Vajon mennyi az esélye, hogy két egymást követő meccsen is biztatóan játsszunk? És ha már biztatóan játszunk, akkor végre meccset nyerünk vele?
Nézegetem a táblázataimat, és esküszöm, keresni kell, mikor volt hasonló utoljára, mert emlékem egyáltalán nincs róla. Eleve az, hogy három egymást követő meccsen ne kapjunk ki, mindössze négyszer fordult elő az utóbbi két naptári évben. Szánalmas.
Ráadásul,
- amióta visszajutott a Debrecen, a négyből három meccsünkön kikaptunk,
- hazai pályán idén mindössze egyszer nyertünk egyáltalán, sőt,
- tavaly március 5., vagyis egy hazai Debrecen elleni 4-2 óta is csak egyszer. Vagyis közel egy év alatt egyszer. Ez is szánalmas.
És ha már itt tartunk, a 2021. július 31. óta bajnokira is használt új Bozsikban a mérlegünk: 6 győzelem, 10 döntetlen, 9 vereség. 25 meccsen 28 pont, 1,12-es pontátlag. A gólkülönbség: 32-32.
Jó ide kijárni.
Általános kesergő rész
Mondjuk nem ezt ígérték, de inkább lépjünk túl rajta, mert már rég nem az ígéretek számonkérésénél tartunk. Ígéretből bőven kaptunk az elmúlt négy évben, viszont teljesülni alig teljesült valami. Maradjunk inkább a realitásoknál, és
fogadjuk el, hogy szarok vagyunk, de nagyon,
és ebből próbáljunk építkezni.
Jelenleg, ugye, látványosan nincs delláré a klubban, az eredmények se jönnek, a játékosok egy része magasról tojni látszik az egészre, és aki mégis tenne valamit, idővel az is falakba ütközik, majd habitustól függően, valamikor úgyis feladja a küzdelmet. És egy ilyen folyamatnak mi lehet a vége? A remény totális elvesztése, hogy itt még bármi lehet a kiesésen kívül.
Bravúrosan sikerült ebbe a helyzetbe navigálni a klubot, és a spirálról, amibe belekeveredtünk egyelőre azt sem tudjuk, hogy hol a vége, egyáltalán elképzelni sem tudjuk, hogy mi lehet a végén. Én ott tartok, hogy már a márciusi licenszadó bizottság ülése miatt is izgulok, mert képtelen vagyok hinni abban, hogy léteznek az NB I-es induláshoz szükséges feltételek Kispesten.
Persze, darabra minden rendben lévőnek tűnik, van játékos, női csapat, utánpótlás, sajtófőnök, stadionra szerződés, ésatöbbi, azonban mindezek csak részterületek, a könyvelésnek is rendben kéne lennie, és ott bizony lehetnek kétségeink.
Szóval, ja, erősen negatív vagyok, miközben tartom,
mindent meg kell tenni az NB I-ben maradásért,
mert én ahhoz a táborhoz tartozom, akinek fontos a történelemkönyv, fontos a klubtörténet, a klubnarratíva, és aki képtelen elfogadni, hogy ez a klub létezhet nem az NB I-ben.
Persze, nyilván, a kényszer, amivel a másodosztály járna nem feltétlen baj nekünk, azonban senki sem mondja, hogy az NB I-ben ne lehetne ugyanazt megcsinálni, talán még jobban, minőségibb módon. Például itt használhatsz büntetlenül légiósokat, csak éppen tök fölösleges olyanokat tartani, akiket a fizetésükön kívül igazán semmi sem érdekel, és akik jóval többért vannak itt, mint amennyit valaha kereshetnének a tehetségükkel és szorgalmukkal. Áldott állapot számukra, és talán csak az a kérdés, hogy a fizetés azért ennyi vagy annyi, mert tapasztalatlanságból, esetleg butaságból rossz szerződést kötöttünk velük, vagy mert az a fizetés nem egy játékos fizetése, hanem mindenféle egyéb jutalékok is ráterhelődnek, hovatovább mások fizetése. Felénk semmi sem elképzelhetetlen.
És gondoljuk végig, egy ilyen játékos, már feltételezve, hogy létezik ilyen, mennyire fog hajtani? Miközben azt diktálná a józan ész, hogy az életben nem lesz hasonló mázlija, tehát mindent meg kellene tenni azért, hogy az állapot tartósan fennmaradjon.
Ha kiesünk, akkor vége.
És persze a hallgatás, mert a közeg összezár, a saját bankszámla a fontos (nyilván), és minden más le van szarva. Például a klub, a szurkoló, és úgy általában tényleg tényleg minden.
Ebből csinálj csapatot, ezzel maradj bent.
Mindegy, kikeseregtem magam.
Pozitív rész
Ide valami pozitívat szerettem volna írni, azonban semmi sem jut eszembe. Se a meccsel, se a (közel)jövővel kapcsolatban.
Inkább
vissza a mantrához.
Nem mi sodortuk ebbe a helyzetbe a klubot. Tisztán a vezetők, a játékosigazolásokért felelős emberkék, az edzők és a játékosok sara. A sorrend talán hasonló, bár az edzőn és a játékoson lehet vitatkozni, mert előbbiből kevesebb van, utóbbiból viszont sok, tehát lehet, az ő felelősségük mégis nagyobb, viszont nem feltétlen általános.
Mert az természetesen elképzelhetetlen, hogy egymást követő nyolc edző képtelen legyen úrrá lenni a káoszon.
És egyelőre az idei három bajnoki és egy kupa, vagyis négy tétmeccs alapján, amit nyugodtan nevezhetünk alacsony elemszámnak, inkább nem mernénk olyasmi állítást megfogalmazni, hogy látszik az új vezetőség munkája. Ugyanaz a kilátástalanság, egyetlen kecskeméti jó meccsel, amit ugyanúgy nem sikerült megnyerni, mint annyi más meccset az elmúlt években.
Vaneszándék
Van pár játékos akiben érezni vélem a szándékot, hogy fontos neki a nem kiesés, fontos neki, hogy ne a tabella végén álljunk. Sajnos azonban nincs belőlük egy kezdőnyi, és legfőképp, ha össze is gereblyéznénk valahonnan tizenegyet, akkor az objektívnak vélt minőség hiányozna belőlük. Mondom ezt úgy, hogy a minőség nem feltétlen rangsoroló tényező az NB I-ben. Morállal, akarattal és rendesen felkészítve egy jóval gyengébb minőséggel is lehet eredményt elérni, annyira kevésen múlnak itt a dolgok.
És ilyenkor, amikor látni vélem az akarókat, fáj igazán, hogy a nem akarók, vagy a szarokbele társaság egy jelentős részében ott lenne az a minőség, ami sima középcsapati létet jelenthetne. Egy Prenga vagy Cirkovic tudott működni Kisvárdán, ahol este legfeljebb a naplemente bambulása jelentette a szórakozást, és ahol Révész úgy megfogta őket, hogy attól egy napközis táborban is elpirulnának a porosz modellbe szocializálódott felügyelők. Vagy egy Doka valószínűleg nem véletlenül volt albán válogatott, és volt kerettag a kispesti karrierje elején is, hogy aztán messzire kerüljön még a megfigyelésre méltók neveit tartalmazó jegyzetlaptól is. És sorolhatnám tényleg, a játszani csak ünnepnapokon hajlandó Lukictól szinte bármeddig.
Komolyan, ott tartok, hogy tudom, mert a számok nem hazudnak, hogy Kocsis Dominikkel a pályán egyáltalán nem jönnek az eredmények, gólképtelenek vagyunk ésatöbbi, azonban inkább nézem őt, és szurkolok az első góljának, mint valami ténfergő, látványosan alibiző játékost, aki bár tudna, ha akarna, de inkább szarik az egészbe. És inkább nézek hibázni egy Szabó Alexet, mert benne legalább van perspektíva, mint ugyanannyit hibázni egy Prengát, Cirkovicot, Capant. Hibázzon, tanuljon, saját nevelés, szerződése van, ha jó lesz, nagyot nyerhetünk vele, ahogy a többiekkel is. Tényleg annyival rosszabb nekünk Alexszel, mint egy random légióssal, legyen az bármekkora név?
Pár éve Debreceninek ott volt Botis, majd Ignjatovic, és ha hibázott, volt segítsége, volt kitől tanulnia. Egészen a válogatottságig vitte, mielőtt megbicsaklott volna a karrierje, de az már egy más téma. Aztán Bobál Dávid. Betették egy védelembe iszonyat fiatalon, tanuljon, szokja a légkört, és tessék, a bajnokcsapat egyik meghatározó játékosa lett, majd alapember Kispesten. Jó, később az ő karrierje is megtört, ez sajnos benne van. Semmi sem garantálja, hogy Szabó Alexé nem fog, azonban amíg a lehetőséget sem adjuk meg neki, addig felesleges arról beszélni, hogy gyenge, kevés, játsszon helyette a jobb, hiszen aki helyette játszik, azon simán meccsek mennek el.
A mutatott hozzáállás alapján a kispesti jövő egyáltalán nem Prengáé vagy Cirkovicé, ezt el kell fogadni. Egyikben sincs meg az a karakter, mint volt Kamberban, Batikban, pláne egy Lanzafaméban, vagy utolsó mohikánként motoszkál most Lovricban és Szappanosban.
Szomorú tapasztalat, hogy ha nincs pénzed, akkor olyan játékost kell szerezned, aki valamilyen okból mindenképp hajtani fog. Lehet az felőlem anyagi, mert még életében nem volt ilyen fizetése, vagy lehetőség, hogy újra felépítse magát, tök mindegy. Kisvárdán ezt a részt kibaszott profin csinálják, és bár nálunk is be lett mondva, hogy a játékosok egész karakterét vizsgáljuk az érkezésük előtt, mégis miről hallani? Egy szétesett öltözőről, klikkesedésről, bulikázásokról. És mit látni? A pályán unalmat, ténfergést, érdektelenséget, és szinte bármit, ami tagadja a labdarúgást.
A másik szomorú tapasztalat, hogy ha éppen van pénzed, akkor a mezre írt név még nem lesz játékos. Sok pénzt is el lehet költeni nagyon rosszul, ahogy a mellékelt példa mutatja. Elég megnézni a Fradit, hogy az első években mire pattintották el a világ minden pénzét. Tanultak belőle. Mi viszont okosabbnak hittük magunkat nálunk, és az első pillanattól kezdve képtelenek vagyunk tanulni nem csupán mások, hanem a saját hibáinkból is. Látjuk a következményét. Évenkéntinél is gyorsabban frissítjük a Kispesti Modellt, és mondunk be teljesen mást, mint amit előtte akartunk csinálni – a szavak szintjén. Botrány, szánalom.
Nekifutásból
És akkor legyek bizakodó egyetlen kecskeméti döntetlen alapján? Miért? Hogyan?
Képzeljétek el, hogy van egy ember, aki minden nap, pontban reggel nyolckor odamegy hozzád a buszmegállóban, és jó erősen tökön rúg. Nem kellemes, megszokni sem lehet nagyon. Aztán egy nap, amikor vársz a buszra, nem jön az ember, és nem rúg tökön senki. Te felszállsz a buszra, bemész melózni, majd másnap reggel nyolcig azon jár az agyad, hogy ez egy sorozat, vagy csak épp nem ért rá, mert más, halaszthatatlan dolga volt?
Valahogy így vagyok Kecskemét óta.
Mindegy. Hosszú lett a poszt, inkább lezárom. Lesz egy meccs a Debrecen ellen, ahol majd történni fog valami, azonban okosabbak biztos nem leszünk tőle, mert ugye,
- két meccs alapján felívelésről beszélni botorság lenne,
- ha pedig ugyanúgy rosszak leszünk, akkor gondolhatjuk, hogy minden maradt a régiben, semmi sem változott,
és ugyebár, az okokról nem tudunk semmit, mert ahogy azt már fejtegettük, itt nem edzőkérdésről vagy minőségi kérdésről van szó elsődlegesen, hanem valami jóval összetettebb jelenségről. Szóval okosabbak nem, csak idősebbek leszünk másfél órával.
