Szerző: vh

Már javában tart az alapozás, úgyhogy itt az ideje, hogy hallassák hangjukat kézilabdázóink. Először itt a csakblogon, és reméljük ezentúl rendszeresen, nemkülönben állandó jellegű tettestársunk, Lovi tollából.

Egy igencsak felemás féléven vagyunk túl, a lányok a sok öröm mellett, sajnos szomorúságot is okoztak, ami mindenkit arra ösztönzött, hogy kettőzött erővel vágjon neki a tavaszi szezonnak. A cél a csapat történetének legsikeresebb szereplését elérni, és az NB1/B-ben a dobogón végezni, valamint szombaton „csodát tenni” a Magyar Kupában.

A keretben télen csak annyi változás történt, hogy leigazoltuk a 2000-ben Európa bajnoki címet szerző Brigovácz Nikolettet, aki rutinjával sokat segíthet a csapatnak. A felkészülést igen korán, január legelején kezdtük meg, hiszen 21-én a tavasz egyik legfontosabb mérkőzése vár ránk a Főgáz ellen. A tét a legjobb 8 közé jutás a kupában, ami hatalmas eredmény lenne egy másodosztályú csapattól.  (Fontos: a mérkőzésre a kispesti szurkolók belépőjegyét egy 200-as keretig a klub állja! Regisztrálni itt lehet.)

A háttérben is komoly munka folyik, aminek tavasszal már kézzelfogható jeleit is láthatják a kerületi lakosok. Több általános iskolával folynak tárgyalások, hogy a gyerekekkel megismertessük, és megszerettessük a kézilabdát, szeretnénk nekik heti foglalkozásokat tartani. Emellett nagy álmunk megvalósulásának első lépései is mindenki szeme előtt történik, hiszen elkezdődnek a Kispesti Sportcsarnok építési munkálatai!

Nagyon izgalmas időszak elé nézünk, és köszönjük a kerület támogatását, sok erőt ad a munkához. Továbbra is várjuk az érdeklődőket, és ugyan nem hazai környezetben lesz, de a Főgáz elleni kupameccsünknél jobb alkalom kevés lesz, hogy megismerjék csapatunkat.

foto: 1909foto.hu

Felröppent a hír, hogy a Kispest Irakban edzőtáborozna február elején, és bár véleményt eddig csak tényekről mondtunk (klubhonlap híreiről; megtörtént, régi eseményekről; esetleg a saját szemünkkel látott dolgokról), ezúttal kivételt teszünk, és megkapargatjuk kicsit a felszínt.

Az iraki futball rövid története

Az első világháború után brit népszövetségi mandátum alá kerülő ország 1932-ben nyeri el a függetlenségét, majd királyságként egészen egy 1958-as puccsig üzemel. Az újonnan megalakult köztársaság 20 évig húzza, mialatt Szaddám Huszein fokozatosan magához rántja a hatalmat, hogy aztán a végétől a közelmúltig diktátorként uralkodjon. 2003-ban egy amerikai vezetésű, de nemzetközi intervenciós hadsereg dönti meg a hatalmát, az ország pedig azóta keresi a számára megfelelő működési kereteket.

A labdarúgó szövetséget még a királyság idején, 1948-ban alapítják, és 1950-től a FIFA tagjai. Az első válogatott mérkőzésüket mégis igen későn, csak 1957-ben játsszák Marokkóval Libanonban, de a 3-3-as eldöntetlen eredményre túlzás lenne állítani, hogy felkapja fejét a szélesebb futballközvélemény. Világbajnokságon eddig egyszer jártak, épp akkor, amikor mi is utoljára, 1986-ban Mexikóban. Mindhárom meccsükön vereséget szenvednek ugyan, de 1-1 góllal kikapni az akkor jó belgáktól, a rendezőktől és a mindig bármit villantható Paraguaytól legalább tiszteletre méltó dolog.

Az Ázsia-kupán a hetvenes évek eleje óta vesznek részt, és egy korai (1976) bronzérem után, bombameglepetésre 2007-ben megnyerik úgy, hogy a döntőben a stabil nemzetközi szereplő Szaúd-Arábiát verik. A torna legjobb játékosának is egy irakit választanak, a gólerős csatár Younis Mahmoud személyében.

Olimpián ezidáig háromszor szerepeltek, legjobbjuk egy negyedik hely 2004-ből.

Nevesebb játékosuk jelenleg nincs, a válogatott keretében szereplők főleg otthon, Iránban, esetleg Katarban játszanak. A bővebb keretben azért találunk indai, szingapúri, ausztráliai és jordániai szerződésű spílereket. Korábban sem voltak elkényeztetve Európában ismert klasszisokkal, némi utánjárás után mi is csak a Twentében egy évet lehúzó Nashat Arkamot, és a Cipruson légióskodó Mahdi Karimot találtuk.

Érdekesség, hogy a térségben talán egyedülálló módon, az iraki válogatottat eddig csak egyszer, 1973-ban irányította magyar edző, az itthon szinte ismeretlen Teleki Gyula. Jelenlegi szövetségi kapitányuk amúgy nem kis név, hiszen a brazil Zicoról beszélünk.

A létesítmények

Annak ellenére, hogy az elmúlt csaknem egy évtizedben folyamatosan forrongó, sőt sokáig háborús övezetnek számított az ország, az újjáépítés során mégis gondot fordítottak arra, hogy felhúzzanak egész pofás kis létesítményeket. Nemzeti stadionjuk, az Al-Shaab 40.000 férőhelyes, ami mind ülőhely, és figyelem, az 1966-os építése óta, 2005-ben és 2010-ben is fel lett újítva!

A további létesítményhelyzetről nem találtunk bővebb információkat legfeljebb képeket, de ahogy egy 2004-es cikkből is kiderül, Irakban szeretik a focit, ölik bele a pénzt, így gondoljuk, a legjobb csapatok stadionjai valamint edzőközpontjai megfelelő, sőt kiváló állapotban lehetnek akár egy európai egyesület elvárásaihoz képest is.

Emir al-Hamawandi

A túrát szervező személy neve talán ismerős lehet a magyar foci elmúlt évtizedét, évtizedeit végigkövetők számára. Az iraki és magyar állampolgársággal is rendelkező al-Hamawandi a hírek szerint jelenleg a labdarúgás újjáépítéséért felelős szakember hazájában, de a néhány évvel ezelőtti hazaköltözéséig csaknem 30 éven át élt Magyarországon, miközben kandidált a TF-en és dolgozott a magyar labdarúgásban is. Hogy valamihez azért érthet, azt jelzi talán az a tény is, hogy 1989-ben, amikor megalakult a Magyar Labdarúgóedzők Testülete, akkor Bicskei Bertalan, Baróti Lajos, Illovszky Rudolf és Temesvári Miklós társaságában az első elnökség tagja lett. Később managerkedésbe fogott, és röpke pillanatra feltűnt a Vasas egyik (és újabb lehetséges) megmentőjeként 2005-ben.

Egy korábbi furcsa túránk

2006-ban, még Aldo Dolcetti edzősége mellett, egy téli felkészülés során töltött el a csapat két hetet a szintén nem tipikus célpontnak nevezhető Szudánban. A túrára elkísért minket korábbi legendás kapusunk, Grosics Gyula, hiszen az egyik hívószó éppen az volt, hogy az Aranycsapatot még Afrika ezen tájékán is ismerték, tisztelték. Az esemény amúgy karitatív célokat is szolgált, és a mérkőzések bevételét a Szudánban épülő magyar kórház megsegítésére ajánlották fel.

Dolcetti mester akkor így értékelte a történteket:

– A kommunikációs nehézségek miatt a három meccsről csak csordogáltak az információk, ezért kérnék egy edzői értékelést a találkozókról.

– Az első meccs volt a legigazibb, a nemzeti bajnokság egyik legerősebbnek tartott csapata ellen. Nekünk még a klímához és a környezeti körülményekhez kellett alkalmazkodnunk, ezért nem tudtuk a lehetőségeinkhez képest a maximumot nyújtani. Valójában a magyarországitól eltérő helyzethez való hozzászokás személyes dolog is, voltak, akik jól bírták, míg mások nem voltak olyan frissek. Hagytuk, hogy náluk legyen a labda és ez néhány veszélyes helyzetet is jelentett, de a végén Mészáros egy villanása megváltoztatta az eredményt és nyertünk. Ezen a meccsen a nézők és az általános szervezés értékelhető volt, míg a következő két távolabbi meccs nem sikerült ilyen jól. Technikai szempontból a második jelentett kevesebbet, mert a körülmények nem tették lehetővé, hogy igazi meccsre lehessen gondolni. Nem azért, mert az első félidő végén a pálya megtelt letérdelt emberekkel, akik Mohamedhez imádkoztak. Ez mind a három meccsen megtörtént, az utolsón is, amire a „túlélők” meccseként emlékeznek. Sok volt, ugyanis a hiányzónk, így megkértem néhány személyt álljon rendelkezésre, hogy legalább a létszámunk legyen elfogadható.

– Az elmondottak fényében kérdezem, mennyire volt sikeres a szudáni túra?

– A szudáni út csak egy érdekes élettapasztalat volt, amire mindnyájan emlékezni fogunk. Technikai szempontból nem adott semmit, sőt inkább elvett valamit, de küzdünk, hogy behozzuk az elvesztett időt és próbáljuk folytatni a júniusban elkezdett munkát.

Amúgy

Jelenleg (csütörtök, 16 óra) sem a klubhonlapon, sem Hemingway úr legfrissebb blogbejegyzésében sem jelent meg semmilyen információ erről a lehetséges iraki túráról, továbbra is csak a Nemzeti Sport szerint számít eldöntött ténynek, de!

De, ha igaz lenne, hogy utazunk, akkor ez néhány kérdést azért mindenképp felvet. Kezdve azzal, hogy a játékosok mentális felkészítése mennyire lehet sikeres úgy, hogy a családjuk közben itthon izgul miattuk, hiszen nyugalomra talán semmi okuk sem lehet, különösen annak tükrében, amit a magyarországi média közölt az utóbbi években Irakról. A másik kérdés, hogy maguk a játékosok miként fogják megélni, hogy bár – és vélhetően – remek és ideális körülmények fogadják őket, a biztonságukra mégis látványosan fognak vigyázni olyan emberek, akik kezében jól láthatóan mindenféle fegyverek lesznek. Vélhetően a csapatot biztonságos módon elzárják az iraki valóságtól, de a kisördög azért ott van a háttérben. A tavaszi szezonra szóló mentális felkészülés ezen aspektusát tehát mindenképp fontosnak tartjuk, legyen ez a túra akár egy életre szóló élmény vélhetőleg sok játékos számára, jól kijönni belőle nagyon-nagyon nehéz lesz.

A másik oldal viszont egy rég elfeledett dolog lenne, a sportbaráti kapcsolatok elmélyítése, vagyis az iraki-magyar baráti közeledés gondolata. Gondoljunk bele, hogy – amint azt korábban bemutattuk – az iraki futball feljövőben van, de játékosai egyelőre mégsem lepték el Európa csapatait. Ha a Honvéd lenne a kapu, a tranzitállomás számukra az európai futballszíntér felé, akkor abból még elég jól is kijöhetünk. Egy esetlegesen sikeres túra után talán csemegézhetnénk a jobb iraki játékosokból, akik ugródeszkaként használva minket, akár még profitot is termelnének az egyesületnek.

Nehéz döntés előtt tehát a klubvezetés. Egyfelől az emberi lelkek és biztonságérzet oldalán van egy komolyabb, bár ki tudja mennyire valós fenyegetettség-érzet, másrészt ott van egy lehetséges és gazdag piac részbeni megszerzésének valamilyen szintű realitása.

2012.01.16.: A honvedfc.hu cáfolja az iraki túrát.

Közlemény
Több hírforrás jelentette, hogy a Budapest Honvéd Irakba készül edzőtáborozni.
A hír annyiból volt igaz, hogy ilyen tárgyalások valóban folytak a Budapest Honvéd FC és az Iraki Labdarúgó Szövetség között. Miután a FIFA közölte klubunkkal, hogy a FIFA és az Iraki Szövetség között fennálló nézeteltérés miatt ugyan a Budapest Honvéd edzőtáborozhatna Bagdadban, de nemzetközi mérkőzéseket nem játszhatna, ezek a tárgyalások megrekedtek.
A jövőben is minden hírt megosztunk szurkolóinkkal, de továbbra sem kívánunk előzetes találgatásokkal foglalkozni.