5-4-1-et (5-2-3-at, 3-4-3-at) próbálgatja a télen, ami aztán lehet, semmit sem jelent a tavaszra, mert annyira átalakul idő közben a keret.
Igazából nem is a forma a lényeg (l. a mellékelt ábrát: minden attól függ, hol húzzuk meg a vonalakat), hiszen annak közel végtelen és nem feltétlen tornyibarnai értelemben vett tartalma lehet (egy 5-4-1 is lehet sokkal támadóbb, mint egy 3-4-3, hiába van papíron az utóbbiban három csatár), hanem a szükség, ami jelenleg az egycsatáros és háromvédős irányba mozgat minket.
A keret
Fogalmunk sincs, hogy kik maradnak és kik érkeznek tavaszra. Az beszédes lehet, hogy
- Szappanos nem játszott a Lokomotiva ellen.
- Nagy Dominik sem (állítólag nem akarja meghosszabbítani a szerződését a jelenleg kínálható feltételekkel).
- Samperio sem, bár ő ha minden igaz sérült.
- Bocskay tuti sérült.
- Keresztessel nem tudjuk mi van.
- Benczenleitner múlt héten még játszott az NB II-es Győrben, ha velünk készül majd a télen, akkor most valószínűleg szabin lehet. Bár az ilyen témában legendásan jól kommunikáló Honvédnál bármi megtörténhet. Eördögh például játszott a Lokomotiva ellen, miközben november végén még Siófokon (NB II) játszott egy félidőnyi bajokit, azóta semmi. Egyébként azon a meccsen pont Keresztes váltotta.
- Más kölcsönjátékosunk nem tűnt fel tegnap.
- Buba (Traoré) végig a padon fagyoskodott.
- a pletykákba bekerülő Lukic, Zsótér és Tamás volt,
- és sajnos Tamás megsérült.
Bármit is szeretnénk, érkezőre mindenképpen szükség lesz, főleg középcsatárban és belső középpályán. Merthogy
- a ki tudja mire számíthatunk tőle, egyáltalán marad-e Lukic, az inkább nem jellemeznénk Ennin, és az edzőmeccsekre se üzembiztosan beférő Traoré nevezhető középcsatárnak a keretből, vagyis itt minimum hatalmas problémák vannak. (Sőt, személyes véleményem az, hogy egyik játékosra sincs szükség jelenleg Kispesten. Lukic kurvajó lenne, azonban a hozzáállása vállalhatatlan és így a jelenléte egyértelműen káros, Ennin szimplán piszokgyenge, Traoré meg három év és legalább hat edző alatt sem bizonyította, hogy van értelme itt tartani. Középcsatárt tehát, és nem is egyet, mindenképp igazolni kellene!)
- és a belső középpálya sem sokkal jobb ezzel a névsorral: Zsótér, Mitrovic, Plakushchenko, Gomis (alapból belsővédő!), Bocskay, Keresztes és Eördögh. (Innen Plakushchenkót azonnal, Mitrovicot pedig alaposabb vizsgálat után, azonban valószínűleg ugyanúgy elzavarnám már most a keret közeléből.)
Vagyis bármit szeretne játszani tavasszal Klafuric mester, valamilyen megoldással elő kell állni, ha legalább részcélként kitűzzük magunk elé a góllövést, és a kapott gólok számának minimalizálást.
A széleken és belsővédőben megvagyunk, és ha a kungergelyi szükség úgy hozza, akkor ide nem kell igazolni, mert meg tudjuk oldani házon belül:
- ha Nagy Dominik megy is,
- és Samperio tartósan sérült (esetleg nem marad),
- valamint Tamás végül eligazol, esetleg megsérül, akkor is mard
- Jonsson, Szabó Alex és Doka a jobboldalra,
- Benczenleitner (kölcsönből vissza), és a szükségből itt játszatott Kerezsi valamint Zsótér a baloldalra.
- persze senki sem tiltja meg, hogy esetleg valami taktikai elképzelésből ellentétes lábú szélsővédőkkel próbálkozzunk.
A felfogás
Amikor 2016-17 telén az Öreg gátlástalanul eladta Botkát a Fradinak és Prossert a Felcsútnak, akkor Rossinak már ott volt a mentális térképén az ősz végén próbálgatott 5-3-2, amiből így tavaszra egyértelmű kényszer lett, mégpedig Holcsikával a balszélen.
Igen, azzal a Holenderrel, aki belső középpályásnak indult, játszott szélsőt, később (már Supkánál) szükségből középcsatárként lett magyar gólkirály, szóval Rossinak volt egy megoldása, mégpedig a védelem belsejének megerősítése plusz egy emberrel, és a szélsőjáték kiterjesztése a teljes oldalvonalra. Bejött. Holender és King megoldotta.
Ezért is bambultunk az elmúlt mondjuk másfél évben, hogy miért ragaszkodnak ennyire edzőink a négyvédős rendszerhez, miközben egyáltalán nem volt meg hozzá a minőségünk? Ellenben volt egy adott keretünk, ahol a játékosok szerepkörét akár újra is lehet gondolni annál valamivel bátrabban, mint hogy Hidit feltoljuk a támadósor mögé.
Mert tuti nem a nevekkel van a baj, hanem a hozzáállással és a felkészültséggel. A bajnokcsapatban a középpályánkat Nagy Gergő, Zsótér, Hidi, Gazdag és Koszta alkotta, illetve közülük hárman, és csereként Vasiljevic. Koszta 20, Gazdag 21, Zsótér 21, Nagy Geri 24, Hidi 26, Vaszke 35 éves volt ekkoriban, vagyis nem feltétlen a kor, a saját nevelés, vagy az számít, hogy magyar a játékos. Ha össze van rakva egy csapat, ha van mit játszania, és akarják is játszani a játékosai, akkor valamilyen szinten minden működni tud, és ennyi most is bőven elég lenne a bentmaradáshoz. (l. pl. a Kecskemét középpályáját.)
Nekem senki se mondja, hogy az idei évre összehozott Zsótér, Mitrovic, Bocskay, Plakushchenko, Jonsson, Gomis, de akár Domingues, Samperio, stb. középpálya annyival rosszabb vagy gyengébb lenne nevekben, mint az öt évvel ezelőtti, ahol konkrétan fiatalkvótás fiatalok játszottak, mert játszaniuk kellett.
Klafuricnak és stábjának, tehát valami hatalmaskurvanagyot kell gurítania a télen, mert nem elég, hogy
- ki kell találnia egy játékrendszert és hozzá egy felfogást,
- azt le is kell oktatnia, és bízni benne, hogy
- a télen maradó és érkező játékosok egyvelege
- egyáltalán vevő lesz az általa elképzelt játékra.
És ha mindez nem lenne elegendő, egyetlen sansza van mindössze, mert egy kieső helyen álló csapatnak nincs ideje és lehetősége kísérletezgetni. Amit kitalál a télen, gyakorlatilag az lesz májusig. Legfeljebb finomítani lehet rajta valamennyit, de gyökeresen hozzányúlni már nem.
A nagy kérdés, hogy a Lokomotiva ellen már ennek az elképzelt felfogásnak láttuk a keretezését, vagy a meccs nem volt több, mint a srácok átmozgatása? Vagyis fogalmunk sincs, hogy a megfigyelt pár apróság jelent egyáltalán bármit, vagy teljesen fölöslegesen koptattam a billentyűzetet?
- Lukic és Ennin volt a két középcsatár, Buba a padon fagyoskodott.
- Kerezsi és Tamás volt a baloldali, Doka és Jonsson pedig a jobboldali szélsővédő – mindkét oldalon jóval támadóbb felfogásban játszva.
- Domingues és Átrok volt a baloldali, Kocsis és Eördögh, majd Tamás cseréje után (Eördögh ment hátra a baloldalra) Krajcsovics a jobboldali támadó.
- (jó, innen nézve Nagy Dominik és Samperio nagyon kéne minőségbe előre.)
- a belsőpáros előbb Zsótér és Mitrovic, majd Plakushcheno és Gomis volt.
Emlékeztetőül a két félidő csapatai:
Tujvel
Doka, Klemenz, Lovric, Cirkovic, Kerezsi
Kocsis D., Mitrovic, Zsótér, Domingues
Lukic
Dúzs
Jonsson, Szabó A., Prenga, Capan, Tamás (Eördögh)
Eördögh (Krajcsovics), Gomis, Plakushchenko, Átrok
Ennin
Egy gyors számolással azért megállapítható, hogy ha valaki attól félt, hogy a sok beleszarok légiós helyett jönnek majd az akadémisták, akkor tessék észrevenni, hogy a 23 pályára lépő játékosból mindössze hét saját nevelés, és közülük is kettőt, Átrokot és Krajcsovicsot valószínűleg a létszámhiány miatt, és legfeljebb megnézni hívta be Klafuric. Továbbá Dúzs is valószínűleg cserekapus lesz a tavasszal, vagyis marad négy név, ami egyáltalán nem nevezhető egyelőre egy ilyen bő, azonban rosszul összerakott keretben hatalmas fordulatnak.
És végül a szükség
A Lokomotiva ellen látott 5-4-1 mögött véleményünk szerint inkább áll a szükség és valamiféle józan belátás a keret összetételét tekintve, mintsem az edző elképzelése a labdarúgásról.
Vagyis, hogy fogalmunk sincs kikből áll majd a tavaszi keret, azonban ha hasonló lesz a mostanihoz, akkor a használható játékosok talán legoptimálisabb felhasználása az lenne, ha úgy sikerülne egyszerre a lehető legtöbb minőséget a pályára tuszkolni, hogy ehhez találunk egy megfelelő formát és rendszert.
A helyzet ugyanis nagyjából úgy képzelhető el, hogy a keret képvisel mondjuk 100 egység minőséget, azonban nem egyenlő eloszlásban, hanem játékosonként eltérő mennyiségekből összerakva. Van aki legfeljebb 1 egység, és van aki mondjuk 7 egység.
Természetesen előfordulhat, hogy ugyanazon a poszton két magas minőségegységgel rendelkező játékosunk is van, ami azt jelenti, hogy vagy az egyik nem játszik, vagy újra kell gondolni a formát és a felfogást, és keresni mindkettőnek helyet a csapatban.
Klafuricék dolga tehát az lesz, hogy ebből a 100 egységnyi minőségből a lehető legtöbbet feltegyenek úgy a pályára, hogy az hatékony és működő játékot legyen képes nyújtani. Előfordulhat, hogy bár fel tudnánk állni akár 75 egységnyi minőséggel, azonban azzal a csapattal reménytelen volna a pontszerzés (eleve nem lehet – teszem azt – három kapus a pályán), tehát inkább egy 50 egység minőségűvel kezdünk, és a játékunkkal ellensúlyozzuk a hiányzó egységeket.
Kivételesen nem próbálom meg grafikonon ábrázolni, ugyanis
- nem rendelkezünk objektív mérőszámokkal, amivel az egyes játékosok minőségét le lehetne írni (a Transfermarkton megjelenő értéket hagyjuk, ahhoz képest a Wikipedia egy tudományos lexikon),
- nem tudjuk, hogy melyik játékosok pontosan milyen posztokon vethetők be az egyes rendszerekben,
- vagyis nem tudunk létrehozni egy olyan mátrixot, ahol pár csúszka állításával meg lehetne mutatni, hogy az adott formához és felfogáshoz mekkora minőségérték tartozik. (Ennek megállapítása egyébként a meccselő edzők talán legfontosabb feladata.)
Még egyszer, mert nem lehet elég sokszor:
a tél legnagyobb kérdése a keret személyi változásain kívül az lesz, hogy az edzői stáb alkalmasnak bizonyul megtalálni a tavaszi játékunkat, vagy sem?
A Lokomotiva Zagreb elleni, 0-0-ra végződő meccset itt nézhetitek vissza:
