Mastodon

Metalcom, vihar, NB II – vajon ki lehet az apokalipszis negyedik lovasasa?

Honvéd – Kozármisleny @ Bozsik, 17:30

Egészen csodálatos, és annyira #tipikuskispest módon megyünk neki az első hazai NB II-es meccsünknek, hogy engedjétek meg, elismerésem jeléül most elengedjem kicsit a billentyűzetet, és felállva tapsoljam meg az Életet, aki nem csak iskolát üzemeltet, hanem mellékállásban egy hatalmas rendező!

Eleve a stadion első meccse egy MTK-Fradi női bajnoki lett volna zárt kapukkal, és úgy kellett kisírni, hogy ne, ne alázzatok meg minket ennyire. Ha más nem, akkor legalább a fakó Szekszárd elleni bajnokija legyen, az mégiscsak Honvéd. Végül a fakó játszott, az akkor érvényben lévő Covid-szabályok teljes mellőzésével. Mintegy ötszáz ember a tribünön, amikor ötven nem lehetett együtt egy temetésen. Mindez persze a nyilvánosság teljesen kizárásával. A tesztmeccset rögtön egy zártkapus tétmeccs követte: Románia-Hollandia a szlovénokkal közösen rendezett U21-es Európa-bajnokságon.

Pár hónappal később, a hivatalos stadionnyitót a meccset megelőző napon mondta le az ellenfél, és játszunk helyette félhomályban egy tartalékcsapattal, mert a villanyhálózat nem működött teljes kapacitáson.

“Metalcom, vihar, NB II – vajon ki lehet az apokalipszis negyedik lovasasa?” bővebben

Nem lesz vízválasztó ez az idény, viszont nagyon döcögősen indul fejben

Sikerült eljutnom odáig, hogy alig pár nappal a bajnokság rajtja előtt, egyszerűen nem várok semmit. Úgy semmit, hogy tényleg semmit. Nincs bennem semmiféle drukk, elvárás, remény, netán vágy valamiféle apró kárörömre, hogy bárcsak megbuknának ezek is. Semmi,

olyan, mintha hidegen hagyna ez az egész Kispestnek nevezett dolog, miközben rohadtul nem így van. Ellenben ami van, az annyira új érzés, minőségében szinte hétköznap, hogy egyelőre nem tudom feldolgozni. Talán ha megpróbálom leírni.

“Nem lesz vízválasztó ez az idény, viszont nagyon döcögősen indul fejben” bővebben

Több, mint másfél nap alatt a Honvéd meg sem próbálta lekommunikálni újkori története egyik leggyengébb edzői teljesítményét

Csapataink harcban állnak, mindenki a helyén, ILYEN MÉG EGYSZER NEM TÖRTÉNHET MEG!

Mióta várunk Horváth és Kun lemondására:


Az idei, gyengének is csak némi jószándékkal nevezhető teljesítménybe nincs edző a Honvéd történetében, aki ne bukott volna bele. A modern korban pedig pláne.

Olyat azért találunk, aki indokolatlanul sokáig húzta (Sisa), és olyat is, akit tényleg a körülmények áldozata (Dolcetti), azonban olyat is, aki Horváthnál jelentősen jobb mérleggel repült (EvdM, Supka, vagy akár Sannino), mert vagy alulteljesített a rábízott csapattal, vagy pedig nem vele képzelték el a jövőt.

Mármint azt a jövőt, amit most élünk. És valóban, Supka erre a teljesítményre tényleg alkalmatlannak tűnt.

“Több, mint másfél nap alatt a Honvéd meg sem próbálta lekommunikálni újkori története egyik leggyengébb edzői teljesítményét” bővebben

Belevágunk ma mi is

Honvéd – ZTE @ Hungária krt., 18h

Nagyon furcsa állat tetszik lenni az új magyar labdarúgás. Egyfelől ott van bennem egy szövődményekkel erősen terhelt rajongás a Kispestért, amit körbevesz egy mély undor alapú hányinger az egész rendszer működése miatt, és a reményvesztettség, hogy a bajokságok azért mégis a pályán dőlhetnek el. Amíg a Kispest kerekedik felül, addig nincs baj, az ember bármit képes megmagyarázni magának, a többit pedig féllábon is kibekkeljük valahogy.

És ha nem lenne elég a Patyomkin-bajnokság (értsd: Potemkin), a koronageci, mert ne a vírusságát emeljük ki, hanem a geciségét, hogy még ezt a Patyomkint is elveszi tőlünk, és a tévé elé kényszerít minket. Minket, akik a Mezzót is csak akkor kapcsoljuk be, ha a Salzburger Festspieléről, szigorúan Karajan intendánsi korszakának első éveiből ad valami igazi nyalánkságot.

“Belevágunk ma mi is” bővebben

Az olyan dolgok, mint a Kispest, csak úgy nem történnek az emberiséggel

Egyértelmű a feladatunk: megfelelni a saját nagyságunknak.

Gusztus 20., ‘kotmányunk ünnepe, miazmás. Az Egészséges erotikánál nem sok tökéletesebb szatírája készült a kisemberi Magyarországnak. Sokáig azt hittem, a létező (szocializmus) a történet kötőszövete, nélküle értelmezhetetlen lenne, azonban sokadik újranézésre, harmincöt évvel a forgatás után, azt kell megállapítsam, hogy a létező csak az aktuális ragasztó márkaneve volt, maga a ragasztó pedig nem más, mint a magyar társadalom működésének rendszereken átöröklődő finom logikája és szövete.

Tegnap, Estván napján újranéztem, ahogy termelnek, halmoznak, tevékenykednek, munkálják a fát, és közben volt időm kicsit elmélázni a valóban fontos dolgokon. Most is valami ilyesmi poszt lesz, egy átlagosan bugyuta gondolatkísérlettel a normaszöveg mintegy kétharmadában.

Kefirem?

“Az olyan dolgok, mint a Kispest, csak úgy nem történnek az emberiséggel” bővebben

Napikispest 2019.11.26.

  • az elmúlt négy idény 13 forduló után // 2016/17-ben, a bajnoki szezonban a 13. fordulót követően volt a legnagyobb távolságunk az aktuális elsőhöz (Vasas) képest: -10 pont. Most ugyanennyinél járunk (illetve hét, de vesztett pontokat tekintve tíz).
idényhelypontLGKGT1T3
2016/175 -> 1182014-10-4
2017/185 -> 4192122-9-3
2018/192 -> 426188-41
2019/205 -> ?221817-10*-4

jelmagyarázat: idény, fordulót követő és év végi (idén: jelenlegi) helyezés, pontszám, lőtt gól, kapott gól, távolság az elsőtől, távolság a harmadiktól

  • továbbra is mindegy, hogy az NB I csapatai hol játsszák a meccseiket // 77 mérkőzés, 34 hazai győzelem, 11 döntetlen, 32 vendéggyőzelem, 111-111-es gólkülönbség.

Ugye megmondtam, hogy megmondtam?

Annyira tudtam, hogy ha tél végén felmerül egy forduló halasztásának gondolata, akkor abban benne lesz a Paks keze. Mondjuk a viszonylag erős tippem az volt, hogy az első hazai meccsükre  egy kisebb zivatar miatt annyira felázik a remek pályájuk, hogy képtelenek volnának rajta meccset rendezni, így az MLSZ, tartva magát a korábbi álláspontjához, eltolja az egész fordulót, bár nem nagyon tudni hova. 12 hétvége, 14 bajnoki, 4 kupameccs, 1 válogatott – ezt kell összezsúfolni. “Ugye megmondtam, hogy megmondtam?” bővebben