Edzői mutatók huszonegy forduló után

A számok és a parttalan viták szerelmeseinek kedveskednék néhány adattal, hogy aztán mindenki a saját meggyőződéséhez olvasson ki belőle bizonyítékokat. Ugye, Bódognál nem volt hátrapassz, keveset is passzoltunk, miközben Pisontnál csak a hátrapassz ment, nem is tudom, a labda mikor jutott egyáltalán előre, ahonnan aztán hátra lehet passzolni. Mondjuk Bódognál nem is volt a labda, nem is lett volna mikor hátrapasszolni, ugye, a gegenpressing, a direkt foci, kicsit besült, de ugye, több gondolat volt benne, mint Pisontban.

Bódog egyértelmű bukás volt, nem érdemes szépíteni. Nem nálunk bukott meg először, de talán itt a legnagyobbat. Pisontot érdemes volt megpróbálni, ha másért nem, a keret erős, a klubházban még a takarító néninek is pro diplomája van, vagyis segítség bőven lesz, ráadásul a szurkolók is imádják. Egy átvett csapat, egy kéthetes felkészülés, majd öt meccs tavasszal – és ha igazak a pletykák, akkor ennyi jutott neki. Ha mást nem, legalább bebizonyította, hogy sokkal több van ebben a keretben, mint amibe Bódog bele akarta kényszeríteni.

Idővel el lehet indulni akár Bódog irányába is, azonban amíg nem tanul meg játszani, alapszinten együtt játszani a csapatod, addig ne kérj tőle sokkal többet.

Nyers átlagok //

[frissítés] Ugyan ott van a táblázat lábjegyzetében, de a gyengébbek kedvéért ide is leírom: ahol két mutató van egy cellában, ott az első a Honvéd, a második az ellenfelek átlaga. Tehát például: Bódognál a pontos passz 315-412 azt jelenti, hogy Bódog meccsein mi átlagosan 315 alkalommal passzoltunk pontosan, addig ellenünk 412 pontos passzt számolt meg az InStat.

Számított mutatók //

Percek //

A számokból jól látható, hogy Pisont Honvédja egyértelműen stílust váltott, és a Bódog által megálmodott direkt foci helyett egy labdatartósabb, kivárósabb, inkább a játékosok egyéniségére, tudására alapozó foci felé indultunk el. Ráadásul az utolsó fél órákra jellemző totális összeomlás is megszűnt, pedig a cseréi (vagy a rádión érkező utasítások – nem tudjuk) állandó támadások céltáblái voltak.

A számok értelmezését épp a stílusok közötti különbség nehezíti. Bódog focijára inkább jellemző a belehibázás, ami látszik a passzpontosságon, azonban nem mentség arra, hogy alig volt nálunk a labda. Tizenkét forduló alatt, vagyis mindenkivel legalább egyszer játszva, nehéz elképzelni, hogy ne tudtunk volna épp elégszer dominálni.

Ugyanígy a relatív gyorsaságmutató, vagyis amikor birtokoljuk a labdát, akkor milyen sebességgel járatjuk, szintén elképesztően begyorsult Pisont csapatánál. Nem csak jóval többet volt nálunk a labda (meccsenként mintegy hat perccel!), hanem többet és pontosabban is járattuk. Egész pontosan annyira, hogy az NB I. leggyorsabb csapata lettünk labdajáratásban! Valamivel a kapuig is gyorsabban jutottunk el, azonban hiába lett több lövésünk, érzetre a helyzetkialakításban, vagyis a kecsegtetők helyzetre váltásában egyáltalán nem javultunk, hogy legalább a statisztikában megjelenjenek – kihagyott helyzetként.

Pisont egyrészt felszabadította játékosokat, megmutatta, hogy több van ebben a keretben, mint amibe ősszel bele akarták kényszeríteni, mindeközben azonban túl nagy szabadságot is biztosított számukra (értsd akár: túl kevés sémát gyakoroltatott az unalomig), amivel a játékosoknak kellett volna élniük. Nem sikerült, a játékosok vagy begörcsöltek, vagy ellébecolták, vagy nem tudták hogyan kell. A vége pedig az lett, hogy az egész csapatjátékunk széteső képet mutatott.

Őszintén sajnálom, hogy mind Bódog, mind Pisont kevésnek bizonyult.

Bódog, bár továbbra is tartom, hogy nem több egy médiahumbuknál, egy érdemtelenül túlfujt lufinál, legalább valami olyasmi focit mantrázott kifelé, amit szívesen látna az ember a pályán. Majd, amikor mégsem azt kaptuk, akkor a vállát vonogatta.

Bizonyos szempontokból Pisont pont az ellentéte. Talán az egész magyar futball egyik legszerethetőbb karaktere, aki bizalommal tekint mindenkire, képes hinni a játékosaiban, és ahelyett, hogy a végletekig megkötné a kezét, szabadjára engedi. Mivel a szabadság nem működhet alapvető ismeretek nélkül (l. az emberi szabadság is kizárólag az évezredes normáink mentén értelmezhető), így a nagy kérdés nála továbbra is az maradt, hogy nem tudjuk, ezekkel a szükséges alapkészségekkel milyen mértékben szerelte fel a csapatát. Vagyis futballnyelven: mit oktatott le az edzéseken?

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése