Akkor ennyi volt a másodosztály, kezeiket csókolom. 94 meccs, a kecskeméti duplázással 95. Közel 1100 nap. Sok, rettenetesen sok. Pinezits, Csertői, Laczkó, Feczkó, négy edző három év alatt (plusz Kamber kétszer beugrósként), két tulajdonos, kieső helyen telelés, volt itt minden.
Ma végre vége. Játszunk még egyet gyakorlatilag tét nélkül a BVSC-vel, aztán helló, szia, szevasz, mi megyünk vissza a helyünkre.
Annyi még benne van, hogy szélsőséges esetben akár bajnokok is lehetünk. Ehhez az kell, hogy:
- mi nyerjünk, miközben a Vasas kikap otthon az Ajkától. Ebben az esetben 62-61 a pontszám ide.
- vagy nyerjünk, miközben a Vasas döntetlent játszik otthon, azonban nem elég csak győzni, legalább hét góllal (!) kellene, mert bár pontszámban és győzelmekben utolérnénk a Vasast, harmadikként a gólkülönbség számít, ahol viszont a Vasas hattal jobb nálunk. Ha a gólkülönbség is azonos, akkor a több lőtt gól számít, tehát ha a Vasas mondjuk 0-0, akkor nekünk a +6 csak akkor jó, ha legalább 9-et rúgunk (pl.: 9-3), mert utána az egymás elleni eredmények következnek, és abban jobban állunk. (l. versenyszabályzat 6. oldal)
Szóval a lényeg, hogy egyáltalán nem rajtunk múlik az arany.
Minden más viszont nagyjából érdektelen.
Játsszunk egy jó meccset, érezzük jól magunkat, ünnepeljük meg magunkat, majd lépjünk tovább ezen a három éven. Sok volt, nagyon sok.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
Comments
Join the conversation on Bluesky