kilátástalanság // Csak a Kispest!

Buksi: a 3-3-3-1-et még nem próbáltad, Medgyessel hatosban, Pauljevic középcsatár, Csilus ki a szélre

Honvéd–Szeged @ Bozsik, 17:00

Nem is feltétlen az egy félidő alatt kapott öt gól volt a megalázó, hanem amikor a meccs után Gyuri simán lenyilatkozta, pihentette a játékosait, és akit mégis játszatott, azoknál eleve egy félidővel számolt, helyükre pedig jöhettek a perememberek és a gyerekek. Ebből amúgy annyira nem csináltak ügyet, hogy még a nyilatkozó, tényleg egy félidőt játszó játékosok is megerősítették: „edzésnek jó volt”. Mindez történt Nagy Nyilvánosság, az M4 Sport kamerái előtt.

Ugyanott Buksi is makogott valamit, azonban nekem elegem lett abból, hogy DeepL módjára próbáljam meg lefordítani nektek: mégis mire gondolhatott? A DeepL egy gép, legfeljebb áramot éget, én viszont agysejtet. Nagyon sok agysejtet. Közben a türelmem is elveszítem, felbaszom az agyam, szóval nem jó nekem. Ennyit nem ér, ennyit semmi sem ér.

bővebben

Nulla

BVSC – Honvéd 0-0

Talán húsz percet bírtam nézni a meccsből, amikor hirtelen egészen új értelmet nyert a nulla, a semmi, a nyista, a miazmás a fejemben. A pályán ugyanis az történt, ami elvárható volt – és ami nagyon, de nagyon kellemetlen a jövőre nézve. Egyszerűen letudni akarták, ahogy a kilátástalanságba belefásulva mi is. A baj csupán az, hogy tavaly ősz eleje óta az egész idényt csak letudni akarták, és ez meg is látszott a csapat teljesítményén. Pedig ha akarunk valamit a jövőtől, akkor az ilyen meccsek pont arról szólnak, hogy megtanuljunk minden, de tényleg minden pillanatot komolyan venni, amikor kivisszük magunkon a mezt a pályára.

Inkább beszélgettem, és örültem néhány rég nem látott ismerősnek. Annyira tiszteltem meg a pályán szórakozókat, mint ők engem. Konkrétan hetven percen át a pálya felé sem néztem. Mégis minek? Mit láttam volna? Majd elolvasom másnap, hogy „megvoltak a helyzeteink, csak be kellett volna rúgni őket”. Szinte egész idényben ezt mantrázták, aztán azokat a helyzeteket valamiért legközelebb sem rúgtuk be.

Ráuntam az egészre.

bővebben

Utoljára az első fordulót követően gondoltátok azt, hogy ennek az idénynek akár feljutás is lehet a vége, azonban aktuálisan nem ez a legnagyobb problémánk

Valami történt 2022 őszén.

Nincs mit szépíteni, a jelenlegi közállapotok szerint, amit nevezhetünk valamiféle elvárásnak, ez a csapat jó esetben a bentmaradásra lehet képes. Fontos megjegyezni, hogy nálunk hétről-hétre szurkolók szavaznak, és nagyon sokan nem tudnak mást elfogadni, mint az első helyet, és pontosan az írják be, ha kérdezzük őket, tehát felfelé torzítanak, míg a dühből válaszolók, akik simán bemondják a tizenhét-tizennyolcadik, tehát kieső helyeket, lefelé. A megjegyzés megjegyzése, hogy fogalmam sincs, a két hatás mennyire egyenlíti ki egymást az ilyen kis elemszámú adatfelvételeknél. (A 13. fordulót követően a nyers várakozás 10,85, a két szélsőérték nélküli átlag pedig 10,7.)

Ami viszont biztos, hogy trendszerűen araszolunk lefelé. Biztos léptekkel közelítünk valami igazán vállalhatatlan irányába, és miközben tisztán látszik, kicsúszott az irányítás az erre kijelölt emberek kezéből, nem próbálunk meg változtatni.

bővebben

Szánalom három tételben

Pécs – Honvéd 0-0

Szánalom, első fejezet – Az elzárkózás

20 óra 41 perc, M6 Fácánkerti pihenőhely, MOL kút. Megálltunk feltölteni a készleteket, pisikélni, dohányozni, kinek mi volt épp a szükséglete.

20 óra 45 perc (körül) begördült egy másik busz is a kútra. Lassan araszolt, a hátsó úton közelített, majd mintha meglátta volna, hogy tele van szurkolókkal a környék, nyomott egy kövér gázt, és továbbhajtott. Igen, a csapatbuszról beszélünk.

Pár perccel később a következő kúton láttuk ácsorogni, azonban akkor már minket nem érdekeltek. (Jó, ez nem igaz, mert bőven akadt közöttünk olyan, akibe így beleszorult pár kitörni vágyó keresetlen szó.)

Szánalom, első fejezet, véletlen apróság – A kontrollált környezet hiánya

Pont a poszt írása közben jött szembe a Facebookon a Honvéd egy bejegyzése: Találkozz játékosainkkal!

Esküszöm, próbáltuk, de elhajtottak.

bővebben

Nem tudom egyelőre kinek, de: viszlát

Szeged – Honvéd 1-0

Eredetileg ide egy üres posztot terveztem, mert részemről elfogytak az értelmes szavak. A klub történelmi mélyponton, az NB II. 12. helyén, ami összesítésben az országos 24. Száztíz éve nem jártunk ilyen mélyen. 1913-ban megnyertük a harmadosztályt (országos 23. helyezett), azonban a budapesti klubok összezártak, és nem engedtek indulni minket a másodosztályban, helyette besoroltak a semmit sem érő Pestkörnyéki Serleg I. osztályába.

Szóval száz éve nem voltunk ilyen lent, ráadásul az akkori helyezésünk még véletlenül sem nevezhető valamiféle mélypontnak, hiszen egy alig négy éve létező klub, óriási sikert elérve, épp a másodosztályba jutott volna fel.

Szeged tehát egyelőre maga a klubtörténeti mélypont. Köszönjük!

bővebben

Ha nem lett volna kivel beszélgetni, akkor valószínűleg halálra untam volna magam,

Soroksár – Honvéd 1-1

és ez mindent elmond a mérkőzésről.

Egyedül a kilátástalanságot sikerült tökélyre fejleszteni. Hiába az új igazolások, hiába nevezhetjük végre minőséginek és bőnek a keretet az NB II. szintjén, a dolgok sajnos nem úgy működnek, hogy már az első meccstől minden sokkal jobb lesz.

Ismét idő kell, mert kivétel nélkül mindig idő kell az edzőknek, csapatoknak, koncepcióknak. Idő kell, és időt kérnek. A szurkoló élete másról sem szól, mint a türelemről, a várakozásról, hogy egyszer talán valahogy, valamiért jobb lesz.

A szurkoló bármit képes belelátni a legtrógerebb csapatba is, mert a szurkoló reménykedik. Tavaly is hittünk elég sokáig, pedig nem csupán a pofánkba röhögtek, hanem egyenesen és boldogan beleszartak, amikor csak alkalmuk nyílt rá. Pedig mekkora játékosok lehettek volna. Albán, szerb, mindenféle válogatott.

bővebben

Most akkor tényleg az a mesterterv, hogy kiesünk a g*cibe, és mindenki mehet, amerre lát?

Komolyan, mi a francnak lézeng a pályán olyan játékos, aki látványosan képtelen koncentrálni, aki fel sem fogja, hogy hol van? Amit Tamás és Samperio művelt, főleg az előrejátékban, pláne helyzetbe kerülve, az egyenesen rémisztő. Oké, hogy Tamás például a rosszabbik lábával ismételhetett, de, és engedtessék meg az egyáltalán nem píszi megjegyzés, azt a helyzetet talán még Deák Bill is berúgta volna a rosszabbik lábával. Ennyire nem lehet valaki távol fejben a meccsektől, mint Tamás hetek óta.

A helyzetet súlyosbította, hogy szökőévente egyszer Lovric is belefut egy ordító pechszériába, mint Hahn gólja előtt, amikor annyi esélye volt csak, hogy belekapjon a labdába, irányítani, vagy erőt beletenni már nem tudott. Vagy az a kacska mozdulat Varga kihagyott tizenegyese után, mielőtt sikerült volna felszabadítania.

Aztán végül mégis Capanról sikerült eldönteni a meccset. Pedig Böde semmi extrát nem csinált, csak vitte, majd ellőtte, szinte találomra, laposan, lesz, ami lesz. Gól lett.

bővebben

A poszthoz rendelt példabeszédünkben egy embert jól tökönrúgnak

Honvéd – DVSC @ Bozsik, vasárnap 17:30

Vajon mennyi az esélye, hogy két egymást követő meccsen is biztatóan játsszunk? És ha már biztatóan játszunk, akkor végre meccset nyerünk vele?

Nézegetem a táblázataimat, és esküszöm, keresni kell, mikor volt hasonló utoljára, mert emlékem egyáltalán nincs róla. Eleve az, hogy három egymást követő meccsen ne kapjunk ki, mindössze négyszer fordult elő az utóbbi két naptári évben. Szánalmas.

Ráadásul,

amióta visszajutott a Debrecen, a négyből három meccsünkön kikaptunk,
hazai pályán idén mindössze egyszer nyertünk egyáltalán, sőt,
tavaly március 5., vagyis egy hazai Debrecen elleni 4-2 óta is csak egyszer. Vagyis közel egy év alatt egyszer. Ez is szánalmas.

És ha már itt tartunk, a 2021. július 31. óta bajnokira is használt új Bozsikban a mérlegünk: 6 győzelem, 10 döntetlen, 9 vereség. 25 meccsen 28 pont, 1,12-es pontátlag. A gólkülönbség: 32-32.

Jó ide kijárni.

bővebben

Pofán csapott a kegyetlen valóság, és végre ki mertük mondani a nevét: Kilátástalanság

Bp. Honvéd – Kecskemét 0-0

Mit lehet ezen szépíteni? Ilyen mocsok sz*r meccset is rég láttunk. A Kecskemét hozta a tőle elvárhatót, nekik minden perc ajándék, nekünk viszont minden perc szenvedés.

Szenved a csapat – és szenvednek a szurkolók. Esküszöm, nekünk több ötletünk van kitölteni a kilencven percet, mint Courtsnek és a csapatnak.

Komolyan, ha beengedné a szeku, legközelebb kihoznám az Éhes Vízilovakat, és csapnánk egy hatalmas körmérkőzést a lelátón. Biztos vagyok benne, hogy több embert érdekelne innen egy-egy csoportmeccs, mint a pályán történtek.

bővebben

Erről a meccsről szinte lehetetlen és egyben értelmetlen összevágni egy összefoglalót

Bp. Honvéd – Újpest 0-0

Nem irigylem a szerencsétlent, akinek kiadják feladatként. Sanyikám, három-öt perc, több lehet, kevesebb nem. Vajon Sanyikám mit fog belerakni?

Áhhh, eddig azt reméltem, talán nem mi vagyunk az a gyenge, aki képtelen győzni, mit győzni, helyzeteket kidolgozni, gólt lőni a másik, hasonlóan rossz ellen. Aztán tessék, megugrottuk, sikerült. Megfogták a sörünket.

A lefújás után Courts mester szavaiból azt sikerült kiemelni, hogy szervezettek voltunk. Nem merem megkattintani, szerintem csak felbaszná az agyam, annyit meg nem ér.

bővebben