Az olyan dolgok, mint a Kispest, csak úgy nem történnek az emberiséggel

Gusztus 20., ‘kotmányunk ünnepe, miazmás. Az Egészséges erotikánál nem sok tökéletesebb szatírája készült a kisemberi Magyarországnak. Sokáig azt hittem, a létező (szocializmus) a történet kötőszövete, nélküle értelmezhetetlen lenne, azonban sokadik újranézésre, harmincöt évvel a forgatás után, azt kell megállapítsam, hogy a létező csak az aktuális ragasztó márkaneve volt, maga a ragasztó pedig nem más, mint a magyar társadalom működésének rendszereken átöröklődő finom logikája és szövete.

Tegnap, Estván napján újranéztem, ahogy termelnek, halmoznak, tevékenykednek, munkálják a fát, és közben volt időm kicsit elmélázni a valóban fontos dolgokon. Most is valami ilyesmi poszt lesz, egy átlagosan bugyuta gondolatkísérlettel a normaszöveg mintegy kétharmadában.

Kefirem?

Célunk csak egy van //

Van ez a – sokak által – Jóistennek nevezett jelenség, és ennek a Jóistennek egyértelmű, hogy valami biznisze kell legyen Kispesten. Valami hosszabb távú célja, mert olyan azért nemigen történik gyakran a világfutballban, hogy a Jóisten ücsörög otthon két bokros teendője között, a háttérben az angyalok kara játszik valamit könnyedet a délutáni sziesztához, az elpilledés helyett azonban mégis a munkát, vagyis a teremtést választja, és egy időben, egy helyre megteremti Bozsikot és Puskást. Ráadásul teszi mindezt úgy időzítve, hogy a széles nyilvánosság az emberiség történetének talán legsötétebb napjaiban vegyen egyáltalán tudomást a létezésükről. Nem csodálom, ha valahonnan ismerős a történet.

Nyilvánvaló következmény, hogy ha a dolgok alakulásának annyira elenyészően kicsi a valószínűsége, mint esetünkben, akkor ott elő kell kerülnek olyan szavak, mint a csoda, netán valamiféle Nagy Mozgató/Teremtő létezése, szigorúan önálló akarattal. A Kispest létezése legalább az egyikre erős bizonyítéknak tekinthető. Vagyis vagy létezik a szinte végtelen kicsi valószínűség, ami még megtörténhet, vagy van egy általában Jóistenek nevezett befolyásolója az eseményeknek.

Akárhogyan is töröm a fejem, mindig arra jutok, hogy valaminek igenis kell lennie a háttérben. Csak úgy nem történnek olyan dolgok, mint a Kispest. A csak úgy történő dolgokat Felcsútnak, Kisvárdának, és hasonlóknak nevezzük.

Logikusan levonható következtetés tehát, hogy annak még az iménti csodánál is kisebb kell legyen a valószínűsége (bár épp bizonyítottuk, hogy nem létezhet elég kicsi valószínűség!), hogy a Kispest létezése teljesen céltalan legyen tekinthető (hiszen a céltalan létezésre eleve más szavakat használunk), vagyis ha nem céltalan, akkor célja van, de vajon pontosan micsoda?

Természetesen vannak korszakok, amikor a hatalom birtokosai fontosnak tartják, hogy a világmagyarázatokat a lehető legegyszerűbb üzenetekké redukálják, és ezeknek az egyszerű üzeneteknek a végtelen mantrázásával gyakoroljanak hatalmat az önálló érdekfelismerésre alkalmatlanná vált tömegeken. (Még egy történet, ami valahonnan ismerős lehet.)

Pár évtizeddel ezelőtt, a Budapesti Honvéd idején a Kispest üzenete ugyanígy végtelenül egyszerű volt:

Célunk csak egy van, a Honvéd a sportban, 
Mindig az élen, az elsők közt legyen! 

zenemű formában itt hallgatható meg.

Vagyis a Honvéd (Kispest) célja az elsők között, esetleg az élen lenni. Ennél tényleg nem lehet egyszerűbben fogalmazni. Például az NB másfél egyetlen csapatánál, a Haladásnál mit mondjanak? Célunk csak egy van, mindig útközben lenni!? Vagy Diósgyőrött? Célunk csak egy van, végre egy cégünk ne dőljön be!

A Honvéd üzenete tűéles: a Honvéd (honvédek, Kispest) célja az élen, de legalább az első közt lenni. Innen már csak pár év, évtized mantrázás, hogy a célokat valóban magunkévá tegyük, és a cél formáljon minket, ne pedig mi a célt: a Honvédnak az élen van a helye!

Egyelőre itt tartok a gondolatban, mert a következő lépés az lenne, hogy a magunkévá tett célt, valamint a teremtetésünket össze kellene hozni egy kalap alá, és ott bizony lenne pár logikai bukfenc.

Gondoljuk végig. Létezett a Kispest, ami pár nagytól eltekintve pont olyan volt, mint a többi klub. Élte boldogan a maga szegénységét. Aztán történt valami, egy kisebbfajta csoda, és hirtelen a kicsi Kispest egyszerűen ott találta magát a legnagyobbak között. Még megmelegedni sem volt ideje mire kiderül, hogy már máshogy hívják, és hogy a célja innentől az élen levés megvalósítása. A következő évtizedekben ezt az élen levést gyakorolta nagy bőszen, mígnem kiderül, a világ mégis egy sokkal összetettebb dolog az addig megszokottnál, és hirtelen azzal szembesült, újra csak egy a versenyzők között, ráadásul nem is a legerősebb. (Basszus, nem direkt csinálom, de ez a sztori is ismerős valahonnan.)

A kiválasztottság érzete természetesen megvan, egyrészt mert megtörtént a délutáni teremtésben (esetleg a végtelenül kicsi valószínűség valószínű lett), másrészt mert a magunkévá tett célunk egyértelműen a miénk lett.

(Hahahhaha, most esik le, hogy ma az MTK ellen kezdjük a bajnokságot. Ez még belefér?)

Foglaljuk össze: küldetéstudat. Azunk van.

Első meccs //

Vasárnap majdnem megvolt.

Azóta annyi történt, hogy

• láttuk az MTK-t játszani a Fradi ellen, és elég meggyőzőek voltak. Ahogy ez MTK meggyőző szokott lenni az idény elején. Komolyabb következtetés nem érdemes levonni belőle, hiszen ne feledjük, legutóbb például úgy este ki, hogy a 17. fordulót követően még a negyedik helyen álltak.
• igazoltunk kettőt, bár meglepődnék, ha ma játszanának. Balogh talán a padra odaférhet, perceket talán kaphat, de erre is kicsi esélyt látok.

A lényeg, hogy semmivel se vagyunk okosabbak, mint voltunk múlt szombaton. A Felcsútot még azelőtt lefújták, hogy az MLSZ rendszerébe felkerült volna a meccsre nevezett keretünk, így tényleg fogalmam sincs, hogy mi járhat Tamásunk fejében.

Tujvel
Mézga, Batik, Baráth, Tamás
Gazdag, Hidi, Kesztyűs, Zsótér
Ugrai, Moutari

Egy hete betippeltem egy ilyen kezdőt, és nem látok okot arra, hogy változtatnom kéne. Például mert fogalmam sincs mi van a sérültekkel (Szendrei, TGK), vagy mi van Lanzafaméval? Ebből a hármasból tudása alapján kettőnek helye lenne nálam a kezdőben, amúgy meg csak Szendreinek. De most nem én vagyok a lényeg, hanem a gegenpressing. (Vajon a Rossi-féle dai, dai, dai-nak mi lesz a gegenpressinges megfelelője sűrített taktikai utasításként? los, los, los?)

Tényleg nem tudok annál többet mondani, hogy már nagyon ott akarok lenni a meccsen. A többit meglátjuk.

MTK – Bp. Honvéd @ Hungária krt., 19h

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése