Mastodon

Mint egy falat kenyér

Kispest–ZTE 1–0

Ez most ki volt centizve. Már a legelején vezethetett volna a ZTE, azonban Maxsuell az egyetlen, számunkra kedvező lehetőséget választotta, és mellérúgta a ziccerét. Pár perccel később viszont már vezettünk.

Előbb mintha Kállai kezére pattant volna a labda, majd köszönjük szépen, Csontos beadásánál ragadt be csúnyán Calderon Portillo Jose Manuel (y Azevedo), és szerencsére a VAR sem látott semmi kivetnivalót Szamosi góljában, szóval vezetünk.

„Mint egy falat kenyér” bővebben

Győzelmi kényszer(zubbony)

Kispest–ZTE @ Bozsik, 17:00

Nincs mit szépíteni rajta: ez az a meccs, amit meg kell nyerni, különben rettenetesen nagy szarban leszünk. Nincs mellébeszélés, nincs semmi, mert a fórizsi futballgondolat, keretépítés, esdőkérdés, miazmás nagy próbája lesz a rettenet gatya Zalaegerszeg elleni hazai.

Ha az NB I. másik leggyengébb csapata ellen se jön össze a győzelem, ráadásul hazai pályán, akkor nagy a baj, nagyon nagy.

„Győzelmi kényszer(zubbony)” bővebben

Indítsuk be a hetet, aminek a végén

Napikispest 2026/08/24

egy hozzánk hasonlóan gatya ZTE lesz a vendégünk. Annyiban azért jobbak vagyunk, hogy mi háromból egyszer kaptunk ki és minden meccsünkön lőttünk gólt, ők viszont ötből négyszer is kikaptak és csak egyetlen meccsen lőttek gólt, igaz, akkor egyből ötöt.

Viszont bár az MLSZ adatbankjában jelenleg utolsók vagyunk a tabellán, a helyezésünk nem a valós képet mutatja, ugyanis pontegyenlőség esetén a ZTE azonos mérkőzésszám mellett állna csak előttünk, hiszen neki több a győzelme (pontosabban: van), viszont mi eggyel kevesebb meccset játszottunk, ami azt jelenti, hogy a vesztett pontjaink száma 12-3=9, a ZTE-é pedig 15-3=12. Ha a Fradikának ennyire nincs kedve nyaranta a magyar bajnokságban játszogatni, akkor korrektebb lenne hosszabb távon átállni a pont per meccs, vagy a vesztett pontok alapján rangsorolásra, úgy talán mutatna valamit a tabella.

„Indítsuk be a hetet, aminek a végén” bővebben

16-16

Egyszerű matek.

  1. Dúzs (MFA)
  2. Szabó Alex (MFA)
  3. Csontos
  4. Gyurcsó
  5. Hangya
  6. Csonka
  7. Pinte
  8. Kesztyűs
  9. Medgyes
  10. Pekár (MFA)
  11. Zuigeber
  12. Szamosi (MFA)
  13. Szabó Tibor (MFA)
  14. Kántor
  15. Ujváry (MFA)
  16. Nyers (MFA)
  1. Várkonyi / ZTE
  2. Skribek / ZTE
  3. Csonka / ZTE
  4. Szendrei / ZTE (MFA)
  5. Kiss Bence / ZTE
  6. Dibusz / FTC
  7. Szalai Gábor / FTC
  8. Gruber / FTC
  9. Nagy Barnabás / FTC
  10. Megyeri / ETO
  11. Tóth Rajmund / ETO
  12. Schön / ETO (MFA)
  13. Csinger / ETO
  14. Vitális / ETO
  15. Bánáti / ETO
  16. Huszár / ETO

Pauljevicet nem számoltam be a magyarok közé, és így az jött ki, hogy a Kispestben ugyanannyi magyar lépett pályára a kupaelődöntőben, mint a másik három csapatban összesen. Ráadásul a 32-ből 9 kispesti nevelés.

Ennyit a versenykiírásokról, ennyit a belépési esélyegyenlőségről.

„16-16” bővebben

Emelt fővel

Kispest–ZTE 2-2 (tizenegyesekkel: 4-5)

Csodálatosan korrektre sikeredett az MLSZ idei kupakiírása, sőt, úgy általában a Magyar kupa versenyrendszere maga a belépési esélyegyenlőség szótári definíciója.

  • ebben a kiírásban sorsolták, hogy ki játszik otthon, miközben az egymeccses körökben hagyományosan az alacsonyabb osztályúnak illenék.
  • a május 9-re kiírt kupadöntő hétvégéjén az NB I-ben nem, míg az NB II-ben fordulót rendeznének, tehát eleve nem számoltak azzal, hogy NB II-es csapat eljuthat odáig.
  • hiszen miért is juthatna el, ha csak magyarokat foglalkoztathat, miközben az ellenfele kezdőjében két brazil, egy szlovén, egy nigériai, egy spanyol és egy argentín volt, majd csereként behozott egy románt, még két brazilt, még két argentint és egy mexikóit. (ha jól számoltam, tizennyolc légiós van a keretükben, szóval még ki sem használták az összes lehetőségüket.)
  • konkrétan a hosszabbítás utolsó percében három magyar volt fent a ZTE-nél a pályán,
  • miközben nálunk három U20-as. (Az mondjuk egy másik, MLSZ-től független probléma, hogy rövid a padunk. A téma iránt a sportigazgatónál érdemes érdeklődni.)

Na, ebben az egyenlőtlen helyzetben, de legalább hazai pályán fociztuk le az NB I-ben harmadik-negyedik helyen álló, amúgy általában stílusosan játszó ZTE-t. A 93. percben tudtak nagy szerencsével egyenlíteni, majd a hosszabbításban hiába vezettek, vissza tudtunk jönni, és végül tizenegyesekkel jutottak tovább. Ennél kisebb különbség nem nagyon létezhet.

„Emelt fővel” bővebben