Mastodon Mastodon

Az én Kispest-Honvéd sztorim. XX. rész. 2006 ősz.

p0613a010wAz elmúlt hetek Csábimenesztős, Codella-kirúgós, Rossi comeback-es és igazolásainkon értetlenkedős poszttorlódásai miatt hallgató szériánk ismét felpörög a bajnoki rajt előtti csöndet kihasználva, azaz folytatódik retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.

Érdekes amúgy, amikor elkezdtem ezt a szériát 2010-ben, a Hemingway-korszakról már nem akartam írni, mondván: abban „élünk”, túl közeli az élmény… – de közben úgy elment az idő, hogy Papa H. regnálásának kezdőévei is majd’ 10 éves időtávot jelentenek már a retrospektívkodásban, így viszem tovább a sorozatot, ahogy ígértem, a Csakblog indulásáig, így lesz kerek a sztori.

A mai epizód a klub legújabb, máig is tartó érájának kezdő félévére tekint vissza, mondhatni, arra a periódusra, amikor minden szépnek tűnt még, de ez sem egészen igaz, mert akkor még nem tűnt szépnek itt semmi sem a sok csalódás edzette lelkeinknek, bár az ősz második felére valami halovány pozitív jövőkép-féleség mégis fel-felsejlett. Hittük is, meg nem is. Nos: csapjunk bele. „Az én Kispest-Honvéd sztorim. XX. rész. 2006 ősz.” bővebben

Gála helyett „csak” remi. Kispest-Újpest beszámoló.

Szinte elmehetnék jósnak. Szinte. Csak az a kár, hogy ezt a „szinte” szócskát is oda kell tenni a mondat elejére. Az elmúlt hetek borzalomjátékai (illetve nemjátékai) után bejött a beharangban jósolt pálfordulás-szerűség, tegnap megint tiszta szívvel lehetett lelkesedni a csapatért, mentek előre rendesen, voltak egész pofás támadásaink, az első félidőben lejátszottuk az ellenfelet a gyepről (igaz ehhez nem csak a mi ellenállhatatlanságunk kellett, ami inkább csak nyomokban jelentkezett, sokkal inkább a lilák indiszponáltsága, de őszintén, ez kit érdekel?)… szóval sok minden klappolt, de egy lényeges ponton továbbra is maradt a rossz tendencia: egy első félidőben eldönthető meccsen, egy (az utóbbi hetek szokása szerint) gyenge alakulat ellen megint kibabráltunk saját magunkkal, buta hibák, rossz lélektani pillanatokban érkező betlik, aminek ezúttal ugyan nem vereség lett a vége, hanem iksz, de fura az ember érzése. Félig teli vagy félig üres a pohár, döntse el ki-ki vérmérséklete szerint.

A meccskezdésig pedig valahogy minden jó irányba mutatott. Nyugis nap a melóban, a kollegák nagyja szabadságon, a megbízók nagyja szabadságon, csendes délelőtti órák, lehet haladni a határidős feszülések idején sutba dobott hosszabb távú feladatokkal. Nyugodt ebéd, fesztelen beszélgetéssel, aminek során csak testben vagyok a többiekkel, gondolatban már a korzókorlátnál szemlélem a Bozsik gyepét. A kitartóan hulló eső is alábbhagy, és mire a Határ úton feljövök a metróból, a vállalható őszi fociidő mintapéldánya fogad.

…és egy meglepően tetszetős kezdőcsapat! Mintha Rossi olvasná a blogunkat – no nem a tegnapi beharangozót, hanem az elmúlt hetek sirámait. Vécsei végre kezd középen, elöl Dél két oldalán a Supka-éra futóbolondos felállásait idézően Fagyi (végre!) és Abass a két helyiérdekű forrestgump. Hidi bennragadt, de Pápán meglepően jó volt, hajrá! Debit továbbra is jegelik, ami a recens teljesítménye miatt okés lenne, a háttérinfók, amiket az NS szellőztetett meg, már jóval kevésbé szívderítőek. Ne így pazaroljuk el a megmaradt kevés saját nevelést. Gege padon, zsinórban másodszor, egyedül Zsivány balhátvédben égetését nem tudjuk hova tenni, de Rossi biztos „tudja”, hogy Hanta kedvenc fordulatát idézzem.

Az első 45 perc aztán hozza is a dominanciánkat, de nem úgy, ahogy vártuk. A gyors szélsőelfutás kevés, inkább Dél mozog meglehetősen jól elöl, sőt, a legjobb beadás is tőle jön, amit Fagyika izgul el. Hamar vezetünk egy tizivel, az Újpest szét van esve, 3 percenként adnak el labdát a középpályán, Hidi sokat szerel, Abass harcos, labdákat szerez, Vécsei posztját nem látjuk át rendesen, nem klasszikus középső ember, hol hátrább van mint Mufi, hol a támadósor mögötti szervező, sajnos utóbbi kevesebbszer (Hanta szerint Vasziljevicset követi Marshal, ezért van sokszor előrébb), szóval a nagy baj az, hogy esetlegesek vagyunk mi is, de mivel az Újpest még inkább az, így dominál(gat)unk. Aztán egy buta falt a 45. percben, Uppe szabadrúgás, Kabát áll mögé, ezt de utálom amikor vagy az exeink vagy az ellenfél legnagyobb irritátora jelentkezik be góllövésre, vagy ami még rosszabb, ha a kettő egyben, és ami ennél is rosszabb, az az, hogy érzem: meg is csinálja, Kemi nincs a top-on, és a tekerés is elég jó, persze, hogy bent van, bázz, ilyen nincs, egy megnyert félidőt adunk ikszre!

Szünet – hamar elmegy, csere itt nincs, de arról dumálunk a kis társaságunkkal, hogy nem is kéne, pont Fagyi és Abass haloványabb, de őket fenn kell tartani, mert jóval több bennük a potenciál, mint a padon szorongó alternatívákban. Az Újpestnek sajna jót tett a gól, bátrabban jönnek előre, a daerden-i tervszerűség most látszik rajtuk, grat magunknak, hogy ezt előhoztuk a megroggyant ellenfelünkből… Hátul a védelmünk az addigi jó muzsikálás helyett kezdi a bizonytalankodásokat, Szabi valahogy nem érzi a deal-t, mint a szezonkezdetkor, Tandia első félidei jó kis teljesítménye a homályba vész… szerencsére a lilák sem jók, nem tudnak begyűrni újabb gólt, ez a bosszantó, az első félidő után 3:0 kellett volna legyen ide, erre most 1:1 és ott a lendület. Aztán jön egy kiugratás, Abass végre megindul, pedig már Diaby a cetlikéjével jelentkezett a váltására a negyedik bírónál, szóval Abika kilép, persze megint hosszan tolja meg, ki is sodródik, Balajcza fut ki rá, már nincs hely elhúzni a kapus mellett, beadni sem, hát Abass, ezt elmérted, ahogy általában, és… hát basszus, megtalálja a maradék 20 cm-es rést Balajcza hóna alatt, és a hosszú sarokban a labda. A jó Abass. Mint ‘egerszegen tavaly, vagy mint a DVTK ellen Morales alatt. Ziccert nem tud berúgni, lehetetlen helyzetből betalál. Ahogy ezt belőtte, szinte már hallottam Vitray kommentárját ’91 őszéről, a PisontPista-féle Samp-alázó találat alól: „Így van, ez kell, meg kell támadniiii…ezért szeretjük a jó Dieng Cheikh-et. Gyors, eszetlen, de 2-3 éve legalább szállít évi 2-3 hülyególt fontos találatot.

Öröm-bódottá’ a lelátón, a kispadon, Rossi visszaülteti Diabyt a padra és inkább az epikus nevű King-et küldi pályára, akit  a korzó egyszerűen csak a Királyként aposztrofál. Pisont Pista volt anno a legnagyobb királyunk, most megkaptuk Cordelláéktól a legkisebb királyt is, mind méretre, mind teljesítményre, szívünk repes. Aztán a lesajnált Patrick Ikenne-King (-Béla-Sándor-Tódor-Washington-O’Neill…mennyi neved van még?) csinál két meglepően jó mozdulatot, igaz mindkettőt olyan átlagos beadással zárja, amivel zárójelbe teszi az addigi pozitívumokat. Odiánál valamivel azért biztatóbb, de egy Nagy Gerit vagy Vernest vagy Nagy Armandot jobban megnéznék a posztján.

Közben egy újpesti beívelés érkezik a semmiből, a védelmünk fejben szabin vagy még gólörömben, az egyik lila légiós köszöni szépen, és egalizál. Hidegzuhany, amit tetéz a mögöttünk lévő söröspultnál lezajló jelenet, Sunnyboy szendót venne, ám fashionfarmerjának farzsebe már annyira a vádlinál figyel, hogy a derék libériai huszár alsógyatyája általános derültségre vagy 30-40 cm vastagságban villan ki deréktájon. Egy arra sétáló klubalkalmazott jelzi a jó Joelnak, hogy azt bíz fel kéne húzni, hát hogy öltözhetsz így, fiam, ez mégiscsak egy meccs, közszereplő vagy, Sunny meg behúzott nyakkal és felhúzott gatyával eloldalog. Szegény skac, lassan már kezdem megszeretni. Egy „játékos” akit házibohócnak tartunk, nyilvánvaló showelemként, alkalomadtán alkesz Fradisták még jól meg is kínálják a villamoson, ő meg csak vigyorog, és integet mindenkinek. Guy Ritchie-nél kultfigura lenne.

A vége közben csöndben lecsorog, mindkét csapatnak jó az iksz, kockáztatás mérsékelten jelentkezik, csak miután Drissa Diarránknál elgurul a gyógyszer (beállása utáni első mozdulatként letalpalja az ellent – gratula), akkor élénkül a záró 10 perc. Előbb Rossi toporzékolja ki magát a trénerzónából, mondván, ez csak sárga volt, spori, mire érkezik a megszólított Fábián, szokásos észosztó tekintetével, Rossi hőzöng, Fábián fegyelmez, mire epic jelenetként befut Lovresz, egy kézmozdulattal Rossit lehiggasztja, Fábiánt meg eltolja a padtól, „Öreg, jól van, haladjál, végeztünk„. A meglepett bíró csuklik egyet, majd visszakocog a gyepre. Iván, a rendész. Zseniális.

A kiállítás meglepő módon minket pörget fel, de egy Diaby kiugráson és lerántáson (és elmaradó lila piros lapon) kívül sokat már nem tudunk felmutatni. Vége, iksz, kár érte, több lett volna ebben a meccsben, de több volt Kecsón, Pápán és itthon a Pécs elleniben is, és most már legalább nyomokban idéztük az év eleji momentumokat, így van miért várni a következő hetek meccseit, a javulás halovány reménye azért pislákol,  csak Kemi hozza vissza a nyári formát, Rossi pedig felejtse el a sallangokat, a mai kezdő jó kiindulási alap a jövőre nézve.

És akkor összejöhet egy vállalható novemberünk. (Főleg, hogy addigra megnyílik a Hrabal is újfent, és nem kell beérni meccs utáni levezetősörnek a Bohemia -amúgy persze remek- Kumburákjával.) Ámen.

Címkép: wikipedia.org, többi: Lovi és Babar (1909foto.hu).

Hogy állunk?

„…hogy állunk, hogy állunk, mindjárt be is h*gyálunk” – mondogatta minden szerdán munkavállalói pályafutásom hajnalán egy idősebb rutinróka munkatársam nekem és egy velem egykorú fiatal kollégámnak – ugyanis hárman osztoztunk a cég egyik szobáján. Ezen emlékezets szerda délutánok alkalmával ráadásul mindig végighallgathattunk 1-1 hőskölteményt az idősebb kollega pécsi egyetemista éveiről is, illetve rendre megtudhattuk: „mostantól kezdődik a hétvége, hisz túl vagyunk a hét felén”. Nos, mi sem a téli szünet felén nem vagyunk túl, se ifjúkori sztorikat nem prezentálunk -majd holnap, a retro-sorozat vonatkozó darabjában. Felütésünk mégis adekvát, hisz a „Hogy állunk?” kérdés feltétele lassanként illdomos. No nem azért, mert annyira látnánk alakulni a tavaszi felállást – éppenhogy inkább ennek hiánya az ami írásra késztet. Bár pánikra még nincs ok, hisz hosszú még az idő a Vasas elleni nyitányig, azért egy gyors mérlegelés nem árt – no meg legalább az oldalsávunkban elfekvő játékoskeringő topik mellett itt is lehessen fejtegetni a szurkolói nézeteket és jövendöléseket, sirámokat és optimistább lózungokat. Lássuk hát, hogy is állunk.

Az első 2012-es héten inkább csak szállingóztak a hírek, orvosi vizsgálat, megkezdett felkészülés, Botisról megint kitéve a District9-os fotó a hivatalos honlapon. Supka egy NS-interjúban elejti, amiről eddig mismásoltak, nevezetesen, hogy cseh irányítónk is már messze jár. Danilót továbbra is ostromolják külföldi klubok, Sanyika viszont úgy fest marad – a hétvégéig.

A mostani hét legnagyobb vihart kavaró híre természetesen Sándorunk államosítása volt, amely esemény meglehetősen heves reakciót váltott ki szurkolóink között. Magam is rendesen összevitáztam kedd magasságában egy Honvédos barátommal, mely nézeteltérést aztán tegnap simítottunk el, számolatlan mennyiségű morvaföldi sörpincesör társaságában a Pivo műintézmény zsúfolt bárpultjánál. Én ugyanis az „elfogadni nem nagyon tudom, ám megértem Sanyi döntését” táborba tartozom, ezzel erőtejesen kisebbségbe szorulva szurkolóink között. Amit mindenki figyelmébe ajánlanék, mint nem fröcsögő, azonban igen magvas véleményt, az PaulanerSalvatore kommentelőnk remek kis miniglosszája volt egyik vonatkozó Söndör-posztunkban, ebben minden benne van ami lényeges. Ugyanakkor a „pusztuljon meg/áruló féreg/mocskos szemétláda” kaliberű hőzöngések szerintem totálisan fölöslegesek, s annak fényében, hogy 1-2 hónapja még a nemzeti tizenegybe követeltük hörögve (akkor még) hősünket, vagy hogy a MorningShow valóban elvtelen gyalázkodásai ellen már-már a Sebestyén-Vadon kettős máglyára küldéséről elmélkedett a szurkersereg, ahhoz képest ez a pálfordulás, bár indokai ismertek, inkább visszatetsző. Annyi biztos, hogy az Ikonológiás cikkünkel sajnos, -bár ki látta ezt előre- elhamarkodottan ítéltem oda a XXI. század Kovács Kálmija címet Sanyinak, de egyelőre nem ünnepelt ellenünk a mezét csókolgatva, mint egykori csatártásra, egyelőre nem mutogatott genitáliát a tábor felé, mint a derék exirányítónk, szóval izzó vastrónra küldése még nem illdomos. Szerintem épp elég lesz neki a Kabátpeti-i sors, hisz Fehérvárott kb olyan hátszéllel indul, mindt a belilult őrbódéborítgató tetkófan a Cívisvárosban. 1-2 rossz meccs és szétszedik. Legyen ennyi az ő keresztje…

Sándor a Vidiben kalózkodik a tavasszal. Forrás: nso.hu.

Supka a héten 2 dologra utalt nyilatkozataiban. 1) Danilo szerinte megy. Nos ez lehet tettetett pesszimizmus, olyasfajta gondolkodás, hogy nem számolok vele, azt’ ha marad, az csak jó, pozitív meglepetés. De mindeesetre elgondolkodtató, és alapvetően nem Dániel Paripa bombabiztos maradását vetíti előre. 2) Supi említett egy magyar jobbszélsőt aki Abasst pótolhatná. Repkednek itt mindenféle nevek, legerősebben a fehérvári Nagy Danié, aki jó fogás lenne ha…

…ha nem csak fél évre jönne, ahogy gondolom fog, ha egyáltalán; és ha tényleg tudna itt pörögni rövidtávú kalandja ellnére is. Azonban lehet én vagyok nagyon borúlátó, de nem sok esélyt látok az üzletre, főként Sanyiért nem kellett a Vidinek fizetnie, így kölcsön-alapról sem lehet szó.

Érkeztek próbázók is a héten. A klubhonlap által beharangozott félelmetes négyesből az egyik afro jelöltről aztán kiderült igazából már Malajziába transzferált; a meglehetősen pofonfarázósan „finn Torghellének” titulált északi torony állítólag megfáradt az első két pesti napjának edzésein és bedobta a törülközőt (vagy látott egy szerződéstervezetet?), a Supka által is interjúilag favorizált, ám már nyáron is létszámon felülinek találtatott Stefan Pötzl is hazautazott. „Eredményes” héten vagyunk hát túl.

Eddig az őszi alapcsapatból távozott tehát Abass, Zeli és Sanyi. Egyikük a gyorsasága miatt hiányzik majd, a másik kettő pedig azt a faktort adta a csapatnak, ami miatt nem a moralesi, vagy őzetibori évek arctalan Kispestjeit láttuk a pályán. Zeli az eszével, Sanyi a kispestiségével és hozzáállásával alkotott példaértékűt, hogy aztán az egyiküket leselejtezzük, a másik meg az eszére (?) hallgasson a szíve (?) helyett. Pótlásuk nem lesz könnyű. Zeli helyét átveheti a szezon elején látott módon egy rendszeresen játszatott, így a bizalmat élvező Németh Norbi. (Bizony! Gegét pedig a szélre!!!) Nem passzol olyan zseniálisan, mint a cseh, robbanékonysága se a régi, de remekül lő messziről is, és csapatösszefogó jelleme is pozitív. Abass posztja már érdekesebb Itt a már emlegetett Nagy Dani Fehérvárról NB1-es szinten kiemelkedő tudású játékos, akit Supka ráadásul régóta figyel, hosszú távon (nem kölcsönben) őt szívesel látnám. (Álmodik a nyomor.) No de eddigi téliszünetes tapasztalataink nem a hosszú távú szakmai gondolkodást támasztják alá a vezetésünkben. Első blikkre legalábbis. Sanyit és ha megy, Danit eddig a Délczeg-Diaby kettős pótolhatja, hisz Hercegfalvi kapcsán vége lett a vetítésnek, s megkapta az útilaput, hasonlóan a semmirekellőségét híven bizonyító Szekulicshoz. Délczeg Siófokon is gyenge őszt futott tavaly, egyetlen gólját pont ellenünk lőve, hogy aztán egy szép tavaszi meneteléssel korrigáljon. Most is ezt várjuk, a lehetőség adott, bizalmat várhatóan kap, csak találja meg a góllövő cipőt. Nagyon drukkolok neki, keretünk értéke kell maradjon még évekig, csak hozza ki magából ami benne van. Diaby sötét ló. A Vasas elleni edzőmeccsen parádézott, helyzetkihasználása és technikája azt mutatta, nem egy Abraham/Abass szerű, oktalan futógép csupán. Aztán a Paks ellen beállva Ndjodózott egy negyed órát, legalábbis a derék Nyonyó óta nem láttam ilyen struccfutást produkálni játékosunkat. Ha visszatér az edzőmeccses önmagához, erősítés lehet, ellenkező esetben kinéz egy Villiam Mackó-i pályaív.

Az érkezők polcán eddig 0 nevet találunk- a 6 ifit, Baráthot, Czárt, Mogát, Vernest, Vécseit és Erdélyit leszámítva. Közülük az első négyről határozottan jó véleménnyel vagyok az elmúlt egy év edzőmeccsei és néhány bajnokija alapján- ha végre erőben és bátorságban is felvennék a versenyt az NB1-es sztenderddel, nyereségeink lehetnének, Supka meg igenis nyúljon bátran hozzájuk, amolyan Mészöly Gézásan – laglább az uccsó negyed órákra beküldve őket, hadd edződjenek. Hiányolom e körből a tavasz számomra kellemes meglepetését, Nagy Gergőt, aki sérüléseiből rekreálódik. Jó lenne ha ő is beválna Kispesten – a legnagyobb potenciált hordozza magában kadétjaink között!

Hát így állunk. A héten még volt egy iraki túra-hír lezárásként, ám ez még hivatalosan nem erősíttetett meg, Hanta pedig eszmefuttatott is a hír kapcsán, most nem is megyek bele jobban a dolgokba. Zárásként annyi: bár még csupán 1 hét telt el a felkészülésből, így nem kell a para mélységeibe zuhanni, azért jó lenne látni valami pozitív történést, nyugtatólag háborgó lelkeinkre. A tegnapi, már említett Pivó-s eszmecserén Honvédos haverom szomorúan jegyezte meg: más, jobb futballvilágokban is szétkapkodnak csapatokat, de inkább egy idényvégi bronz, nem pedig egy jól kifutott ősz után. „Legközelebb már egy jó augusztusi rajt, mondjuk zsinórban megnyert 3 meccs után adjuk el a kezdőcsapat gerincét?„-kesergett a kispester bajtárs, és nem nagyon tudtam mit mondani erre. Aapvetően én úgy gondolom, igenis köszönettel tartozunk Hemingwaynek, hogy egyáltalán áll a klub a lábain. Az ő szerény eszközeivel fenntartja a vörös-fekete klubot, de ennyi, nagyot nem álmodhatunk, hisz nem vehetjük fel a versenyt  a Bohócligát financiálisan uraló vidéki trióval. Ugyanakkor ha saját határain belül Hemy úr arra képes, hogy időnként, így pl. 2011 nyarán az NB1-es szinten határozottan jól igazoló és csapat-felépítésben kifejezetten erős Supkára támaszkodva egy meglehetősen helyre kis keretet alakítson ki, ami, mint látjuk, remekül megfelelő arra, hogy megszorongassa a 3 nagyot, szóval ha ez egyszer sikerült, miért bontjuk meg fel év után a jól működő gépezetet, mondván, áhh, inkább a rövidtávú, de biztos játékoseladási bevétel a fontosabb semmit egy esetleges jó tavasz után a meg jobb üzletek megkötésének lehetősége (és közben, nem utolsósorban a drukkertábor kiszolgálása)? Kérdésem költői, de aktuális.

