Meccstől meccsig kikapcsolt aggyal – kell a feltöltődés

Egyedül annyi jutott el hozzám, hogy Bardeát és Galét kitettük a keretből. (A napokban, legalább magam miatt, mármint a képbekerülés végett, mindent bepótlunk egy monstre #hetikispestben.) Tényleg sikerült annyira kiszakadni a mindennapok verklijéből pár napra, hogy a Kispest csak érintőlegesen[1] jelent meg benne. A pléhállamalapítót és a turultájt, vagy mifenét is csak az imént láttam. Zseniálisak.

Szóval nem tudok semmit, amennyire lehetett, nem is gondoltam a Honvédra egész héten, viszont két óra múlva Honvéd-Paks, vagyis újra a reménykedők magabiztosságával, az egyszerű szurkolók rajongásával mehetek meccsre. (Jó, ebben nyilván benne van a fáradtság is, hogy mindössze ma hajnali háromkor indultam haza egy átmulatott éjszaka után, és mindenféle átszállásokkal volt vagy kilenc óra az utazás.)

Parádés lesz, hiszen meccsnap van.

[1] Volt alkalmam röviden beszélgetni a craiovai meccsünk hangosbemondójával, aki végig ott állt a pálya széle mellett. Egészen érdekes dolgokat mondott, amire valószínűleg alkalomadtán kitérünk. Újat nem sokat, viszont megerősített pár apróságot.


? a hozzászólás // előmoderált
? az offtopicot // az offtopicba.