Az isteni Plókai Attila hívta fel a figyelmünket minap arra az érdekességre, hogy Tamás Krisztián balhátvédként mennyire kevés lapot kap. (Plókás éveket játszott együtt Mátyus Janival, vagyis lehet valami fogalma a balhátvédek laphoz való viszonyáról.) Utánajártunk, mert tényleg gyanúsnak tűnt, és mert feltételeztük, hogy egy olyan szaktekintély, mint a jobbhátvédet még emberfogóként is játszó Plókás, nem nagyon téved, ha lapokról van szó.
Az, hogy egy alapvetően a védekezésért felelő játékos nem kap sok lapot, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a posztján esetleg ne lenne megfelelően ellátva a feladat. A túloldalt például Lovric sokat kap, miközben az egyik legtöbb gólt nekünk lőtték az ősszel.
Aztán emlékezhetünk Tandiára, aki a 14 kispesti meccsén 6 sárgát és 1 pirosat gyűjtött be úgy, hogy nála az InStat mérései szerint a lapok száma szinte megegyezett az elkövetett szabálytalanságok számával. Vagyis belsővédőként elképesztően tisztán játszott, és lapot csak akkor kapott, ha nem volt más megoldás.
Tamást viszont nem tudom eldönteni. Kilenc és fél meccs telik el nála két sárga között, miközben idén és tavaly is elképesztően sok gólt kap a Honvéd. Érdemes megnézni, hogy a túloldalon használt Mezghrani és Lovric milyen ütemben gyűjti a lapokat.
(Plókai Kispesten 237 meccsen 50 sárga mellett 5 pirosig jutott, ami azt jelenti, hogy nála 4,74 meccs telt el két sárga között.)
Következtetést nem vonok le az adatokból, mindössze arra voltam kíváncsi, hogy egy megérzés mennyire felel meg a számoknak: esetünkben pontosan.