Hogy állunk? Hát így. Mostantól viszont tiétek a szó: hogy látjátok, hol kéne még plusz játékos, vannak-e ötletek, pletykák, elcsípett hírmorzsák, saját gondolatok? Kíváncsian várjuk, hogy látjátok felkészülésünk startját.

Képek forrása: stadion – frad-jasperneite.de; kérdőjel – bevezetem.hu; AlienBotis – honvedfc.hu; Sanyika-nso.hu. 

Téli játékoskeringő, 2011/12

Hagyományos uborkaszezoni posztunkat ezúttal is korán, már november végén megnyitnánk, hogy itt, egy helyre gyűjtsük össze a pletykákat, történéseket, igazolásokat. A korábbi rendszeren továbbra sem változtatunk, tehát csak azt fogadjuk el ténynek, amit a klubhonlap is hírként közölt. (2011/12 nyár, összes poszt a témában)

(A poszt idővel át fog kerülni az oldalsáv egy kiemelt helyére, hogy mindig hozzáférhető legyen.)


Érkezett: Ceolin (Győr, brazil, fél évre kölcsönbe), Emir Hadzic (Celik Zenica, boszniai), Matias Porcari (CA Fénix [uruguayi], argentin, egy évre kölcsönbe), Tomas Diaz Navarrete (Royale Union Saint-Gilloise [belga], chilei, fél évre kölcsönbe), Faggyas Milán (Mattersburg [osztrák], három és fél évre), Marko Vidovic (Levszki Szófia [bolgár], montenegrói, három és fél évre), Bojan Bozovic (Siófok, fél évre kölcsönbe opcióval, montenegrói)

Távozott: Kostolani (ASK Mannersdorf, osztrák hetedosztály), Sekulic, Ikande (Beitar Jerusalem, izraeli), Abass (Vietnám, kölcsönbe fél évre), Zelenka, Torghelle (Videoton), Hercegfalvi (Vasas), Danilo (FC Sion, svájci), Tisza Kálmán (Szolnok, NB2), Vólent Roland (Sopron, NB2, kölcsönbe fél évre)

Utánpótlásból: Vécsei, Baráth, Czár, Moga, Vernes, Erdélyi


2011.11.21.: Mivel még nincsenek igazán hírek, így négy vitaindító költői kérdéssel nyitnánk:

  1. Sanyika marad-e?
  2. Zelenka marad-e?
  3. Együtt tudjuk-e tartani a keret magját, vagyis azokat, akik a stabilitást adják nekünk hétről-hétre, és nemkülönben még eredményesek is?
  4. Kik lesznek a távozók? Kik maradnak a nyáron igazoltakból, különös tekintettel Sekulicra, Kostolanira, Bjelkanovicra, Ikandéra, Diabyra és Marshalra?

2011.11.21.: Supka Attila a Nemzeti Sportban:

„(…) Danilo egyike azoknak a légiósoknak, akik dacolnak a kritikákkal, sőt bizonyították, hogy húzóemberei lehetnek a Honvédnak. Sajnos van azonban egy-két külföldi labdarúgó, akiről nem lehet elmondani ugyanezt. (…) Nyugaton megszokott, hogy harcolni kell a csapatba kerülésért. Ez így van rendjén. Ám nálunk volt néhány futballista, aki előbb egy kicsit duzzogott, elégedetlenkedett, majd amikor rájött, hogy ez nem járható út, beleadott mindent, és megmutatta, számíthatok rá. Egy-két játékosra azonban még szükségem lenne a télen, mert vannak posztok, amelyeken elkél az erősítés. (…)”

2011.11.23.: A Haladás elleni beharangozó utolsó sorai a klubhonlapon. Nem akarunk a sorok között olvasni, de bennünk is nagyon hasonló kérdések merültek föl ugyebár.

„(…) És ha már Torghelle. A „mi Sanyinknak” érdemes volt hazaszerződnie. Amióta itthon van, elsőszámú arca lett az NB1-nek, megszámlálhatatlan cikk, interjú készült vele. De ami a legfontosabb, begyűjtötte a legrangosabb elismerést itthon, az öltözők szavazata alapján a hónap játékosa lett. Ha hozzávesszük, hogy Danilo a Nemzeti Sport értékelése alapján bekerült az ősz csapatába, akkor már érthető, hogy miért foglalták dalba nevüket a szurkolók.
Reméljük pénteken nem a búcsúmérkőzésüket játsszák a Bozsik Stadionban…

2011.11.24.: Legújabb információnk szerint Harmony rendelt az ajándékboltban néhány mezt a saját nevével ellátva, vélhetően a rokonoknak ajándékba. Nem tudjuk ebből mire lehet következtetni, de nekünk maradósnak tűnik a srác. (Amúgy Danilo és Abass is hasonlóan cselekedett, vagyis a világ minden táján szép ajándék egy Kispest-mez.)

