Bútor, posta, idő, matek

megjegyzés: mire a poszt végére értem, kiderült, klasszikus blogposztot sikerült írni, és nem beharangozót. Sebaj. Akit nem érdekel, az legfeljebb nem olvassa el.

Nem véletlenül nem volt poszt a héten. Azt figyeltem meg, hogy ha az időmbe egyáltalán nem fér bele, és úgy, hogy alapvetően prioritást élvez, akkor az időm nagyon ki volt centizve. Például mert szekrénysort próbáltam vásárolni, illetve darabokból összerakni, majd megrendendelni. Többszöri újratervezés után végre kialakult a végleges megoldás, pont befér arra a helyre, ahová szánom, pont azt az igényt szolgálná ki, amire szánom, aztán amikor kattintanák a megrendelés gombra, a végül 72 tételre rúgó listából egy, azaz egyetlen darabra azt mondja a rendszer: nincs. És nem mondjuk egy kilincsre, vagy egy polcra, ami ráér, ami nélkül bőven lehet élni, hanem pont a középső modul alsó elemére, az egészet a vállán tartó Atlasra.

Most mi legyen? Feliratkoztam a termékre, emailben értesítenek, ha beérkezik. Várjak? Vagy tervezzem át és a 80 centi széles középső blokk legyen inkább 60 centis, mert abból minden elem elérhető? Pontosan tudom, amint megnyomnám a rendelés gombot, egy órán belül jönne az email: beérkezett a 80 centis darab.

Azt hittem, azzal, hogy a Honvédnak szurkolok, hozzászokhattam az ilyesmihez. De nem.

Annyira nem volt időm a héten, hogy azt sem tudom, mi történt a klub környékén. A honvedfc.hu olvasásáról már évekkel ezelőtt lejöttem, a Safari fel sem dobja a gyakran látogatott oldalak között.

Gondoltam, mielőtt nekiesnék ennek a posztnak, ránézek, azonban be kell valljam, nem tettem meg. Annyit tudok, hogy vasárnap kettőkor a Szőnyin játszunk a BVSC-vel, és már elővételben elment nagyjából 500 jegy. (Itt jegyezném meg, vérciki lenne, ha nem jönne össze az 1000 vendégdrukker.)

Végül azonban egészen másra néztem rá. Tudtátok, hogy ha az EU-n kívülről fogadnátok postán csomagot (ajándékot!), akkor vámot meg áfát kell fizetni, meg mindenféle nyilatkozatokat kitölteni? Egy kb. 90 eurós, egyébként használt tételről (híradástechnikai cucc) lenne szó, ahol csak az áfa 24 euró, a vámkezelés nem tudom mennyi, plusz a vám, ha mégis úgy állapítják meg, és persze a papírmunka. Világ vicce. Magánember és magánember között, nem Temuról vagy ilyesmi, nem negyven táncoló műanyag pingvin (eleve hulladékként, környezetterhelésként jön le a gyártósorról), hanem egy sima ajándék, amit ráadásul az egyesület használna.

Mindegy. Azt hittem az ilyesmi a Honvédnak szurkolással lepereg. De nem.

Ez egy ilyen hét volt, és csak két apróságot emeltem ki belőle. Például a régi szekrénysor szétszerelése, eltakarítása se volt leányálom (Garzon típus, testvérek között is 40+ éves, természetesen dögnehéz, ragasztott fatiplis elemekkel, tehát nem az a jól szerelhető megoldás), a Hétvégi Kötekedőnek is volt a héten adása, arra is készülni kellett, majd megvágni (kiszedni az őőőőzések és nyammogások nagy részét), bár nem tudom mikor fog kikerülni, mert shownotesra, kísérőposztra, felképezésre, miazmásra most nem igazán van időm, és csak remélni tudom, hogy a többiek bevállalják. (Aki nem bír várni, a nyerset meghallgatjatja itt, vagy a vágottat letöltheti innen.) És még sorolhatnám.

Még egyet azért a végére. A héten volt egy jól sikerült próbafelvétel a tervezett kispesti/honvédos podcasthez. Hurrá! Haladunk, ahogy időnk engedi.

Nem nagyívű megfigyelés: az idő már csak olyan, hogy múlik és véges. 24 óra egy nap, ennyiből kell kijönni. És itt nincs hosszabbítás, mint a meccseken, ahol 1–2-nél, a 89. percben még lehet izgulni legalább a döntetlenért.

Amúgy történt valami a héten? Volt bármi érdekes?

Például azt láttam, hogy lett tavaszi csapatkép, vigyorog rajta boldog-boldogtalan, viszont nem láttam a facebookos posztnál linket, vagyis annyi a felbontás, amennyire a Facebook lebutítja? A húszas évekből jobb minőségű csapatképeink vannak.

Mást amúgy nem hallottam, pedig találkoztam (összefutottam) mindenféle népekkel, azonban a klub körüli helyzet valahogy nem került szóba. Vagy csak nem figyeltem. Mindegy is.

Viszont továbbra sem hagy nyugodni, hogy hova tűnt egy csomó percem, órám, napom? Az ActivityWatch szerint például az átlagosnál kevesebb időt ültem a gép előtt, és akkor is jórészt az egyik bútoráruház oldalát nyomogattam, vagy a Bear-t, ahová jegyzetelni szoktam (amiben az életemet élem). A telefonom lépésszámlálója alapján sem voltak extra napjaim, leszámítva a keddet. A hűtő is szinte üres, bevásárolni se voltam.

Komolyan kérdezem magamtól is: hova lett az időm?

Mondjuk 2017-ben mit nem adtam volna egy ilyen gyorsan lepörgő hétért két meccs között. Most legalább annyi szerencsém van, hogy múlt héten nyertünk, és nem úgy érzem maga, mint aki kettőt pislog, és már megint zakó. Az elég szar lenne. Bár, az is igaz, hogy jobb az ilyesmin gyorsan túlesni, mint hétfőn azt várni, mikor rúgják ki Laczkót (Fórizst)? Aztán kedden is, szerdán is, egész héten, és vasárnap újra ott ül a padon, és az megint nem jó nekünk.

Nagyon furcsa úgy visszatekinteni a hétre, hogy szinte semmi aktuális Honvéd nem volt benne. Van egy ismerősöm, aki az egyik legnagyobb és aktív focitörténész az országban, régen meccsre is járt, szurkoló volt (van?), azonban az elmúlt években már egyáltalán nem. A foci tölti ki a hétköznapjai egy részét, azonban fogalma sincs arról, hogy mi történik ma a magyar fociban, és ha megkérdezném, hogy a(z egykori?) kedvenc csapata most hol áll, azon se lepődnék meg, ha visszakérdezne: melyik osztályban van egyáltalán?

Egy másik ismerősöm pedig (ha jól emélkszem a dátumokra) 1994 és 2002 közötti Újpest-szurkoló. Így, szigorúan jelen időben. Azóta mérsékelten követi a focit, de azokban az években még mindig képben van, és szurkolónak vallja magát. Sőt, ha a korszak szinte bármilyen játékosát megemlíted neki, rögtön rávágja a pontos születési dátumát, mert annyiszor rágta át magát az adatbankokon, valamint olyanok az agytekervényei, hogy az ilyesmi megmarad a fejében.

Én ennyire nem szeretném elengedni a mát. Az nekem nem lenne elég, hogy: kivel játszunk hétvégén? és/vagy mi lett az eredmény? Bele akarom tenni a munkát hét közben is, és nem csupán a történelmünkbe, hanem a jelenünkbe is. Átlagosan képben lévő szurkoló szeretnék lenni. (Jó, ezt buktam, igaz felülről, de álmodozni azért még szabad.)

Pont a Csákvár elleni meccsen beszélgettünk arról a lelátón, hogy mennyire a mi Honvédunk volt a tizenhat csapatos bajnokságban a 7-10. helyeken kilátástalan vergődés. Éveken át éltük ezt a se előre, se hátra világot. Halálos nyugalommal mentünk ki a meccsekre, mert bár fontos a győzelem, és minden eredmény számít, mert minden eredmény bekerül a történelemkönyvekbe, azonban a lózungok mögött ött volt az édesdmindegy érzése. Kiesni nem fogunk, bajnokok nem leszünk, az érem is messze, lehet beszélgetni a szicíliai hús/rizsgolyókról. Meg persze lehet izgulni, hátha megcsapjuk a Kecskemétet, Pápát, Paksot, mert győzni jó, azonban pontosan tudtuk, hosszú időtávon mindegy, a 7-10. hely kőbe van vésve. (Lényegtelen a pontos helyezés, a tipikus középcsatságról van itt szó.)

Felnőtt fejjel nekem nagyon nem megy az izgulás. Például nem szeretek, sőt, nagyon nem szeretek amiatt izgulni, hogy egyáltalán bentmaradunk az NB II-ben. Egyrészt mert megalázó, másrészt mert csak nem. Az NB II-t menetben kell simán nyerni, ahogy 2003–04-ben. Gálhidi Gyuri a vérnyomás legnagyobb barátja.

Szerintem bajnokságért se szeretek izgulni, bár felnőttként csak egy adatott meg, és azt mondjuk szerettem. Vagy nem, nem emlékszem, annyira a föld fölött jártunk méterekkel.

Mondom a mestertervet:

1. május 4-ig bentmaradunk, ahogy azt Feczkó megígérte.
2. a következő bajnokságban rajt-cél győzelem.
3. sima középmezőny az NB I-ben vagy (inkább!) folyamatos élcsapati státusz.

Csak izgulni ne kelljen. Most jöjjenek a nyugodt évek, mert egyrészt nem vagyunk annyian, másrészt ma Magyarországon nem jó betegnek lenni, főleg nem a stressz okozta betegségek területén. (Szomorú rész: nem főleg.)

frissítés

Valótlant állítottam az előbb: mégis volt egy kis időm, és kitettem egy tweetet a héten:

Már majdnem befejeztem a posztot, azonban a végén, amikor a mestertervet írtam, eszembe jutott, hogy amíg van értelme, addig minden beharangozóban ott lesz a

Feczkó-matek

Volt egy – nevezzük – ígéretnek, hogy május 4-ig meglesz a bentmaradás. Pontosabban május 4. éjfélig.

Számoljunk.

• a 22. forduló után van 25 pontunk,
• május 4-én a 27. fordulót rendezik,
• vagyis van 5 meccs addig, ami legfeljebb 15 pont.

Ezek az alapok.

• jelenleg 2 ponttal állunk a legjobb kieső (az MLSZ szerint ez a megnevezése a 15. helyezettnek) Soroksár előtt.
• május 4. után 3 meccset rendeznek, vagyis május 4-ig vagy 10 pont előnyt kell felhalmoznunk a Soroksárral szemben, vagy 9-et, de azt úgy, hogy ne lehessen behozni a győzelmeink számát.
• tehát a május 4-ig, miközben a Tatabányát nem engedjük előzni, az összes 15 pontból kell a biztoshoz, tehát ahhoz, hogy ne számoljuk a győzelmeket 8-cal többet gyűjteni a Soroksárnál, vagy 9-cel a Budafoknál és/vagy a Békéscsabánál, vagy 11-gyel a Gyirmótnál, vagy 12-vel a BVSC-nél, esetleg 13-mal a Csákvárnál, de utóbbiakhoz már annyi eredménynek kellene passzolnia, hogy teljesen lényegtelen egyáltalán bevenni őket a matekba.

A legveszélyeztetettebb csapatok sorsolása:

Most fáj igazán, hogy a Budafok elvert minket az első tavaszi fordulóban a Bozsiban, ugyanis utána (azóta) hatszor kapott ki sorozatban.

Táblázatban így néznek ki a megszerezhető pontok azon minimumfeltétel szerint, ahol még számolni kell a győzelmek számával (vagyis +9 pont a kiesőkhöz képest május 4-én éjfélkor):

Az első oszlopban a Honvéd lehetséges pontszámai a következő 5 meccsre, kezdve a minimálisan szükséges 8-cal. Mellette pedig az egyes pontszámainkhoz társítva, hogy a közvetlen mögöttünk állók hány pontot szerezhetnek legfeljebb, hogy meglegyen a bentmaradásunk, valamint a Tatabánya se előzzön meg minket, ezzel is tovább bonyolítva a matekot.

Fontos, hogy a győzelmek számában jobban állunk a többieknél, 7 vs. 6, ami azt jelenti, a 9 pontos előny pont elég lehet, mert nagyon ritka az a kombináció (talán nincs is), ahol mi nyerünk, és ezzel növeljük a győzelmeink számát, valamint a Békéscsaba-Soroksár-Budafok hármas alig szerez pontot, viszont győzelmet igen.

Gyerünk, csináljuk meg!

Ezzel a kerettel ne legyen már komoly edzői bravúr bentmaradni a másodosztályban még akkor se, ha télen ponthátrányos utolsó helyen vette át. Viszont, ha megcsinálja május 4-ig, akkor kijár a gratuláció, pedig ez a Kispest/Honvéd, ahol az ilyesmit nem megtapsolni szoktuk, hanem az {edzőnév}, takarodj! sűrű ismételgetésével jelezzük az elégedetlenségünket.

BVSC–Honvéd
Szőnyi út, vasárnap 14:00

címlapkép: ChatGPT/Dall-E

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése