Megjelent egy anyag tegnap az MTI-n, amit aztán – nyilvánvaló okokból – jó sokan elküldtetek nekem: a Sportújságírók Szövetségén belül bizalmatlansági indítványt kezdeményeztek Szöllősi György elnök és az elnökség tagjaival szemben. Az elnökségből is nyilván kiemelkedik Szöllősi két untermanja: Mravik Gusztáv és Csisztu Zsuzsa alelnökök.
Nincs ezzel semmi baj, a szervezetek így működnek. Ha megrendül a bizalom egy elnökben, akkor az alapszabály szerint ez az eljárás.
Már annak, aki tag maradt ebben a kiüresített, szinte semmit sem érő szervezetben. Persze, volt pár jó kezdeményezés, ami mögé pénzt is tudtak tenni, ilyen például a Nagy Béla-program, aminek a keretében könyveken, kiadványokon túl sportklubok, sportszervezetek honlapját, múzeumát, emlékszobáját, illetve sporttémájú konferenciákat és kiállításokat is támogatott elméletileg a szövetség – és a kormányzat, hiszen a programhoz a forrásokat az utóbbi teremtette elő.
A kezdeményezés jól hangzik, azonban a Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) honlapján nem található tételes lista a Nagy Béla-program keretében kiosztott támogatásokról, vagyis joggal feltételezhetjük, hogy a nagy részét bizony pofára sikerült kiosztani.
Lehet most hőbörögni, bizalmatlansági indítványt kezdeményezni, azonban ezzel miért kellett megvárni a választásokat, illetve a választások eredményét? Vajon a választások előtt nem érték sérelmek a sportújságírók társadalmát? Nem tiltották ki tagjaikat egyes sporteseményekről (köztük például engem is), hagyták figyelmen kívül a megkereséseiket klubok, miközben a szövetség egyszer sem szólalt fel az érdekükben? Nem fonódott össze esetleg egyik-másik vezetőjük mindenféle államhoz és párthoz köthető szereplőkkel, amivel a szervezet függetlenségét kockáztatta? Eleve kormányzati pénzt osztogatott egy olyan elnökség, ahol az elnököt Szöllősi Györgynek hívják, aki nyíltan, mind közszereplőként, mind az általa főszerkesztett Nemzeti Sport hasábjain keményen és kritika nélkül beleállt nem csak a Fidesz propagandájába, hanem annak összes cselekedetének védelmébe.
Ennek a szövetségnek évek óta semmi értelme, hiszen valódi érdekvédelmet egyáltalán nem lát el. Pedig az alapszabálya milyen szépen fogalmaz:
c) kiáll a sajtószabadság érvényesülése mellett, fellép a nyilvánosságot korlátozó törekvések, intézkedések, továbbá a nyilvánossággal való bármilyen visszaélés ellen, képviseli a szakma érdekeit, fontos közéleti és a sportsajtót érintő jogalkotási kérdésekben véleményt nyilvánít;
d) őrzi a magyar sportújságírás erkölcsi tisztaságát, ápolja hagyományait és küzd az újságírás szakmailag elérhető legmagasabb színvonaláért;
Az MSÚSZ-nak én is tagja voltam, mert volt idő, amikor kellett tagnak lenni. A blog, mint műfaj annyira új volt még a 2010-es évek elején, hogy az egyes szervezetek és klubok nem tudtak mit kezdeni vele, kérdőn néztek ránk: ti mégis kik vagytok? És miért olvasnak titeket ennyien? Valahogy sajtóvá kellett válnunk, ha jelen akartunk lenni az eseményeken. (Vicces, ma már maguk a szervezetek és klubok keresik sokszor az influenszereket, hogy egyáltalán foglalkozzanak velük.)
Emlékszem, a Szöllősit megválasztó közgyűlésen is felállt egy muksó, egy print lap talán főszerkesztője, és arról beszélt, hogy „honlapot, ponthúúú (sic!, ez tényleg így hangzott el) bárki regisztrálhat magának, majd ott írogatva azt állíthatja magáról, újságíró.” Aztán a klubsajtósok, nehogy már ők is. És így tovább. (A közgyűlés után megnéztem, a muksó lapjának példányszámát sehol sem auditálták, az iparági becslések szerint jó esetben párszáz példány mehetett el belőle, érdemi, tartalommal rendelkező honapja nem volt. Ugyanebben az időben nekünk olyan auditált olvasószámunk volt, ami bőven megfelelt a sportági szakszövetség akkreditációs feltételeinek.)
Ami ezen a közgyűlésen, illetve közvetlenül előtte történt, azt megírtam akkor, most nem foglalkoznék részletesen vele. Akit érdekel, itt elolvashatja. Bohózat volt.
A tagságot ha jól emlékszem két évente hosszabbítottuk, vagyis pontosabban: a kártyát ennyi időre adták ki. Páros év, páratlan év. Tagdíjat is kellett fizetni, azonban ahogy hallottam, a fizetési hajlandóság mindig is alacsony volt. Sok esetben egyenesen a munkáltató fizette be. A helyzetet jól jellemzi, hogy Szöllősi megválasztása után azonnal megfelezték az egyébként minimális tagdíjat, és máig ennyibe kerül a tagság fenntartása:
A 2015. júliusi közgyűlés döntése értelmében a korábbinak a felére csökkent a tagdíj, két évre 5000 forint, nappali tagozatos hallgatóknak és nyugdíjasoknak 2000 forint.
2014-15-re úgy emlékszem már nem vettem át a kártyám, mert minek, viszont a tagdíjat még fizettem. Magam sem tudom miért. Így viszont jogosult voltam elmenni a közgyűlésre, ahol pár kedves ismerőssel meghallgathattuk, hogy mi nem vagyunk média, mi csak a magunk pecsenyéjét sütögetjük, és egyáltalán mit keresünk itt? Aztán megválasztottuk Szöllősit.
A földszinten közgyűlés, az emeleten egy várakozó fogadás, a kertben pedig a szünetekben dohányzó és beszélgető emberek. Emlékszem a felháborodott arcokra. Többen odab*szták a kártyájukat a visszaadott szavazógép mellé, és szóban jelezték a kilépési szándékukat. Nem azért, mert esetleg nem a jelöltjük nyert (nehéz lett volna aznap jól választani), hanem a hogyanon voltak felháborodva. Mutatom:
Rekordszámban voltunk jelen a közgyűlésen amikor leteszteltük a gépeket.
Én is leadtam a gépem, majd még egy kicsit visszaültem, mielőtt végleg otthagytam volna a bohózatot.
Aznap még volt más dolgom, így csak másnap írtam levelet a MSÚSZ-nak, amiben jeleztem, nem kívánom meghosszabbítani a tagságomat.
Addig se volt sok értelme a tagságnak, azonban kispestiként Szöllősivel ab ovo nem létezhetek egy szervezetben, pláne nem egy olyanban, aminek ő az elnöke, és feladata az én érdekeim képviselete.
Summa
- A Szöllősi-féle Sportújságíró Szövetség nem látta el a feladatát, küldetését, a szervezet mindenfajta hitelességét elveszítette.
- A tagság, vagy a tagok egy köre 2015 óta egyszer sem lépett fel nyilvánosan a Szöllősi-féle irányvonal egésze, vagy egyes elemei ellen.
- A Fidesz hatalmas bukása után azonban bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a Fideszhez ezer szállal kötődő elnök és elnökség ellen.
Nem azt állítom, hogy én már 2015-ben megmondtam, mert nem. Én mindössze Szöllősivel nem akartam egy levegőt szívni. Kívülről, kibicként, hobbistaként pedig eleve könnyen pofázhatok, hogy mit kellett volna tenni, azonban nekem most ez az egész full hiteltelen. Már bocs.
Az elmúlt évtizedből nem sok olyan orgánumot tudnék felsorolni, ahol kiálltak volna a (sport)újságíró szakma szakmaisága mellett, de azért voltak páran. Lehetett ezt egyenes gerinccel is végigcsinálni.
Állítólag
Szöllősi a választások után rögtön hosszabb szabadságra ment a Nemzeti Sporttól. Egyre többen pletykálják, hogy az állami médiaszolgáltatóhoz behúzott, piacról ebben a formában gyakorlatilag életképtelen lap, portál és rádió élére új vezető kerülhet.
Ajánló
A témával kapcsolatban eddig a Tükörszélső oldalán olvastam a legértelmesebb és egyben legvitaképesebb kommentárt, ajánlom nektek is.
Nem káröröm, hanem öröm
Amikor az Origót, Népszabit, Indexet és a többit beszántották, akkor nagy volt a kárörvendés kormányzati oldalról, pedig alapvetően piaci cégeket szüntetett meg, vagy gyűrt maga alá a hatalom.
Mostanában hallani, hogy több médiumnál is problémák adódtak, valószínűleg nem tudják fenntartani a jelenlegi keretek között a működésüket. Az állam, illetve az állami propaganda az elmúlt években keményen megtolta a reklám és egyéb költéseit ezeknél a tartalomszolgáltatóknál (l. pl. itt vagy itt), és most, hogy a választók kirúgták az egyetlen lábat, amin álltak, azonnal lehullt a lepel, és kiderült: nincs társadalmi igény arra, amit csinálnak, ugyanis piacról, támogatókból, előfizetőkből vagy bármi más módon képtelenek lennének fennmaradni. Nagyon más mintázat, mint a működő Origo, Népszabadság vagy Index.
Amit a magyar sajtóval műveltek az elmúlt másfél évtizedben, az förtelmes. Viszont paradox módon, pont ez a hozzáállás termelt ki olyan, saját lábon is megálló lapokat, felületeket, amelyeket valóban van értelme fogyasztani. Állami- és pártpropaganda helyett valódi újságírás, tájékoztatás, szórakoztatás, miazmás.
Nem fogom sajnálni azokat a most bedőlő közéleti lapokat, felületeket, ahol a bevételek jelentős része, mondjuk – és most hasra ütök – legalább fele az állami hirdetési költéséből származott. Ezek ugyanis nem társadalmi, fogyasztói igényt elégítettek ki, hanem színtiszta propagandacélt láttak el.
Ugyanitt: őszintén szurkolok minden olyan lapnak, felületnek, amelyet a felhasználói, fogyasztói eltartanak. Szolgáltasson az bármilyen tartalmat.
Mindeközben
Állítólag Kálnoki Kis Attila, korábbi öttusázó világbajnok, korábbi újpesti klubvezető, a Nemzeti Sport korábbi főszerkesztője, most pedig a 24.hu sportrovatának főmunkatársa lehet a sportért felelős államtitkár.
Neki például örülök, és nem csak azért, mert amúgy néha szoktunk beszélni, mert voltam nála adásban, vagy mert rendszersen eljött a Kispest vidéki NB III-as meccseire, ha épp ott játszott a fia, hanem mert egy végtelenül normális krapeknak tartom, aki tényleg hisz abban, hogy ha a politikum forrásokat biztosít egy célra, akkor abban nem a pénz elköltése a lényeg, hanem a célokhoz való közelebb kerülés. És ha a pénzek elköltésének módozata a rossz, akkor az is lehet, a szabályozó hibázott. Ilyenkor nem Bicskéig kell meghosszabbítani a láthatóan nem működőt, hanem felül kell vizsgálni a rossz döntésünket.
Attila Újpest-drukker, kiemelten követi a magyar labdarúgást, az elmúlt éveit a nyilvánosság előtt élte, a hitelessége így már csak azért is megkérdőjelezhetetlen, mert hatalmas és kereshető szöveg-, illetve hang- és videótár van mögötte.
Attila kinevezésének jobban örülnék, mint Szöllősi totális bukásának.
És ezzel sok mindent elmondtam.
Az MTI anyagát változtatás nélkül közöljük:
Bizalmatlansági indítványt nyújtottak be az MSÚSZ elnökségével szemben
A Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) több mint ötven tagja bizalmatlansági indítványban kezdeményezte az összes elnökségi tag felmentését a tisztségéből, az aláírók felszólították Szöllősi György elnököt, hogy mihamarabb, de legkésőbb a szervezet alapszabályában foglalt hatvan napon belül hívja össze a rendkívüli közgyűlést.
„Az elmúlt években súlyosan sérült a sportújságíró szakma integritása, romlott a sportújságírás megítélése, miközben valódi érdekvédelmet az MSÚSZ nem tanúsított. Elutasítjuk a választási kampány alatt tanúsított politikailag elkötelezett, a szervezet alapszabályába foglalt függetlenségét sértő tevékenységet” – olvasható a csütörtöki közleményben, amely szerint „az elmúlt években tapasztalt politikai nyomástól való félelem” az április 12-i választás után is áthatja a sportmédiát.
Az indoklás szerint sérti az alapszabályt és összeegyeztethetetlen a benne foglalt célokkal, feladatokkal, hogy a tagok az MSÚSZ központi e-mail-címéről április 10-én politikai tartalmú levelet kaptak Orbán Viktor hivatalából azóta távozott miniszterelnöktől, illetve politikai állásfoglalás volt a „Petíció a sport jövőjéért” aláírása is a szervezet, ezzel tagjai nevében.
Az aláírók kifogásolták még az MSÚSZ működésének transzparenciáját, illetve hogy a szövetség nem kezelte a sportszervezetek, sportolói menedzsmentek és az újságírók közti nézeteltéréseket, így előfordult, hogy teljes szerkesztőségeket tiltottak ki rendezvényekről, bizonyos klubok összes eseményéről, ami az újságírók, a sportolók és a szurkolók érdekeivel egyaránt ellentétes volt.
A Nemzeti Sport főszerkesztői posztját 2016 óta betöltő Szöllősi Györgyöt 2015-ben választották az MSÚSZ elnökének.
(MTI)
címlapkép: Mészáros Lőrinc és Szöllősi György fotó: fb/Szöllősi György
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
„olyan, saját lábon is megálló lapokat, felületeket, amelyeket valóban van értelme fogyasztani. Állami- és pártpropaganda helyett valódi újságírás, tájékoztatás, szórakoztatás, miazmás.”
Izé, meg a vaslőcs, tudnál adni ilyen sajtóorgánumok címeit, egy 3-4-5 darabot, ha szépen megkérlek, Hanta?
Nem vitaindításnak, vagy kötözködésnek, vagy bármi ilyesmi; hanem csak szimplán tapasztalatszerzésnek.Lehet, hogy tényleg jó, de nem ismerem és jó volna olvasni.Akár egy másik posztban.
Köszöntem előre is..
A tények helyét a XIX. sz végétől átvették a hírek, ami alapjában torzítja az olvasó látásmódját.
A media egy hatalmi ág, talán a legerősebb. Nem demokratikus úton jön létre, hanem érdekek mentén, nincs felette kontroll, a népszuverenitást nem ismeri.
Érdek nélküli újságírás nincs = valamennyi újságíró véleményformáló szándékú (azaz propagandista vö. influenszer)
Teljesen piaci alapokon nyugvó újság, tv, országos médium nem létezhet, ezért nincs is – azt a hatalmas pénzösszeget, amely működésükhöz kell nem lehet a piacról összeszedni. Még akkor sem, ha trükkök százaival közfinanszírozást imitálnak. Amennyiben valaki előteremti számukra a feltételeket, az adott orgánum nem lehet független.
Szöllősi szinonímája az undorító féreg?
A média valóban egy látens hatalmi ág (és ez így van jól, az ún. társadalmi kontroll egyik formája), azonban az, hogy ne lenne felette kontroll, az nem igaz. A média addig működik, amíg van finanszírozása, illetve van fogyasztója. Amint az egyik láb kiesik, onnantól nem nevezhető médiának. A média fölött tehát van egy igen erős, talán a legerősebb kontroll: a fogyasztó, vagyis mi.
Azért tiltottak ki, mert már akkor tudták hogy jön a Hantavírus :D
Én a vip-be járok mert kell a parkoló és így egyszerűbb (ja újpesten lakom Kispest szurkolóként) de ha meglátom ezt a csészét a Bozsikban akkor biztos odamegyek hozzá elbeszélgetni. Gyökér szöllősi direkt kisbetűvel.
Se az Origo (régi, új), se a Népszabi nem hiányzik. Az újságírás egy szakma, amit tanítanak. Egy sima mezei blogger nem lesz újságíró, de egy újságíró osztályon felüli blogger lehet. Szöllősit meg süllyesszük el Juszt is riporter László, vagy Hegyi régen minden jobb volt, most meg minden sz@r Iván mellé. Szöllősit meghallgatnám a podcastban, hogy meséljen a kispesti futball történelméről, és minden fals információját, azonnal lehetne cáfolni :). Tessék meghívni és rendezni a vitás kérdéseket! :)
Tanítanak újságírást valóban, és szerintem is szakma az újságírás, azonban a kettő között nincs összefüggés. Sorolhatnánk a legendás magyar újságírókat, de akár sportújságírókat is, akik soha nem tanultak újságírni. A szabályokat, szabványokat menet közben is meg lehet tanulni, pláne, ha valaki printnél dolgozik. Pár példa csak a Sportlaptól:
Ettől függetlenül ami ma Magyarországon jellemző az a következőképp néz ki: az újságíró a számítógépén nyit egy Wordöt, abba beleírja a cikket, néhol kérnek hozzá címet és kopfot, majd ezt a filet átküldi a szerkesztőségnek. Itt a napi szerkesztő, mivel korrektor, olvasószerkesztő és hasonló a legtöbb helyen már nincs, szóval itt a szerkesztő megnyitja, kijavítja a helyesírási hibákat, ad neki valami rendes címet, ami megfelel az aznapi címlapnak, vagy a koncepciónak, ír hozzá rendes kopfot, majd magát a törzsszöveget is rendbe teszi, és ami maradt az anyagból, azt publikálja. Az újságírók, vagy akiket annak neveznek, a legtöbb helyen olvashatatlan, értelmetlen szövegeket gyártanak, gyakran nevetséges fizetésért, és a szerkesztő(k) kb. az egyetlenek, akik már láttak internetet, printet, cikket, újságírást, így a munka jelentős részét, főleg az újságíróit már ők végzik.
Egészen nevetséges helyre züllött a szakma. Viszont azt se felejtsük el, hogy iszonyatosan megugrott az emberek tartalom iránti igénye az internet megjelenésével, és ezt a folyamatosan növekvő igényt kell kiszolgálni. Nyilván lehetetlen képzett emberekkel, sőt, még olyanokkal is, akik éveket dolgoznak egy újságnál, és ott magukba szívják nem csak az újság készítési, hanem az újságírás etikai, morális és szakmai normáit. Lehet ellene berzenkedni, de az elmúlt évtizedekben a Népszabitól kiáramló emberek egészen magas szakmaiságot képviseltek, és gerincét adták az új munkahelyüknek. Ilyen iskola ma nincs Magyarországon.
A másik: Szöllősi soha nem lesz. Soha.
Szijjártó is volt
Szijjártó legalább a klubnak szurkol.
Szőllősi kuka. Helyes.
Az Origo vérlibsi korában és az átállítás után is vállalhatatlan volt. Az Index a tulajdonosváltás után valamivel kiegyensúlyozottabb lett. A nép szabadságát véres kézzel elnyomó kommunista diktatúra fő szócsövének, a Népszabadságnak 1990-ben meg kellett volna szűnnie, már csak azért is, mert a fejlécén az utolsó pillanatig nem az 1956 novemberi alapítás szerinti, hanem az 1943-ban alapított Szabad Nép évfolyamszámát viselte, nyíltan vállalva ezzel azt az örökséget.
Független sajtó nincs, saját lábon álló alig. A külföldi NGO-k által áttételesen akár külföldi államok felől pénzelt magyar nyelvű orgánumok, amelyek egyes „újságírói” saját bevallásuk szerint több külföldi titkosszolgálatnak is informátorai, véletlenül sem tekinthetők ilyennek.
Hogy ki újságíró, mi sajtó, és egy blog sajtó-e, fontos és átgondolandó kérdés. Ma hivatalosan az NMHH által regisztrált orgánumok minősülnek sajtónak, miközben számos blog szerzőinek szakmai tudása, etikai alapelvei,információ-ellenőrzése, íráskészsége, nyelvhelyessége, stb. alapján lényegileg sajtóként működik. Ugyananakkor egy rakás blog, Zuckerberg-felület (ez az ideológiavezérelt, a tulajdonosi kör által nemkívánatosnak nyilvánított vélemények elérhetőségét precíz tudatossággal lecsavaró hírszűrő, amit harsány röhögés nélkül véletlenül sem lehet közösségi médiának nevezni, és ami emiatt alapvetően veszélyeztet minden demokratikus választást) nem így működik, hanem úgy, hogy bárki bármilyen ellenőrizetlen faszságot, álhírt, rémhírt beböföghet a világba. Ez pedig nem újságírás. Azt hagyjuk is, hogy sajtótörténettel, műfajismerettel és ilyesmikkel ma már alig van képben valaki.
Mindenesetre arról érdemes volna széles körű szakmai beszélgetést kezdeni a sajtó mibenlétéről, feladatáról, önképéről.
A közösségi média akkor képes befolyásolni egy választást, vagy bármit, ha elfogadjuk, hogy a választók (vagy befolyásolandók) kifejezettel alacsony kritikai szinten kezelik az eléjük kerülő szövegeket. Ha viszont ezt elfogadjuk, akkor felmerül az állam, mint az oktatást elsődlegesen szervező szervezet felelőssége. Tehát ha hülye a lakosság és a Facebook megnyeri a választást a másik félnek, akkor azért a hatalom csak magát hibáztathatja, mert szellemi nyomorba taszította a saját választóit, akik innentől a legegyszerűbb üzenetek felé fognak menni. Az ilyen államvezetésre viszont semmi szükség.
Egyébként a Facebook sem nyer választásokat, a Facebook csak egy platform, amin keresztül el lehet jutni szélesebb tömegekhez, ha azok jelzik, kíváncsiak a tartalmaidra. Nincs ezzel semmi baj, nem a Facebookot kell szabályozni, hanem az embereket nem szabad megpróbálni fejben gyarmatosítani. Milyen érdekes, hogy a Facebookot tudatosan nem használók jelentős százaléka pont a – nevezzük így – írástudók köréből kerül ki, messze felülreprezentálva a társadalmi arányukat.
Lehet másokban keresni a hibát, de előbb érdemes magunkba nézni, mert amit az oktatás és a tájékoztatás frontján művelt ez a hatalom, az valami egészen botrányos. Mindenki idegen ügynök, aki nem a kormánypárt üzeneteit szajkózta, mindenki külföldi hatalom kitartottja, aki elindul ellenük egy demokratikus választáson és így tovább. Egészen hihetetlen gondolkodásmód. (Tisztán csak zárójelbe: ugyanez a hatalom külföldön finanszíroz újságokat, portálokat, televíziókat, hitelez választásokon induló politikai pártokat, majd hasonlóval vádol meg olyan hazai szereplőket, akikről pontosan tudja, hogy nem igaz rájuk, azonban a szikra után a propaganda majd úgyis elhiteti a néppel.)
—
Másik zárójel, és itt most saját magam idézném a posztból: „őszintén szurkolok minden olyan lapnak, felületnek, amelyet a felhasználói, fogyasztói eltartanak. Szolgáltasson az bármilyen tartalmat.” Kiegészítés: kivéve az indexnek, mert hullarablóknak nem szurkolok. Milyen ember az, aki a mások által felépített készbe ül bele, miután felmondott egy teljes szerkesztőség? Miben különböznek a Puskáson és a sportlap maradékain élősködő Szöllősitől és a többitől?
„A közösségi média akkor képes befolyásolni egy választást, vagy bármit, ha elfogadjuk, hogy a választók (vagy befolyásolandók) kifejezettel alacsony kritikai szinten kezelik az eléjük kerülő szövegeket.”
Egyrészt bizony a forráskritika ritka médiafogyasztói tulajdonság, nem csak Magyarországon, hanem nagyjából mindenhol, sőt…, aminek azonban nem feltétlenül az oktatás színvonala az oka, hanem az, hogy az emberek alapvetően jóindulatúak, és nem feltételezik, hogy mások tudatosan hazudnak nekik. Másrészt a közösségi média nem közösségi média. Ha az lenne, nem fordulhatna elő, hogy tudatosan, lájkoktól meg logikus algoritmus-működéstől függetlenül ideológiai alapon lecsavarják bizonyos tartalmak elérhetőségét. Nem forsdulhatna elő, hogy egy parlamenti párt elnökének Instagram-oldalát, bár jogerős bírósági ítélet kötelezi erre a Metát, évek óta nem állítják vissza. Ez egyenesen szuverenitási és nemzetbiztonsági kérdés, hogy tudniillik ezek szerint itt egy tudatipari multi, ami úgy működik Magyarországon, hogy fittyet hány a magyar jogszabályokra és az azok alapján született jogerős bírósági ítéletre is. Ezzel a Meta nagyon is képes befolyásolni válastztást is meg bármi egyebet is. Ezzel nem azt mondom, hogy ez döntött, mert sok tényező döntött, de ez is vastagon benne volt. Ha ugyanis ez a legnagyobb tömegeket elérő és befolyásoló tudatipari felületek ideológiai alapon szűrik, hogy mi josson el és mi ne jusson el az e felületeken élő emberekhez, az nyilvánvalóan torzítja az információkhoz való hozzájutást. Finoman szólva.
„Mindenki idegen ügynök, aki nem a kormánypárt üzeneteit szajkózta, mindenki külföldi hatalom kitartottja, aki elindul ellenük egy demokratikus választáson…”
Nem mindenki. De aki saját bevallása szerint külföldi titkosszolgálatok informátora, az, akárhogy nézzük, idegen érdekek ügynöke. Az az orgánum, ami külföldi pénzből működik, az külföldi érdekek szolgálója. És az a pártnak látszó projekt, ami ugyancsak jelentős külföldi forrásokból, külföldi titkosszolgálati közreműködéssel működik, szintén idegen érdekek ügynöke. Ezek a szikár tények. Természetesen Magyaroerszág is igyekezett külföldön a maga érdekeit érvényesíteni, nagyon helyesen, hszen ez a mindenkori kormány dolga. Focihasonlattal: ha a mi csapatunk támad, és gólt akar rúgni, az természetesen helyes, ennek szurkolunk, ezt akarjuk. Ellenben azt nagyon nem akarjuk, hogy az ellenfél nekünk rúgjon gólt. És elég nagy baj, ha nem tudjuk megakadályozni.
Éljen a ti hazátok de ne sokáig. A te pártod pedig nem létezne az orosz titkosszolgálatok nélkül. Azok vásároltak nekik elérést…
Itt valami tévedés van, nekem nincs pártom.
Ez érdekes mert ugyanazt a konteót hirdeted mint azok.
Nem hirdetek konteót. Szakmai ártalomból mindig ragaszkodom a tényekhez.
A focis hasonlat ott sántít, hogy a sportszerű eszközökön túl, mi a másik meccsek befolyásolására még egy zsák pénzt is rátettünk, valamint beszálltunk a helyi klubsajtóba, puhítani az embereket.
Titokban idegen országok pártjait, sajtóját finanszírozni, majd – valódi bizonyíték nélkül, mert a Szuterénvédelmi Hivatal doksijai mindenek, csak nem bizonyítékok – ugyanezt számon kérni hazai szereplőkön, háááááááát, izé. Szóval ehhez pofa kell.
A külföldről finanszírozott dezinformációs portálok beszámolói nyilvánosak, ott világosan látható, hogy honnan érkezik oda pénz. AZ meg tény, hogy Panyi Szabolcs saját maga vallotta be, hogy több külföldi titkosszolgálatnak adott információt. Botrány, hogy azóta is szabadlábon van.
Én ezt már tényleg nem értem. Vannak a „külföldről finanszírozott dezinformációs portálok”, akiket a független magyar jogállamban alig-alig köteleztek helyreigazításra, miközben a magyar adóforintokból működtetett sajtótermékeket rendszeresen. Most akkor honnan jön a dezinformáció?
A Panyi-ügyet én ilyen szinten nem ismerem, viszont azt tudom, hogy jópár olyan nemzeti hősünknek van köztéri szobra, akik együttműködtek külföldi titkosszolgálatokkal. Természetesen szó sincs arról, hogy Panyi ez a kategória lenne, azonban a Die Hardból idézve: „Hogy mi az árulás, azt a tett dátuma dönti el.” (Jó, tudom, ez eredetileg Richelieu bíboros és nem Stuart ezredes.)
Nem monden dezinformáció fogható meg jogilag a bíróságon. És sok esetben meg el lehet csúszni lényegtelen, mellékes dolgokon is, pl. ha rosszul írsz egy dátumoz, akkor helyreigazítást kell közölno, hogy valótlanul állítottad, hogy azon a napon történt valami gyalázat, ami amúgy tényszerűen megtörtént, cdak nem akkor. Emellett közszereplőknek sok olyat kell eltűrni véleményként, ami magánembernél simán megáll becsületsértésnek, rágalmazásnak. Ezen túlmenően bizonyított ténnyel is el lehet követni a rágalmazás vétségét, ha a bíró úgy ítéli meg, hogy azt a bizonyított tényt azért hánytorgattad föl, hogy jól kiszúrj a felperessel. Konkrét gyakorlatokról beszélek, és az is van még, hogy az adott helyreigazítási perre kijelölt bíró személyének függvényében gyakran előre meg lehet jósolni az ítéletet. Egyszer majd mesélek sztorikat. 😃
A közösségi média, influenszer (vö. propagandista, enyhébben véleményvezér), igenis tematizálja a gondolkodást és a közbeszédet, ezáltal a legnagyobb a befolyása a választásokra, azok között, akik ezeket a tartalmakat fogyasztják, tehát a választók túlnyomó többsége között. Iskolázottságtól függetlenül az elsődleges véleményformáló a tartalom fogyasztói között. Tapasztalatom szerint a a közösségi média fogyasztói, az egyetemi tanártól a segédmunkásig, nem rendelkeznek önálló véleménnyel a világról, durvábban fogalmazva, kora reggel az első dolga, hogy megnézze a fészbúkon, telexen, magyar nemzeten stb. hogy mi is a véleménye, mi számára a fontos, és aszerint alakítja ki a véleményét, amivel azonosul. Mert függő. Az információ éhség ugyanolyan függőség, mint a drog, vagy a telefonhasználat. Az információ pedig nem azonos a ténnyel, viszont a mindennapi életben a tájékozottság és a gőgös jobbantudás képében tetszeleghet az illető, ami egy olyan, valóságalapot nélkülöző pozitív visszacsatolásban részesíti az illetőt saját közösségén belül, ami garantált személyiségtorzuláshoz vezet.
Ennek semmi köze az oktatáshoz, ez színtiszta „mágia”, tömegszuggesszió.
Márpedig de, legalábbis szerintem. Ha a rendszer arra nevel, hogy a „közös ügyeink” annyira nem érdekesek, sőt, egyenesen taszító ilyesmiről beszélgetni (lipsi vagy!), a lényeg, hogy velünk legyél, akkor az állampolgár így is kezd viselkedni, mert rajta lesz a társadalom nyomása. Eltávolodik a politikumtól, nem foglalkozik vele, mert vagy megutálta, vagy érdektelennek tartja addigra.
És igen, ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy társadalmi státusztól, iskolázottságtól függetlenül mindenféle influenszerek anyagai alapján alkot saját álláspontot. Azonban ezt továbbra is következménynek érzem, és nem oknak.
A magasabb átlagos iskolázottságú országokban ugyanúgy megvan ez a jelenség, hiszen a fiatal generáció ugyanúgy az influenszer-médiát fogyasztja, azonban a jelentősége jóval alacsonyabb, mint itthon, vagy a térségben. (l. pl. Romániában Tik-Tok influenszerek komplett elnökválasztást hekkeltek meg.)
Nagyon bosszant szöllősi, de ő csak egy ügybuzgó buzi, aki nagyon meg akar felelni a gazájának. A Puskás brandből eléldegél majd gerinc nélkül sajnos. Pont ezt érzem most az mlsz büntetéseinél is. A „pártatlan és arányos” szektorbezárásokkal, pénzbüntetésekkel kapcsolatban. Nagyon ügybuzgó a testület, de a lilák-zöldek meccsen semmi extra látnivaló nem volt ellenőr szemmel. Bezzeg Szegeden a Kispest! Na az kiveri a biztosítékot!
Sajnos ő nem csupán egy ügybuzgó buzi. Ő főszerepet játszott abban, kiváltképp az utóbbi 10 évben, hogy totálisan aláásta a sportújságírás amúgy sem magas megbecsültségét, nem mellesleg a szakma mellett magának a magyar sportnak is beláthatatlan károkat okozva. Minimum 10 évre lenne szükség ahhoz, hogy az ő rombolása után valamit építeni is lehessen a hazai sportmédiában…
szölösi rogán találmánya. Felejtsük el ezeket a csupa kisbetűdöket!