Az akkor érvényben lévő covid-szabályok szerint ellenére, nagyjából két-háromszáz gondosan megválogatott ember jelenlétében, és az út túloldaláról, az esőben dobozos sört iszogató kintrekedteket szúrós szemmel vizsgáló rendőrök gondos félrenézése mellett.
A nyitóképen az új stadion első gólját lövő Lukács gólöröme látható abból a perspektívából, ahonnan a kevéssé kiváltságos nézők megnézhették.
A parkolóról készült fotón észrevehető, hogy még az Újpest is delegálhatott embert a stadionavató zártkapus Honvéd-Szekszárd NB III-as bajnokira.
Továbbá jól láthat, hogy a fejépület előtti parkoló szinte megtelt, és voltak, akiknek csak a Puskás Ferenc utca mentén jutott hely. Még egyszer: mindezt olyan covid-szabályozás idején, amikor egyes rendezvényeket egyenesen betiltottak, másoknál pedig ötven főben maximálták a jelenlévők számát. Aznap Kispesten autóból több volt ötvennél.
A focira mindig is más szabályok vonatkoztak.
Részben attól vagyunk emberek, netán valamennyire hitelesek, ha tisztában vagyunk a gyengeségeinkkel.
Ahogy akkor, úgy azóta sem tagadom, kisség szíven ütött, hogy nem lehettem bent ezen a meccsen, hogy nem fértem rá arra az egyébként meglepően hosszú listára, amiről végül beengedték az embereket.
Érdekesség, hogy legjobb tudomásom szerint az eseményen egyáltalán nem volt jelen a sajtó, vagyis úgy sikerült átadni Magyarországon egy stadiont, hogy arról nem tudósít(hat)ott senki a Honvédon kívül. Miközben ebben az időszakban, ha korlátozottan is, de a sajtót beengedték a zártkapus bajnoki meccsekre, – így lehettünk ott mi is hétről-hétre.
Szerencsére a Honvéd legalább bemehetett a saját (akkor egyébként még gazdátlan) stadionjának megnyitójára, és ha már ott volt, vitte az egész stábot, ami valahol szokatlan, hiszen egy átlag hazai NB III-as meccsre nem szokás ekkora létszámmal felvonulni. Viszont így lehetett instapillanattól kezdve imázsvideón át mindenféle multi- és monomédiás tartalom a stadionról – és a meccsről is, ha már ott voltak.
Szóval tényleg az a helyzet, hogy még mindig baromira bennem van a tüske, amiért nem lehetett valahogy megoldani, hogy engem is becsempésszenek. Gyártottam volna mondjuk papíron Twitterre, a kínai rajongók kedvéért Weibora, az amazonasi indiánoknak csomóírással, vagy szinte akármire és akármilyen tartalmat, ha már úgyis platformonként lehetett bent valaki. Tudom mekkora ellenőrzések voltak és vannak ilyenkor a stadionoknál, pont belefért volna még egy-két ember, aki pont senkinek sem tűnik fel. Akár sárga köpenyben, Pistám, állj már ide, te vigyázol erre a bizbaszra, ami valami gép, de mellőle pont látszik a pálya.
Nem, sajnos nem fért bele. Azóta viszont szar érzés, ha egyáltalán rágondolok.
Néhány embert leszámítva, nyilvánosan most mondom el először, és máris jobb, mert megkönnyebbültem azzal, hogy kiírtam magamból.
Tudom, kicsit óvodás a dolog, és nyilván van benne nem kicsi irigység, gyerekes és teljesen irracionális járnekemezés, azonban mennyivel lennénk beljebb, ha tagadnám, hogy felnőtt fejjel mégis így éltem meg 2021. március 14-ét?
Köszönöm, hogy elmondhattam.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
