Futballistának lenni vagy nem lenni

Fasírt vagy fasírozott? – igazából valószínűleg mindegy¹. Ahogy az is, hogy egy Vasas-Honvédot hol, melyik osztályban rendeznek. Persze, a körítés lehet tervezett, úgymint finomfőzelék {fujj}, tökfőzelék {fujjjj}, vagy mondjuk zöldborsófőzelék {nyami}, és lehet egyéb jellegű menzakoszt, mint a mai. Ha tetszik, ha nem, ez van, nevezhetjük tényleg bárhogy, a lényeg, hogy rád van kényszerítve.

A franc se akar az NB II. tabellájának alsóházában ácsorogni, arra megvannak a megfelelő vidéki kisvárosok csapatai. Ahogy a franc se akar hétfő este meccsre menni, mégis másfél hete elfogyott az összes vendégjegy. Aztán a francnak sincs kedve ahhoz a kilátástalansághoz, ami hónapokon, sőt, éveken át jellemzett minket, bár múlt csütörtökön Kamber azért villantott valamit, és végre újra meccsen érezhettük magunkat egy rövid időre. (Utólag is hatalmas köszönet, Kamberito, és nem lehetünk elég hálásak neked. Mint egy gyorstöltő, úgy pörgetted fel a bőven a vörösben villogó aksijainkat.)

Rég volt olyan, hogy már reggel van kedvem meccsre menni. Az utóbbi időben jó esetben a második felvezető sör környékén kezdett valami bizseregni a Gurigában, másfél órával a kezdés előtt, és akkor se mindig. A Metalcom kiölt, vagy legalábbis erősen takarékra csavart bennem valamit.

Esküszöm, tegnap a szakadó esőben sokkal szívesebben indultam neki az akadémiának, hogy megnézzem a fakót, mint múlt héten a Kazincbarcika elleni meccsnek.

Ma viszont menni akarok, sőt, már most ott akarok lenni. Előbb valahol a kocsma előtt ácsorogva, egy sörrel a kezemben, aztán bent a lelátón. Ennyit számít, ha azt látod a csapaton, hogy akarnak. Simán benne van, hogy Kambernak csütörtökön csak elsült a véletlen, és minden bónuszt kipörgetett magából a gép, azonban a futballszurkoló olyan, hogy képes egyetlen adatból bármilyen hosszú idősort kreálni – és reménykedni.

Kamber ugyanis azt a Kispestet képviseli, amiről pontosan tudtuk, hogy gyengébb, mint a többiek, hogy messze van bárkitől lehetőségekben, mégis oda tud férni az elejére, mert van mögötte valami, amit nem lehet pénzen megvenni: a hangulat, a kémia, vagy a franc tudja pontosan mi a jó szó ide.

Persze, már akkoriban recsegett-ropogott a gépezet, pontosan tudtuk, hogy Lanzafame nélkül kevesebbek leszünk, hogy a Hemingway-féle klubmodell határai erősen végesek, hogy nem mindig lehet Rossink és olyan idényünk, mint 2016/17 második és harmadik harmada, azonban a lendület bennünk volt, és meg tudtunk tapadni bőven a középmezőny elején, egy-egy banális hülyeség miatt lecsúszva a dobogóról. Emlékeztek még Danilo kezezésére a Diósgyőr elleni 4-4-en 2019 tavaszán? Nekünk lehet, hogy egy bronz ment el rajta, a Diósgyőrnek meg így lett meg a bentmaradás. Vagy 2017/18, ahol EvdM ámokfutása után Supkával éppen csak lecsúsztunk a harmadik helyről?

Igazából a Metalcomnak nem kellett volna többet tennie, mint az akkoriban Bp. Honvédnak nevezett tákolmányt kicsit stabilizálnia, majd ha az megvan, fokozatosan bővíteni, fejleszteni. Ehelyett inkább az ormótlan belenyúlást választották, és még évekkel később is azzal védekeztek, hogy „eddig a szakmai részhez nem nyúltunk”. Nem a lóf*szt nem. Annyira, de annyira okosabbnak hittétek magatokat mindenkinél, hogy látjuk mi lett a vége.

Aztán jött múlt héten az edzőváltás első fele, a szétválás, és csütörtökön már Kamber ült a padon a kupában a Paks ellen, mi pedig az első perctől az utolsóig újra meccsen érezhettük magunkat.

Valami visszaköszönt abból, amit elveszettnek hittünk az utóbbi években. Lehet, hogy csak egy napra, ez elválik ma, de lehet, hogy tartósan. Először alkalmi vendégként, majd egyre gyakrabban és gyakrabban. Ha bármiféle hasonló működést tapasztalnánk, akkor nem a klub pénzügyeivel foglalkoznának a népek, a tulajdonosi válsággal, a minden sz*rral, ami körülvesz minket, hanem feltöltődni járnának a meccsekre, és igen, ilyenkor az is belefér, hogy nem mindig nyerünk.

Ma tehát óriási reményekkel indulunk egy fasírt vagy fasírozott mérkőzésre a Fáyba. Nyilván, egy Vasas-Honvédnak nem az NB II-ben a helye, mert még az is normálisabb, hogy egyáltalán meg sem rendezik, mert a Vasas éppen egy másik osztályban szerepel, mint mi. Ahogy az sem normális, ahol most mi állunk. Régebben nem volt ritka, hogy az ellenérdekelt szurkolók röhögnek rajtunk, röhögnek a kilátástalan helyzetünkön, a csóróságunkon, a traktornyomos gyepszőnyegen, az omladozó lelátókon, a hamisított márkás mezeinket, a nevesincs játékosainkon, szóval mindenen, ami akkoriban jellemezte a Kispestet, azonban történt mindez az NB I-ben, és általában a kiesés legkisebb veszélye nélkül. Arra is nagyobb sansz volt, hogy másnap, és szinte bármelyik másnap felszámolják az egész céget, mint a kiesésre.

2023 őszén a feljutásról szőtt álmainkról kell lemondanunk. Egészen új jelenség a klub történetében.

Hátha ma megint bejön az, hogy Kamber. Hogy valaki, aki nemrég még játékos volt, utoljára pont ennél a klubnál, aki talán átérzi, mit jelent ide tartozni, milyen kötelességekkel jár (az ugye megvan, hogy az öregfiúkban még játszik?), és ha mást nem, legfeljebb leordítja a fejeket az öltözőben.

Ha tényleg pénzügyi gondok vannak, és amint látjuk, ebben az évben csoda lenne a feljutás, úgy baromira nehéz fegyelmet tartani egy öltözőben, pláne nehéz értelmes célt kommunikálni feléjük. Ki a franc akar jövőre is az NB II-ben szerepelni, Csákváron és hasonló helyeken játszani? Az ilyen helyzetek mutatják meg igazán, hogy ki érdemli meg a tiszteletünket, és Kamber úgy tűnik, miközben egész biztos még hasonló sem fordult meg a fejében, szóval úgy tűnik, képes volt hatni a csapatra, és ettől egy pillanatra kipróbálhatták, milyen a tiszteltség érzése.

Nem jobb így futballozni? – teszem fel a kérdést.

1. Amúgy mi a különbség a fasírt és a fasírozott között? Én speciel a fasírozottat használom, mert szerintem jobban hangzik, azonban sosem jártam utána, hogy mit jelent az egyik, és mit a másik, már feltéve, ha léteznek egyáltalán, és ha léteznek, akkor miért van a dologra két, egymásra ennyire hasonlító szavunk? ↩︎

címlapkép: A Gyermekélelmezési Vállalat konyhája, 1962. fotó: Fortepan / Bauer Sándor

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése