Az egészben az a szép, hogy a ma majd valamikor máskor és máshogy lesz érdekes, viszont már azelőtt beszélünk róla, hogy meg sem történt (és ez így van hétről-hétre)

ZTE – Honvéd @ Zalaegerszeg, 20h

close up photo of a yellow rubber duck

Szia, Kicsitomi, legyen már az első meccsed csodálatos, hiszen egy egész élet követi!


Beszéltünk már arról a fejben összeegyeztetendő dologról, hogy miközben szurkolunk az eredményért, a helyezésért, a címekért, igazából tudjuk, éljük, hogy minden, ami a pályán, a jegyzőkönyvekben és a tabellákon történik, nem több, mint egy díszlet az életünk mindennapjaihoz? Egyszerre akarjuk az eredményt, és egyszerre teszünk is rá.

A meccs a hétvége rítusa, amikor összegyűlünk gyakorolni a bevett szertartásainkat, és talán észre sem vesszük, hét közben ugyanazokkal, ugyanúgy, ugyanazt csináljuk, esetleg más platformokon, mint a személyes találkozás, esetleg szűkebb körben. A meccs valahol egy megerősítés, amire úgy hisszük, időről-időre szükségünk van, hogy mi, a tágabb mi egy társaság, egy közösség vagyunk.

És ez így van jól.

A klub azért van, hogy mi lehessünk, és mi azért vagyunk, hogy a klub értelmet nyerjen rajtunk keresztül. Az vagy, amit beletöltesz – mondja a remekül eltalált marketingszöveg. Is.

Nyilván fogalmam sincs a másokról, viszont azt látom, a kispesti szurkolók mennyi, de mennyi érzelmet visznek bele a kötődésükbe. A klubhoz, és legfőképp egymáshoz. Az egész tényleg túlmutat a focin, a meccseken, a gólokon, az eredményeken, a tabellákon. Igazából mindegy a címer, mindegy a név, mindegy a szín, mindegy minek nevezzük egymás között, úgyis tudjuk, a mi klubunkról van szó. (Fontos: nem összekeverendő a Bp. Honvéd néven szereplő labdarúgó egyesülettel. A klub mindenkori formai megjelenésének legfeljebb metszete létezhet a közösség képzetével.)

És ezért a klubért megéri, és mindig meg fogja érni.

(íííííííí, gecc, el sem hiszem, hogy ennyire giccses, még közepesnek sem nevezhető gyenge mondat jött ki a végén, ami ráadásul magyarul sincs, illetve semvan)


Amúgy ma Zalaegerszeg.

Ha nyerünk, akkor nyerünk, lesz két hét szünet, fel lehet készülni a Fradira, Mezőkövesdre, kupára, vagyis Feri időt nyerhet, ha esetleg billegett alatta a pad egyáltalán. Mivel a kutya se ismeri és érti az iroda döntési mechanizmusát, a pletykák meg terjednek, tényleg fogalmunk sem lehet arról, hogy Ferinek mi lehet most nagyjából a mozgástere és a korlátai.

Kedd éjszaka zárul az átigazolási időszak, addig még bármi megtörténhet, akár lehetnek távozóink, lehetnek érkezők. Középen például iszonyat kevésnek tűnik a Nono, Pantelic, Hidi, Banó-Szabó, Nagy Geri, Zsótér hatos, mert valószínűtlen, hogy egyszerre hárman is formában legyenek, és mivel pont három posztra kéne belőlük válogatni a csapatba, nyugodtan kijelenthetjük, hogy itt vékonyak vagyunk. Plusz a széleken, ahol nincs érdemi variációs lehetőségünk. Szegény Balogh Norbi (minimum tíz gól, öt gólpassz egy idényben! plusz a labdatartás.) úgy került körön kívülre, hogy a legtöbb klubnál köré építenék a taktikát, és próbálnák a lehető legtöbb játékpercet kisajtolni belőle.

Szóval van baj, ellenben csapat egyelőre nincs. (A keret nem csapat! Nem véletlenül két külön szó.)


Közben pedig egyeztetni kell saját magunkkal, mert az önazonosság nagyon fontos.

A lényeg, hogy ha kikapunk, akkor talán Ferinek is ennyi volt, talán jöhet egy más attitűdű edző, és a keret talpra áll vele. Viszont akkor vereség, ami több szempontból sem jó nekünk:

  • rettenetes rövid távon: órákat kell utazni Egerszegről Pestig éjszaka, akarja a fene, annyira nyomasztó tud lenni.
  • rettenetes kissé hosszabb távon: kell a negyven pont a bennmaradáshoz, minden nullázás tovább nehezíti a dolgunkat.
  • rettenetes a kissénél kicsivel hosszabb távon: elhelyez minket egy polcra, a vesztesek polcára, és ezen a polcon benne van a lehetőség, hogy elfelejtenek minket, és évekig ott porosodunk.
  • nagyon hosszú távon: mindegy. Földtörténeti korban mérve az emberiség is csak egy pillanat.

Ellenben, ha nyerünk, akkor mi történik? Megerősítik Ferit, vagy újra analizálják a teljesítményt, és ugyanúgy benne van, hogy megköszönik a munkáját? Vajon mit érzékelnek és értékelnek előrelépésként, előre mutató jelenségként az edzői stáb munkájából, amire lehet alapozni egy idényt?

Tényleg nem tudom mi a jó nekünk ma, azon túl, hogy nyerünk.


ZTE – Honvéd @ Zalaegerszeg, 20h


címlapkép: Armando Are/Pexels.com

? a hozzászólás // előmoderált
? az offtopicot // az offtopicba.