Pedig nem indult jól a nap. A mobilomon valami furcsaság történt: távolról akartak beállítani rá egy amerikai esimet (már nem először), majd közvetlenül indulás előtt eltört a szemüvegem. Mármint letört a szára. Egy kis duct tape, egy kis drót, és ha csálén is, de valahogy visszaeszkábáltam. (A tartalék szemüvegemet, egy dioptriás napszemüveget a biztonság kedvéért bedobtam a táskába. Majd kedden elviszem egy kereteshez, hátha meg lehet ragasztani.)
Innen viszont minden jönni látszott. Egyedül a meccs nem érdekelt*. A társaság, az egész nap koreográfiája viszont nagyon.
Nem véletlenül csillagoztam be az előbb, hogy maga a meccs tényleg csak korlátozottan érdekelt, mert ha nyerünk, az jó, ha viszont veszítünk, valahol az is. Ugyanis, mint az utólag kiderült, elég komoly médiafigyelmet kapott a Tatabányára leutazó szurkolótábor.
Ilyesmit tényleg nem szokás csinálni Magyarországon. Az NB I-ben se nagyon, de az NB II-ben végképp nem. Talán utoljára a diósgyőriek mozdultak meg hasonló létszámban Mezőkövesdre valamelyik soros feljutásukat kiszurkolni.
Viszont mi az utolsó helyen álltunk a meccs előtt.
_itt arról kéne írni, milyen volt
azonban nehéz megfogalmazni. Egy élmény, egy nagybetűs élmény. A vonatozás, a meccs előtti melegítés a kocsmában, a szurkolás, az egész együtt. Nem tudnék mit kiemelni.
_itt meg arról kellene írni, milyen volt
a mérkőzés.
Megnéztem ma reggel, mert a helyszínen szinte semmit sem láttam. Az első fél óra konkrét szenvedés volt, jól mutatta, hogy miért áll az utolsó két helyen pont ez a két csapat. Ráadásul gólt is kaptunk.
Bévárdi talált a semmiből egy gólt (a videón jól látszik, miután fejbe lőtte az előtte fekvő kapust, ő maga is meglepődött, hogy előtte maradt a labda), és innentől szinte minden bejött nekünk. Medgyes lövését szintén védte a kapus, azonban a visszafutó védő besodorta a kipattanót a kapuba. Bohózatba illő jelenetek, viszont fordítottunk még a félidő előtt. Az pedig az álmoskönyvek szerint általában jót jelent.
Aztán Csontos – ne szépítsük – bebaszta. Mint ló a lónak. Nem lepődnék meg, ha év végén a KLTE szokásos díjátadóján erős induló lenne a legszebb gól Tichyről elnevezett díjára.
Sőt, a Tujvel kirúgását megtoló, majd a kapus felett pimaszul átemelő Pinte találata szintén.
És kb. ennyi volt a meccs. Kaptunk egy gólt, lőttünk négyet, szenvedtünk és szenvedtettünk fél órát.
_vannak viszont mindenféle számok
- Ebben az idényben 47 perc volt a leghosszabb idő, ahol egy meccsen belül vezettünk. Most felment 50-re.
- Először nyertünk a fehér mezünkben.
- A 19 lőtt gólunkból 5-öt a Tatabányának rúgtunk. (26%)
- A 16 pontunkból 6-ot a Tatabánya ellen szereztünk. (37,5%)
- 4 gólt idegenben utoljára 2021 szeptemberében lőttünk: Gyirmót–Honvéd 2-4.
- 3 góllal utoljára 2019 májusában nyertünk idegenben: MTK–Honvéd 1-4.
- Utoljára 2023. május 5-én fordítottunk meg egy meccset úgy, hogy a végén mi nyertünk: Honvéd–Felcsút 3-1. Pedig lett volna bőven alkalom rá, ugyanis a Budafok elleni volt a 21. veresége a másfél éve tartó NB II-es szenvedésünknek.
_összefoglaló
_osztályozókönyv
címlapkép: honvedfc.hu
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
a 1-4 ellenére én nem voltam elájulva a teljesítménytől. Nem volt két, egymáskövető jó passzunk. Az viszont at első két gólunkban látszott, hogy mennyire nem akar nekünk bemenni semmi, ami egyértelműen önbizalmi probléma. Remélem ez a győzelem elég volt, hogy némi önbizalom visszajöjjön és lépegessünk előre! Fórizs meg takarodjon!