Felkészültünk az NB I-re: Szijjártó Péterrel beszélgettünk

Mérföldkőhöz érkezett podcastünk, ugyanis először sikerült valakit megszólaltatnunk a klubtól, ráadásul rögtön egy erős kezdéssel, a novemberben kinevezett elnökkel nyitunk. Az elmúlt hónapokban rendesen vakartuk a fejünket, amikor azt hallottuk, a Kispestnek egyszerre van tulajdonosa és elnöke, szóval nem baj, ha tisztába tesszük a dolgokat: pontosan minek is az elnöke Szijjártó Péter? Természetesen nem csak erről beszélgettünk, hanem szóba került a téli felkészülés, a klubidentitás, a névváltás és még sok minden más.

Az adásban történt egy bejelentés is: a földhivatalban már a Honvéd van bejegyezve az akadémia és a stadion tulajdonosaként.

🗣️ Akik beszélgetnek: Gazsó István, Kaszás Kálmán, Koncsik Tibor és Szijjártó Péter

📋 Tartalomjegyzék:
00:00 Beköszönés
02:04 A téli felkészülés
04:54 Pontosan minek az elnöke Szijjártó Péter?
09:19 Miért most vállalt formális tisztséget?
12:04 Jó az, ha a klubnál van a stadion és az akadémia?
20:33 Miért csak a felnőtt csapatok váltanak nevet?
21:14 Az elnökség mandátuma
22:10 Klubidentitás
25:28 Összeegyeztetni az elnöki és a külügyminiszteri szerepeket I. rész
26:38 Ha dől, akkor honnan dől a delláré?
31:10 Nyitottság, kommunikáció
36:19 Egy kis Metalcom-éra
39:08 Felkészültünk az NB I-re
40:42 Fókuszban az NB I. és az U19
42:00 Összeegyeztetni az elnöki és a külügyminiszteri szerepeket II. rész
44:12 Tizenkettő vagy többcsapatos NB I.

Ezúttal van némi sztori is az adáshoz

(hosszú lesz, ide kattintva át tudod ugrani)

Mindegy, hogy kedvelem magát a személyt, vagy sem, mindegy, hogy egyetértek azzal, amit képvisel, vagy sem, ha a Honvéd elnöke – pláne úgy, hogy a pozícióját nem tartom semmire – bejelentkezik nálunk egy beszélgetésre, akkor nem sok értelme van gondolkodni a válaszon. (Persze azért gondolkodtam.)

Nem egyik napról a másikra jött össze a felvétel, szóval bőven volt ideje formálódnia az anyagnak. Pár ember tudott róla, hogy lesz egy ilyen, velük azonban többször is beszélgettem, és a végére eljutottam oda, hogy gyakorlatilag elment a kedvem az egésztől. Elment, mert megjelent az öncenzúra, a mindenféle meghatározottságok bonyolult hálózata, és egy csomó, itt most nem részletezendő megfelelési marhaság. Egy normális világban az ilyesmik fel sem merülnének, igaz, egy normális világban nem politikusok lennének a klubelnökök, pláne nem választási időszakban vállalva el a szerepet. Van még egy ország, ahol Orbán, Kubatov, Deutsch, Szijjártó, Seszták, Tállai, Tiba és még sorolhatnánk hány vezető, esetleg nem vezető, de helyben erős politikus játszik formális vagy komoly szerepet kluboknál? A Kádár-korszakban nem volt ennyi társadalmi elnök a sportban.

Ebben a helyzetben mit lehet csinálni, ha maga az elnök jelentkezik be: beszélgessünk, ha van kedvetek. Bocs, nem? Vagy fogadjuk el, hogy sokfélék vagyunk, sokfélét gondolunk a világról, és lássuk meg, mit szeretne? A helyzet persze speciális, mert itt mi kérdezünk, és az ő mit szeretne jelen esetben valami olyasmi lehet, mint bemutatni magát klubelnökként a közösségnek.

Mindezt egy olyan klubvezetés mellett, amelyik a franc tudja miért, de a megjelenése óta elzárkózik a külvilágtól, és nem hajlandó senkivel sem kommunikálni. Se vezető, se edző, se játékos, se senki. Csak mert nem, megtiltották fentről. Közben pedig a sajtótermékek nálunk panaszkodnak, minket kérdeznek, hogy a klubtól miért nem adhat senki nyilatkozatot? Nyilván házon belül van letiltva, azonban közben megjelent a színen egy elnök, aki ugyan formálisan semmi, hiszen nem létezik a pozíciója, azonban mivel a tulajdonos saját maga legitimálta a benne, ráadásul nagyjából magával egyenrangú szintre emelte (vagy nem emelte, de nem tett ellene semmit), így adta magát a lehetőség, hogy egy kicsit megkapargassuk a klub magára öltött páncélját.

Hogy ezzel megkerültük a napi operatív vezetés döntéseit? Igen. Szeretni fognak minket ezért bent? Nem. Pontosan tudom, de különösebben nem érdekel. Ezt a klubot az elmúlt másfél évben, vagyis amióta Leisztingerék itt vannak, még a korábbinál is jobban leválasztották a közösségéről, eltávolították a szurkolóitól. Ha ők így gondolkodnak rólunk, a klubról, akkor mi miért lennénk megértőbbek?

És akkor az öncencúra kérdéséről, mert egy ilyen adás kapcsán ha valami, akkor az öncenzúra kérdése természetesen előkerül. Rendszerek jöttek-mentek, azonban egyben nem nagyon különböztek: alattvalónak tekintették az állampolgárt. Az alattvaló az jó, az alattvaló kényelmes, és arra külön figyeltek, hogy még véletlenül se adjuk kezükbe a gondolkodás, pláne nem az önálló véleményformálás eszköztárát, mert akkor átlátnának rajtuk, aztán a végén másra szavaznak. Ez egy ilyen világ. Ahelyett, hogy minden, de tényleg minden pénz az oktatásba menne, az oktatás társadalmi megbecsültségét növelnék, nem, inkább marad a BBB, vagyis a birka[nép] -> beton (közbeszerzés) -> bankszámla (százalék) szentháromság, aztán legfeljebb adunk rezsitámogatást kampánycélból, hiszen akkora az általunk mantrázott jólét, hogy sokan nem tudnák fizetni.

Pedig mennyire fasza lenne egy jó kis oktatás. Az emberek gyárilag kiszélesített látókörrel érzékelnék és vizsgálnák a környezetüket, ezzel is tehermentesítve például az egészségügyet, a természetet, és úgy általában könnyebbé tennék mind a saját, mind mások életét. Nem pedig kommentek és pár másodperces tik-tok videók határoznák meg az világukat. Baszki, megvannak a mindenféle kihívások, amiket sokan végig sem gondolnak egy kis nézettségért, és konkrétan fizikailag ártanak maguknak? Megérdemlik? Nem. Nem, mert nem feltétlen a saját hibájukból tartanak ott fejben, ahol. Nemes egyszerűséggel ki van baszva velük.

Mondom, közeledve a felvételhez, egyre inkább kezdett elmenni a kedvem az egésztől. Ebből jól kijönni lehetetlen. Ha belemész kérdésekbe, az a baj, ha nem mész bele, az a baj, ha meghívtad, az a baj, ha a házban veszed fel, az a baj, minden baj.

Egyébként volt egy adástervem, a szokásos mindmap formátumban. Beteszem ide: (Igen, a doksiban sleppnek neveztem a klub körül mostanában, vagyis az elnökség felállása után megjelenő alacsonyabb szintű politikusokat és egyéb rajongókat. A magyar nyelv ugyanis ezt a szót használja rájuk.)

Szerintetek ha elkezdek szöllősizni, budaigyulázni, kubatovozni, hiszen annyit szerepelnek együtt Szijjártóval (pl. most csütörtökön, igaz, a Fradi csak mellékesen említ minket, miközben mi címben hozzuk őket), vagy mondjuk a pártgépezetük szurkolókat célzó kamuprofiljairól kérdezem, esetleg arról, hogy miért a külügyminisztérium neve van Bozsik szobrán, miért a külügyminiszteri oldalán jelenti be a névszavazást, és nem a klub saját felületein, akkor mi lett volna az adás megítélése? Megjegyzem, a külügy sajtósaival előzetesen egyeztetve belementek minden feldobott témába, vagyis részükről egyik sem lett volna tabu. Politikus, az a dolga, hogy az ilyen helyzeteket megoldja. Egy Tállaiból könnyen kinézem, hogy elbukna rajta, azonban egy Szijjártó nála jóval értelmesebb.

De még egyszer: ha ilyen kérdésekkel bombázzuk, akkor mi lett volna az adás megítélése? Akkor már belefér, hogy meghívtuk? Viszont akkor mi lesz a rajongó polgártársainkkal, akik az ilyesmikről még hallani sem akarnak?

Maradt tehát a kibaszott öncenzúra valamiféle etikai mázba csomagolása a saját megnyugtatásomra, és megcsinálni ilyen körülmények között az adást. Magamtól nem feltétlen ilyen anyagot szerettem volna, azonban ez lett, ráadásul előre sejtettem, mit sejtettem, pontosan tudtam, hogy ebből a történetből jól nem jöhetek ki. Viszont hiba lett volna kihagyni a ziccert, hogy egy amúgy a közegétől elzárkózó klub elnökével készíts adást.

És mi a vége? Szarul aludtam. Nagyon, de nagyon szarul. Viszont ha ma újra kéne csinálni, ugyanúgy megcsinálnám, és ha újra eljön hozzánk, mondjuk a feljutást követően mérleget vonni, akkor ugyanúgy vendégül látnám. Függetlenül attól, hogy akkor még külügyminiszter vagy már nem.

Addig pedig itt van a Szondi utca legújabb videója:

Ha már ezt a szar világot raktuk össze magunknak, akkor legalább magunkon tudjunk röhögni.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy

a beszélgetésből ki kellett vágnom részeket, viszont kizárólag olyasmit, ami Szijjártó szájából hangzott el. Láthatóan nincs benne a napi közegben, ezért észre sem veszi, és valószínűleg nem is érti, hogy lendületből tesz olyan állításokat, amik nekünk később kellemetlenséget szülhetnek mondjuk rivális táborok részéről, vagy szélsőséges esetben akár házon belül.

Mi nem leszünk Ferencváros, és ha jól érzékelem, szándék sincs rá.

🎧 Hol hallgathatod meg az adást?

Például közvetlenül itt:

vagy

• YouTubeon ide kattintva.
• YouTube Musicon ide kattintva.
• Spotifyon ide kattintva.
• Apple podcasten ide kattintva.
• Aki régimódi, annak van RSS.
• Letölteni pedig innen lehet.

📋 Korábbi adások:

💰 Tudom támogatni a podcastet?

Igen. Több lehetőséged is van rá:

1. A legfontosabb, hogy 👂 hallgasd, 🙌 oszd meg (és környéke), ✍️ iratkozz fel rá, meg amit ilyenkor szokás.
2. Aztán ha találkozol az egyik szereplővel, akkor menj oda hozzá, és nyugodtan mondd meg neki: „ez az, így tovább, csináljátok!”.
3. Amennyiben viszont direkt támogatásban gondolkodsz, mert annyira felvet a pénz, akkor átutalással a KLTE számlaszámára. A számlaszámot ezen az oldalon találod, és az utalás megjegyzésébe pedig mindenképp írd be: támogatás. Csináltatunk belőle például Nekünk a Kispest bögréket, hogy abból igyunk felvétel közben, és emlékbe odaadjuk a vendégeinknek. Ha sok gempát küldenétek, akkor ásványvíz helyett szódázni fogunk, ha még többet, akkor pezsgőzni.
4. Bankkártyás fizetéssel a Revoluton keresztül ide kattintva. A megjegyzésbe mindenképp írd be: podcast.
5. Revoluton a @gazs4hbq fióknak címezve.
6. Illetve stúdiótechnika adományozására is van lehetőséged. Az egyelőre még hiányzó eszközöket ezen az oldalon soroljuk fel.

✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése