Akkor sem írom le, hogy a Honvéd–Csákvár egy rangadó, mert nem

Valóban az NB II. aktuális éllovasa látogat a legfőbb üldözőjéhez, azonban ne felejtsük, hogy az NB II-ről van szó, illetve, hogy még csak négy forduló ment le a bajnokságból. Nagyon meglepődnék, ha a Csákvárnak ugyanolyan céljai lennének, mint nekünk. Igaz, amíg itt azt nem merik kimondani, hogy egyértelműen a feljutás a cél, addig ott sem, hogy a bentmaradás, vagy a Felcsút számára játékosnevelés, vagy bármi. Igazából, őszintén nem tudom minek vannak.

Csinálják tisztességesen, stabil másodosztályú csapatnak tűnnek az elmúlt évek alapján, néha még játékos is kikerül tőlük jobb helyekre, azonban két-háromszáz nézőért, csak azért, hogy legyen, hogy valamire elpattanjon a tao és az egyéb támogatások, szóval nem tudom. És még csak nem is őket hibáztatom a létezésükért, mert mások még ennyit sem csinálnak, igaz, mögöttük nincs ott a felcsúti izé.

Belőlem például semmi érzelmet nem váltanak ki. Illetve lehet, valamit mégis, mert nem szeretek ellenük játszani, ami nyilván annak is köszönhető, hogy immár harmadik éve tapicskolunk a másodosztály posványában. Egyszerűen méltatlan az egész, és egyértelműen mi vagyunk érte a hibásak. Saját hibánkból estünk ki, és saját hibánkból maradtunk lent. Ezt a klubot szorgos munkával verték szét idáig.

Pontosítanék: klubot, mint klubházat. Mert a közösség egyre erősebb, egyre többen vagyunk – és egyre kispestebbek vagyunk. Egyszerűen leváltunk a klubról, ahogy a klub is levált rólunk. A csapatot kedveljük, az edzőt kedveljük, pár embert kedvelünk, párat elviselünk, páran semlegesek, és hát igen, nem ennyiből áll egy klub/klubház.

Egy ilyen méretű, támogatottságú, beágyazottságú és miazmás klubnál egyszerűen hihetetlen számomra, hogy párhuzamosan menetel egymás mellett a klubház és a közösség. Sőt, de ezt a topikot most ne nyissuk ki.

Itt nem a Csákvár a ciki, a Csákvár csak egy ellenfél, hanem magunk vagyunk a gond. Nem elég az öltözőben rendet rakni, nem elég hozni egy tapasztalt edzőt, akivel lehet sansz a feljutásra, hanem klubot kellene építeni. Kispestet, Honvédot, pont leszarom, legyen az ő döntésük, hogy melyiket. Csak csináljanak valamit, egyáltalán legyen bármi elképzelésük.

A Csákvárok és hasonlók pont arra jók, hogy ilyenkor mélyen magunkba nézzünk: nekünk valóban itt van a helyünk?

Ráadásul tévés meccs leszünk. Vasárnap 17:45-től az egész ország láthatja, hogy hol tartunk, mennyien állunk ki a csapat és magunk mellett. Hogy bizalommal tekintünk feléjük, mert ők azok, akik talán megugorják az évek óta várt feljutást, hogy aztán a kisvárosokat és a Videotont, Kecskemétet, Szegedet, Vasast lecseréljük ugyanúgy kisvárosokra (falura!), valamint Fradira, Újpestre, Debrecenre, ETO-ra, a számunkra is értelmezhető ellenfelekre.

Egyébként nincs különösebben komoly feladatunk, mindössze nyernünk kell. Nyerni, mert feljutni talán úgy a legkönnyebb, ha lefelé, a középmezőny és az alsóház várható csapatait üzembiztosan elvered. Múlt héten például nem sikerült, kikaptunk Ajkán, és csak remélni tudom, hogy az a három pont nem fog hiányozni. Azt a három pontot ugyanis egy Kecskemét, Szeged, Vasas, vagy ki tudja melyik feljutásra is esélyes csapat ellen kell majd megszerezni.

És oké, hogy ők ún. játszós csapatok, akik ellen talán könnyebb, azonban az NB II. feljutóinak élete arról szól, és mindig is arról szólt, hogy beállnak ellened bekkelni, te pedig próbálsz gólt lőni. Néha megszórod magad, mert annyira gyenge az ellenfél, néha meg szenvedsz, nincs ötleted, ahogy azt látthattuk Ajkán, és valószínűleg látjuk majd még néhányszor az idény során.

Jah, itt mondanám el, hogy mért para nekem az ajkai zakó: félek, felbátorodnak majd ellenünk a kicsik, mert azt láthatták, hogy szorgos és szervezett betömörüléssel akár verhetőek is vagyunk, hiszen egyszer-egyszer ők is találhatnak kaput. Baromira nem kéne ebben a hitben hagyni őket, és tenni iszonyatosan nehézzé az idényünket.

Most viszont kezdjük azzal az Ajka utáni tiszta lapot, hogy megverjük a Csákvárt. Nem kicsit, nagyon. Urbányi örökbecsű gondolatával élve, gólok nélkül értelmezve a meccset is hülyére kell vernünk őket. Nem érdekel, ha csak 1–0, viszont az az 1–0 igenis legyen tekintélyt parancsoló, ami után nem mondhatja az ellenfél edzője, hogy benne volt a pontszerzés, hanem ismerje el: ezt most megúszták.

Rohadtul elég volt az NB II-ből.

Honvéd–Csákvár
Bozsik, vasárnap 17:45
tv: M4 Sport, de inkább gyere ki a stadionba!

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése