Átalakuló csapatok találkozója

Mikor vertünk utoljára bajnoki címvédőt idegenben?

Huszonöt éve biztos nem. Addig mentem ugyanis vissza az időben. Hogy előtte mikor, arról fogalmam sincs, mert abban az adatbázisban, amiből az ilyesmit könnyedén le tudom kérdezni, a legkorábbi idény a 2002-03-as.

Most itt a tavaszig vissza nem térő lehetőség.

Tizenöt éve nem nyertünk az ETO ellen az NB I-ben

Jó, mondjuk 2015 óta nem is találkoztunk ilyen magas szinten velük. Viszont a 2011 novemberi utolsó eléggé emlékezetesre sikeredett. Danilo duplázott, Ivancsics is gólt lőtt, és csak a hosszabbítás perceiben szépítette az ETO. Talán a második Supka-éra legjobb meccsét játszottuk.

Aztán jött a tél, ment az ősszel 14 gólig jutó Danilo, ment a 3 gólos Torghelle (tavasszal egyetlen gólt rúgott a Vidiben, azt is nekünk, nyertek is vele 1-0-ra), ment a 2 gólos Abass, vagyis ment az őszi 30 gólunkból 19, viszont valahogy megoldottuk, és végül bejöttünk negyedik helyre az év végén.

Egy szétesőben átalakulóban lévő ETO ellen játszunk

Ha valaki látta csütörtökön az ETO-t a Fradi ellen, akkor tapasztalhatta, hogy ez nem a tavalyi, összeállt, tudatos, néha szellemes focit játszó csapat, hanem egy kicserélt, küszködő valami. 

Márpedig az ilyesmit nekünk nem kell bemutatni, igaz, mit csak edzőt cseréltünk 2017 nyarán, keretet ennyire nem, mégis középcsapattá estünk vissza. Pedig minket eleinte még vitt a lendület, az ETO-t még az sem.

Mi is szétesőben átalakulóban vagyunk

A feljutós csapat kezdője rendesen kicserélődött. Tujvel helyett Hadzikic, Szabó Alex a padra került, Medgyessel előbb hosszabbítottunk, majd lepattintottuk Diósgyőrbe, szerettünk két középcsatárt, hatosba visszatért Somogyi Ádám, Zuigeber már nem inkább fixes kezdő, és így tovább.

Mondhatnám, hogy alakulgatunk, azonban nem merem, mert az elmúlt napokban több játékost is igazoltunk, ahogy a nyáron szokásunkká vált, kizárólag légiósokat. Safronov a védelembe érkezett, Eddarraj a középpálya közepére, támadóbb posztra és a héten befutott Marí is középcsatárba. Utóbbi poszton egyáltalán nem baj, ha valamiféle versenyhelyzet alakul ki, mert Alicnak Kántor (sajnos) reggelire sem elég, cserébe kényszermegoldásokat alkalmazunk a poszton csereként.

Szóval jött nyolc légiós egy olyan csapatba, amelyik láthatóan bevállalja a három iszonyatosan piacképes fiatalját hosszabb időkre a pályán. Összevetve a pénzügyi helyzetünkkel, valamit az ötmaragyaros szabállyal, ami pluszpénzzel jár, a nyolc külföldiből legalább kettő-három így eleve a padra érkezett. (Jogosan merül fel a kérdés, hogy egy akadémiai csapatnál oda minek?)

Kicsit félek is az elkazincbarcikásodástól (l. a tavalyi idényüket), vagyis a szakmányba igazolástól mindenféle koncepció nélkül, egyedül az olcsóságot szem előtt tartva, a kevésnek találtatás félelmétől hajtva.

Az érdeklődés megvan

Vasárnap este nyolcas meccs, és az összes vendégjegy (640 darab, ha jól tudom) kényelmesen elpattant elővételben, pedig a 4500 forintos ár minden, csak nem baráti.

Ki merem jelenteni, hogy a Kispesttel utazni jelenleg az egyik, vagy talán a legszórakoztatóbb dolog a magyar NB I-ben. Bárhová és bármilyen körülmények között képesek vagyunk elvinni a felhőtlen szórakozást. És ez így van jól.

ETO–Kispest

Győr, ETO Park, vasárnap 20:00

címlapkép: 2014, szakadó eső, vendégszektor. fotó: babvik

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése