Nincs mit szépíteni rajta: ez az a meccs, amit meg kell nyerni, különben rettenetesen nagy szarban leszünk. Nincs mellébeszélés, nincs semmi, mert a fórizsi futballgondolat, keretépítés, esdőkérdés, miazmás nagy próbája lesz a rettenet gatya Zalaegerszeg elleni hazai.
Ha az NB I. másik leggyengébb csapata ellen se jön össze a győzelem, ráadásul hazai pályán, akkor nagy a baj, nagyon nagy.
Szeptember 3-ig ugyan lehet igazolni szerződéssel rendelkező játékost, azonban
- egy: mi olyasmit úgysem igazolunk, szóval a határidő lényegtelen,
- kettő: láthatjuk az érkezők színvonalát. Alic, Boldor, Hazdikic és Safranov elvileg oké, a többiekről pedig majd eldől, azonban egy kiesés előli menekülésre beárazott keretben nem biztos, hogy a legjobb ötlet mindenféle külföldi alsóbb osztályokból érkező ismeretlen huszonévesekkel próbálkozni (Garcia, Garcia, Eddarraj).
- három: Fórizs azt ígérte, legfeljebb öt külföldit igazolunk. Ez eddig hét. Mivel a magyarszabályt tartani akarjuk, legalább ketten a padra érkeztek. Oda viszont minek olyan játékost igazolni, aki még csak nem is minőségi, vagy nem jelentősen jobb, mint a posztján játszó, cserébe kitúr egy fiatalt, akit felfelé lehetne áramoltatni akár a későbbi eladása reményében. Egy 25-26 éve légióst, akit eddig se fedeztek fel, azt ezután se fogod nagy pénzért eladni. Pláne nem a padunkról.
- négy: amennyiben az utolsó utáni pillanatban mégis szerződéssel rendelkező játékoshoz nyúlnának, esetleg pénzt adnának akár átigazolási díjért, akár egy vélhetően magasabb fizetésért, akkor az fényesen lejezne pár dolgot:
- egy: elbaszták a csapatépítést, pedig már a télen látszott, hogy az isten se ment meg minket az NB I-től,
- kettő: egyáltalán nem vonzó jelenleg Kispesten játszani,
- három: ennyi a kapcsolati háló. A horizont a svájci területi liga, valami spanyolországi franc tudja mi (Mesas Sport), mert szintén nagyon alsóbb ligák, és a ProStar ukránjai.
- négy: ami kaput a pénz megnyitna, azon pénz hiányában egy olyan figura, mint Fórizs a dörömbölésig se jutna. Pénzzel is csak akkor, ha nagyon, de nagyon sok pénzzel, hogy egyáltalán leüljenek meghallgatni.
Mielőtt elvesznénk a mindenféle alpontokban, térjünk vissza arra, hogy a ZTE elleni meccs a fórizsi modell szakítópróbája lesz. Ha nyerünk, időt nyer, ha veszítünk, akkor gyakorlatilag vége, mert alig maradna szurkoló, aki elfogadná a helyzetet. Pláne, hogy ott tartunk, az eredménytelenség, valamint az egekbe baszott jegyárak megtették a hatásukat, és a meccsre szombat délelőtt mindent alulmúlóak az előzetes foglaltsági adatok.
Persze, értem, három év NB II. után ne egy hónap NB I-es teljesítménye alapján mondjuk ítéletet, azonban ez az ember már két éve rohasztja belülről a klubot, bőven nem egy hónapról van már rég szó, hanem folyamatokról.
Azt most tegyük félre, hogy az első perctől mérhetetlenül unszimpatikus figura benyomását keltette, ráadásul a híre is megelőzte (bőven van ismerősünk Miskolcon és a diósgyőri klubházakban), és legalább ebben nem kellett csalódnunk, mert hozta, sőt, bőven túl is teljesítette a tőle elvártat. Ennyire és ennyire gyorsan még embert nem gyűlöltünk meg Kispesten, pedig bőven voltak itt erős versenyzők korábban. Még Kun Gábornak is hónapok megfeszített munkája kellett hozzá.
Hátha
Srácok, ha véletlenül az egyikőtök olvasná. Szarjatok Fórizsra, nyeljetek egy nagyot, viseljétek el valahogy, és tegyetek meg mindent a meccseken, ne miatta, hanem miattunk. Minket is ismertek, és szerintetek ez a közösség vétett annyit a világ ellen, hogy egy Fórizst érdemeljen? Ahogy ti sem, úgy mi sem, mégis ez a helyzet, ez a felállás, ő a pénzember haverja, a pénzember pedig az ő szócsövén keresztül értesül mindenről.
Itt mindennek kizárólag egyetlen optikája lehet felfelé, mégpedig az, ami az ő szájából elhangzik, és ha valaki mást mer mondani, mást merészel kérdezni, vagy csak máshogy gondolkodik, pláne a nagyfőnök jelenlétében, akkor az repül. Repült itt Séllei, kedveltétek vagy sem, mindegy, lehet, mást mert gondolni, repült Feczkó, vagy repült Garaba Imre, akinek egy Fórizs a lába nyomát se csókolgathatná. Vagy nézzétek meg kikre igazoltak, kik kerültek partvonalon kívülre a keretből? Ez normális? Szabad így szétbaszni szándékosan az egyetlen működő, vagy legalább jól funkcionáló dolgot a klubház környékén? Az öltözőt.
Viszont az optika, amin keresztül Leisztinger látja a klubot nagyon nem ugyanaz, ahogy mi, a Kispest szurkolói megéljük a történetet, és nagyon nem ugyanaz, ahogy ti, a keretben megélitek.
Nagyon egyszerű lenne azt mondani, hogy minden győzelem Fórizst erősíti, és az rossz mindenkinek, azonban sajnos kurvára mindegy. Ha nyertek, ha veszítetek, ez az ember maradni fog, és ugyanúgy belepofázik majd mindenbe. De ezt pontosan tudjátok.
Viszont ha ennyire kurvára mindegy, akkor inkább nyerjetek, magatok miatt és miattunk. Mutassuk meg, hogy vannak még valódi értékek Kispesten. Mi ott leszünk a lelátón, és ugyanúgy fogunk szurkolni, ahogy mindig szoktunk.
Ez van
Nagyon nem akarom ragozni. Csütörtökön amúgy is átbeszéltük a témát a podcastben. Van benne masszív fórizsozás, nőicsapatozás, vizes lepedő, minden, amit gondolunk az elmúlt egy-másfél hónapról.
Egy ember foglyai vagyunk.
Rettenetes a tehetetlenség érzése. És a tehetetlenség magában nem is lenne akkora gond, hiszen tizenhat évig a NER focivilágában éltünk, szintén egy ember foglyaiként, szintén gyakorlatilag tehetetlenül, azonban akkor legalább nem azt éreztük, hogy a fogvatartónk kéjesen vigyorog magában a vergődésünkön, sivalkodásunkon. Orbán legalább valóban focit akart, jó focit. Annyira akarta, hogy még a politikai tőkét is komolyan beletette, pedig szerintem ő is tudta, hogy sokkal nagyobb az esély a buktára, mint a győzelemre. Az már más kérdés, hogy akikben megbízott, azok hogyan csinálták, vagy maga a rendszer, ami mérhetetlen felülárazásra alapozva csatornázta át a közvagyont magánzsebekbe, és az egyéb furcsa pénzmozgások, mint például a Fradiváros. Mindegy, mert áprilisban megkapta a büntetését, és a nem elég korruptnak látszani, annak is kell lenni jegyében a szavazópolgárok azt mondták: ebből elég.
Fórizs sajnos nem ilyen. Valószínűleg tényleg kéjesen vigyorog a szenvedésünkön, és élvezi azt a hatalmát, amiért ugyan megdolgozott Leisztinger mellett, mert más miért lenne meg ez a nagy fokú bizalma feléje, azonban közben egy valódi senki, és valószínűleg az is marad a Kispest történetében. Még abban is viszonylag biztos vagyok, az egyetemes magyar futballtörténet sem a győzelmei miatt fog majd emlékezni rá, ha egyáltalán, hanem legjobb esetben is az összeférhetetlen karaktere miatt. Sajnos, mi is emlékszünk Krémer Károlyra, Kovács Attilára, Piero Pinire, Kun Gáborra, ahogy Szappanosból is a féregsége marad meg hosszú távon, és nem a védései, vagy az, hogy csapatkapitány volt egy időben.
Áhhh, mindegy.
Inkább kiszaladok a boltba (bótba), veszek pár paradicsomot, paprikát, szalonnát, és összerántok egy jó kis lecsót ebédre. A f*szom se akarja egy meccsnap meccs előtti részét (tehát a legjobb részét) elb*szni azzal, hogy egy Fórizson elmélkedik. Majd ha úgy alakul (ne alakuljon úgy!), akkor szidom meccs után.
Vagy ha eszembe jut.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
Nem akarom védeni Fórizst, de vannak tények.
Az első az, hogy három szezont kért az élvonalra és ez a másodikban összejött.
A második, nem Fórizs tehet arról, hogy Tomas beejtette a labdát az MTK ellen. Arról sem tehet, hogy Pakson 2-2-nél egy nyilvánvaló 11-est nem adtak meg. (Az, hogy a VAR nem nézte vissza ezt az esetet, vagy Zuigeber fejesét, az lassan a csalás kategória) Arról sem, hogy a Vasas mindkét gólja előtt nekünk járt volna szabadrúgás. Azaz minimum 4-5 ponttal több lehetne, és ez nem kizárólag a Fórizs hibája.
A futballnak van egy lélektana, ha nyerünk az MTK vagy a Paks ellen, lehet ez a szezon teljesen másképp alakul.
De ma tényleg nyerni kel csak a győzelem számít, mindegy miért, a klubért, a szurkolókért Fórizsért….