vh – Oldal 812 – Csak a Kispest!

19 éve erre a napra várok

Amikor legutóbb érmet szereztünk …

… én éppen nyolcadikos, ballagó diák lettem volna, ha a középiskolámban nem félévtől kezdődik a tanítás, amolyan nulladik évfolyamként. Az általánost ekkor már nem hívták dr. Orbán Lászlónak, de még Széchenyinek sem. Azóta megjártam három egyetemet, ráadásul pont szombaton lesz a 15. érettségi találkozóm, miközben én Szombathelyen szándékozok ünnepelni egy teljesen mást.

… még friss élmény volt, hogy nem Csehszlovákiába, hanem Szlovákiába ruccanunk át, ha észak felé hagyjuk el az országot.

… még nem volt világbajnoki aranya Franciaországnak, és senkinek sem jutott eszébe olyan blődliség, hogy Görögország valaha Európa csúcsára úgy ül föl, hogy nem Zeusznak hívják.

… szinte nem volt internet. Volt idő, amikor még nem volt internet, korlátlan információszabadság, korlátlan kapcsolattartás bárkivel, ha akarjuk, ha nem. Akkoriban a spamet még úgy hívták, hogy kaparós-bepalizós nyereményjáték, és a postaládánkba dobták.

… a legnagyobb forintcímlet az ötezres volt, bankkártyával még nem fizethettünk sehol, létezett fillér kézzel is megfogható alakban, és ha nyaralni indultunk, nem euróval tömtük ki a tárcánkat, hanem schillinggel, koronával, francia és belga frankkal, pesetával, lírával.

… az Eger ellen bemutatkozó Lőrinczy Attila alig két hónapos volt.

… mobiltelefon? Westelnek hívtuk, maroktelefonnak, mégcsak bunkófon sem volt, ami lett később, ráadásul aktatáska-méretben cipelték a szerencsés birtokosaik.

… akkoriban még Maradonának hívták a Messit.

… így nézett ki a Windows:

… Kofi Anan volt az ENSZ, Joao Havalange a FIFA, Juan Antonio Samaranch a NOB, Lennart Johansson az UEFA elnöke, Hankiss Elemér pedig már nem a Magyar Televízióé, miközben Nelson Mandela nyeri az első demokratikusan szervezett dél-afrikai választást.

… még szó sem volt a Star Wars előzményfilmjeiről, és az úgy volt jó. Ellenben Meg Ryan megcsinálja az I. Q. – A szerelem relatív című remekművét.

… Horn Gyula.

… Budapesten még nem voltak plázák, az elsőt is csak 1996-ban adják át. Előtte Centrumokba, Sugárba meg mindenféle egyéb helyekre járhattunk.

… a Balaton hol kiszáradt, hol túlcsordult, néha lehegesztették a Sió-csatorna gátját, néha rituálisan kinyitották. Ez legalább nem változott. Viszont a lángos ára negyvenről négyszáz forintra ugrott meg.

Amikor legutóbb érmet szereztünk, ott ült még velem fater és nagyfater is a lelátón. Az én kis részemet ebből az évből nekik ajánlom. Köszönöm, hogy megszerettettétek velem az ország egyik legcsodálatosabb dolgát, a Kispestet, a Honvédot.

Nektek miről szólt az elmúlt 19 év?

elmúltnyolcévezzünk egy kicsit mi is

ami szerintem úgy korrekt, ha mindjárt hazugsággal indítunk, mivel az elmúltnyolcév csak elmúlthétév, vagyis a hemingway-éra (majdnem) teljes bajnokságai, de posztcímenk így jobban hangzott.

a lényeg, hogy két grafikont tolunk ma is bele az arcotokba, mert nekem van ilyen statisztikusi vénám, és egy csomó adatsorom, amit évek óta vezetgetek, hogy majd valami jóság szülessék belőlük, és azt megírhassam ide.

szóval az van, a nyitóképen azt láthatjátok, hogy az egyes fordulókat követően, a 2006/07-es bajnokságtól kezdve hányadik pozíciót foglalta el a honvéd a tabellán. ugye, hogy mennyire nem gauss-eloszlás? (klikkre amúgy megnő, illetve átdob a flickr-re, de az nem baj.)

ha jól megnézzük, akkor nagyjából két helyen vannak sűrűsödési pontok. egyrészt az altájon, a 11-14. helyek környékén, ami csúfság, de emlékezhetünk, hogy supi majdnem bajnokcsapata után milyen vergődés következett évekig, amíg morales és sisa tréner ki nem takarította az öltözőt. a másik pedig a 3-6. helyek, vagyis a gazdag, jól menő csapatok mögötti régiók.

volt olyan, hogy az utolsó helyen álltunk (2009/10., sisával), és volt olyan, hogy vezettük a bajnokságot (2007/08., supkával egy őszön át tatabányáig, és rossival most, idénykezdéskor), de ezek a nagyjából ritkább esetek. a klub legújabbkori történelme hasonló, mint a száz éves, vagyis alsóház, felsőház, a kettő között alig átmenettel. remélem a pápa-siófok-szinten már túl vagyunk, és most következik valami olyasmi, ami felénk normálisabb, megszokottabb, vagyis éremesélyesebb.

érdemes megfigyelni, hogy az egyes évek más és más színnel vannak jelölve, és hogy a grafikon bal és jobb oldalán valahogy nem feltétlen ugyanazokat a színeket láthatjuk. vagyis igaz a korábbi állításom, az egy korszak (a mostani) is két korszak igazából.

ezért vegyük ki belőle az utóbbi két évet, és mutassuk meg külön, mondjuk így:

szép? persze, hogy szép. a 2011/12-es bajnokság rajtja óta csak elvétve nem voltunk a mezőny első harmadában, és nagyjából egy bajnokságnyi időt töltöttünk el a negyedik helyen.

mondtam már korábban is, itt bizony valami megmozdult, valami működik, valami beérni látszik! hogy most a harmadik helyen állhatunk, annak ugyanis előzményei vannak. már tavaly se volt gyenge a csapatunk, már tavaly is nyugalom volt a klub körül, már tavaly is megjelentek az első akadémiai fecskék, már tavaly sem (csak) kritikátlanul hoztuk konténerszám a külföldieket, már tavaly is egy olyan edzőnk volt, aki tudott mit kezdeni a társasággal, aki együtt tudott dolgozni a klubnál dolgozó többiekkel, netán a tulajdonossal.

ez a honvéd jelenleg teljes joggal van ott, ahol, teljes joggal számít az ország harmadik-negyedik legjobb csapatának.

ilyenkor felesleges lanzafamézni, láthatjuk, egyáltalán nem róla szól kizárólagosan a mostani kispest.

sá-lá-lá-lá, remek dolog nekünk lenni most.

Cicaharc a kibertérben: Nemzeti Sport vs. Bp. Honvéd

vs.

Részlet a Magyar Sportújságírók Szövetségének Etikai kódexéből.

Mindeközben Hemibá a csakfocin, és a klub hivatalos álláspontja a honlapunkon, merthogy ilyesmik jelentek meg, hiába mondott (általuk is leközölten) az MLSZ ezzel gyökeresen ellentétes dolgot.

Szeretjük ezeket a napokat, mert szórakoztat minket minden kis szánalmas próbálkozás, ami a franc tudja egyébként miért szükségszerű, hogy legyen ilyenkor. Apropos, az eredményeinkről írtak bármikor valamit? Elemezték, hogy miért ilyen jó a Honvéd, mitől megy a csapatnak, hogy kerülhetett tavasszal a tabella élére?

más fogást nem találtunk, csesztessük Lanza miatt a Honvédot

Mára kezdésnek csak egy grafikon. Lement 29 forduló, érik a dobogó, miközben a sportlapban elhallgatják az eredményeinket, az MLSZ Év Játékosa-díj listájára csak utólag súvasztják oda Vécseit, miközben a fél Fradi, Paks, Haladás és a légiósokat legalább hasonló számban alkalmazó Videoton bárkijét könnyedén.

Egyébként ha szó van rólunk, abban sincs kegyelem. Lanza szerepeltetése miatt célpont lettünk, hiába a szövetség adta ki a játékengedélyt, pontot mégis tőlünk, a vétlen féltől akar levonatni (ha lehetséges lesz) Orosz Pál, az EL-re hajtó Fradi valakije. Az, hogy az EL-re épp nekik van a legkisebb sanszuk még a kizárásunk esetén is, az most mindegy, az általános demagógia-szintet nem érinti.

Inkább foglalkozzunk magunkkal, és vessük vigyázó szemeinket a fenti grafikonra (egy adott mérkőzésen hányan szerepeltek – kezdőként, vagy csereként – az egyes játékoskategóriákból). Azon belül is a kék csíkra (MFA), és nyugtázzuk, amióta jók, jobbak vagyunk, ráadásul eredményesek, gólt nem kapók, pontokat gyűjtők, tabellán lépdelők, az nagyjából egybeesik azzal az időszakkal, amikortól az akadémisták stabilan a csapat gerincét kezdik kitenni. És igen, vannak mellettük légiósok, egy-két magyar, meg Hidi. Rossi mister talált valami elegyet, ami működni látszik, mi pedig örülünk, mint egyszeri paksi klubvezető egy újabb valahol leselejtezett öreg középhátvédnek.

Beérés van, kérem szépen, egy biztató jelen. Heje-huja, örömkönnyek, szombaton megszálljuk Szombathelyt, Savaria szavára sem adunk.

Ennyi.

Ilyen is csak nálunk fordulhat elő: hülye kérdés keddre

Most akkor az Eger ellen debütált legújabb akadémistánk Lőrinczi, avagy Lőrinczy Attila?

Próbáltam utánajárni, de hamar megfeneklett csónakom a kétféle írásmód szövevényes dzsungelében. Még szeretett klubunk, és egyben a játékos nevelőegyesülete is elbizonytalanított. Az MLSZ-hez a nevezést Lőrinczi névre adtuk le, és jegyzőkönyvileg is ezen a néven szerepelt szombaton, miközben a mezén a felirat Lőrinczy, és a honlapon is így hivatkoznak rá.

Azt tudjuk a srácról, hogy hatalmas tehetség, tehát logikus következő lépésnek tűnik, ha a kérdés eldöntése végett beírjuk mindkét formulát az MLSZ keresőjébe, mert aki tehetséges, vagy úgy általában jobb a többieknél, az csak akkor nem válogatott, ha valamilyen kritérium mentén éppen nem szerethető, mint mondjuk Huszti Szabolcs. Lőrinczire 2010. augusztusa óta nyolc találatot kapunk, ellenben 2011. márciusa óta mindössze csak egyet. Úgy látszik, akkor valamiféle átmenet lehetett, mert azóta rendre az ipszilonos alakot használják, hacsak nem az történt, hogy Attila közben szerzett valahonnan egy kutyabőrt, és változtatott hozzá nevet. (Megjegyzem mi is régi lőrinci család vagyunk, de nálunk a Liptáktelepen még a cz-s alak is ritka volt a lőrinciben.)

Menjünk egy szinttel feljebb: UEFA. Vagyis az a gondolat, hogy ha valami nemzetközi tornára nevezünk, akkor ott könnyen előfordulhat, hogy a helyszínen összevetik a nevezési lapokat a személyes okmányokkal, így – mintegy sokadik fellebbviteli fórumként – végleg ki kellene, hogy derüljön a turpisság, illetve a rossz betűhasználat. Lőrinczi: 1 találat, Lőrinczy: sok.

Mi tehát maradni fogunk az utóbbinál: Lőrinczy, és reméljük gyakrabban írhatjuk le (és természetesen teljesen más kontextusban), mint a jóval egyszerűbbet.

Más: Attila lesz az egyetlen, akinél hajlandó vagyok ezek után eltérni az MLSZ jegyzőkönyveiben szereplő névtől, vagyis Zivanovic sosem lesz Zsivanovics, ahogy Lovric sem Lovrics és így tovább, mert mégiscsak Zivanovic és Lovric az igazolt játékosunk, függetlenül attól, hogy mit mond erre a helyesírási szabályzat.