2011.11.24.: Mindenféle további kommentár nélkül, Hemingway úr legfrissebb blogbejegyzésének egy részlete:

„Nem telik el egy hét, hogy valaki azt ne mondaná: „Jól megy most a Honvédnak, csak tartsuk egyben a csapatot”. Amikor ezeket a szavakat hallom, mindig arra gondolok, vajon tudja-e az illető, mi egy csapat egybetartásának az ára. A Real Madrid, a Barcelona, vagy a Manchester United könnyedén egyben tudja tartani az évek során a csapatot, ha az edző úgy akarja. Akaratuk ellenére senki sem tudja kivásárolni sztárjaikat. De már az európai középcsapatok sem mondanak nemet, ha valamely játékosukért jó áron bejelentkezik egy nagyobb költségvetéssel rendelkező csapat.

A magyar csapatok esetében ez duplán igaz. Sok esetben a játékos eladásából befolyó bevétel az, ami egyengeti a csapat további sikeres szereplését. Nem hiszem, hogy van olyan csapat a magyar bajnokságban, amely megfelelő ajánlat esetén ne adná el akár meghatározó játékosát is. Mert a jó üzlet lehet a záloga a következő évi sikeres szereplésnek is. Mint szurkoló, én is szeretném csapatunkat mindig együtt tartani. Mint tulajdonos, néha bizony máshogy kell cselekednem. Aztán csendben én is sírhatok.

2011.11.25: Supka Attila az esetlegesen távozó kulcsjátékosok pótlásáról:

„Tény, hogy több játékosunkat is néznek nyugat-európai klubok, de ez még nem azt jelenti, hogy távoznak is tőlünk. Először meg kell egyezni a klubbal. De ha elviszik őket, akkor minőségi labdarúgókkal fogjuk pótolni őket, lesz visszaforgatva pénz játékosra. Már erre az esetre is felkészültünk, szétnéztünk a piacon.” (honvedfc.hu)

2011.11.29.: Zuhanyhíradó: Zelenka és Kostolani lesznek az első távozók, valamint talán Harmony.

2011.11.29.: Meg is vannak az első távozók: Kostolani, Sekulic. (honvedfc.hu)

2011.11.29.: Pletyka: A Nemzeti Sport információi szerint Danilot a francia másodosztályú Monaco venné kölcsön vételi opcióval a télen. (nso.hu)

2011.11.29.: Danilo nem megy kölcsönbe Monacoba – nyilatkozta Hemingway úr-, ellenben tegnap óta a német VfB Stuttgartnál van próbajátékon. Talán ezért láttuk a tavaly Németországba visszatérő Massimo Morales korábbi edzőnket (akinek Danilo már Csehországban is játékosa volt) néhány héttel ezelőtt a győri meccsünkön. (pepsifoci.hu)

2011.11.30.: Új fejlemények a Danilo vs. Stuttgart fronton. A Nemzeti Sport információi szerint csatárunk ára 350.000 euró, vagyis jelenlegi árfolyamon olyan 108 millió forint, és ha meggyőzi jelenleg is tartó egy hetes próbajátékán a németeket, akkor már januárban odaigazolhat. Ennyiért bagó lenne nekik, akár padra is. (nso.hu)

A magyar futballal foglalkozó Bepassz blog szerzője ennek kapcsán fel is teszi jogos kérdését: megéri-e ennyiért eladni egy 16 meccsen 14 gólt lövő játékost?

2011.12.01.: Egyre nő Danilo ára. A pepsifoci értesülései szerint a Honvéd egy 475.000 eurós (144 millió forintos) ajánlatot már visszautasított korábban egy máig ismeretlen kérőtő, vagyis illenék majd ennek az összegnek fölémenni. Labaddia, a Stuttgart edzője amúgy érdekes játékosnak tartja Danipacit. Mi is. (pepsifoci.hu)

2011.12.05.: Online chat volt a ma a tulajdonossal, mi pedig megpróbáljuk kihámozni belőle a játékoskeringőre vonatkozó részeket: (honvedfc.hu)

  • Ikande megy. Vele inkább emberi és nem képességbeli problémák voltak. Ha igaz, megértjük, és viszlát.
  • Zelenka vélhetően megy, mert bár „Miután egy rendkívül rendes, tisztességes játékos, ha a szakmai stáb úgy dönt, hogy nem tart rá igényt, minden valószínűség szerint szakmai okok indokolhatják a döntést.”
  • Sanyika maga dönt a sorsáról, nincs további hír.
  • Danilo csak akkor megy, ha tisztességes ajánlat érkezik érte. Megértjük, és sajnáljuk.
  • Az egyik játékosunkra Vietnámból érkezett ajánlat, remek fizetéssel. Vélhetően Abassról van szó.
  • Bjelkanovic, Marshal és Diaby marad.
  • Hercegfalvi szerződése év végén lejár, ő szabadlistán van.
  • Januártól négy akadémista is a felnőttcsapattal kezdi meg a felkészülést, köztük két jobbhátvéd, tehát Lovric akár bemehet majd gyakrabban középre is.

2011.12.07. A Mikulás a sok csoki mellett rossz hírt is hozott, Söndörünk nyugati szomszédunkkal kokettál – és egyre inkább külföldben gondolkozik. Ha így lesz, hiányozni fog.

Nagyon messzire már csak a családom miatt sem szeretnék menni, éppen ezért a kínai lehetőség most egy picit háttérbe szorult. Ebből a szempontból Németország és Ausztria is ideális választás lenne. Amiért Kispestre igazoltam, azt úgy érzem teljesítettem ősszel, az utolsó bajnoki meccsen egy kisebb sérülés miatt ugyan nem tudtam játszani, de már teljesen rendben vagyok. Minden előfordulhat, de most abban gondolkodom, hogy külföldre szerződöm. Ha ez nem jönne össze, akkor az egy új helyzet, amit majd át kell beszélnem a menedzseremmel.” – idézzük a pepsifocit.

2011.12.07.: Ikande is távozott. (honvedfc.hu)

2011.12.09.: Átigazolási híreink egy oldalra kigyűjtve. Fontos, ez ugyanúgy nem hivatalos, mint mi, de velünk ellentétben tömör. (soccerfame.hu)

2011.12.14.: Sanyika valószínűleg nem megy Cottbusba, de ettől még válogathat a külföldi ajánlatok közül. (pepsifoci.hu)

2011.12.15.: Abasst kölcsönadtuk 2012. augusztus 20-ig a jónevű vietnámi Song Lam Nghe An Football Clubnak, miközben a szerződését meghosszabbítottuk 2013 végééig. Kellemetlen a hír, mert ha a legrosszabb forgatókönyv áll össze a téli szünet végére, akkor Abass mellett Sanyika, Danilo és Zelenka is távozik, tehát a támadósorunk talán legfontosabb ékkövei. (honvedfc.hu)

2011.12.27.: Supka Attila egy elejtett félmondatából derül ki a Nemzeti Sport hasábjain, hogy Zelenka távozott.

2011.12.29.: Négy próbajátékos érkezik máris január elején: (honvedfc.hu)

  • Jami Petteri PuustinenWilliam Jebor libériai, jelenleg Egyiptomban légióskodik. Csatár. [transfermarkt.de]
  • Francis Doe szintén libériai és szintén Egyiptomban játszik jelenleg. Korábban Kamerunban, Ghánában, Görögországban és az Egyesült Államokban is megfordult. Csatár, mutatója a válogatottban 8/2. [transfermarkt.de]
  • Jami Petteri Puustinen finn, korábban a Manchester United ifijátékosa volt, valamint a finn U21 válogatott tagja. Jelenleg otthon játszik. Csatár. [transfermarkt.de]
  • Stefan Pötzl osztrák, nyáron már egyszer próbálkozott nálunk, akkor nem marasztaltuk. Jobboldali középpályás. [transfermarkt.de]

2012.01.03.: Hat fiatal is a felnőtt kerettel kezdi meg a felkészülést: Vécsei, Baráth, Czár, Moga, Vernes és Erdélyi. (honvedfc.hu)

2012.01.03.: Francis Doera nagyon kíváncsiak leszünk, hogy valóban eljön-e a próbajátékra, mert közben többen is megtalálták Malajziában.

2012.01.04.: A ferencvárosi Fitosról pletykálnak. Egyelőre azonban még az sem tűnik biztosnak, hogy távozik a Fradiból.

2012.01.04.: Összefoglaló cikkünk a négy lehetséges próbázóról.

2012.01.07.: Iparági pletykák szerint Torghelle neve komolyan előkerült a Videotonnál, ahol hosszú távra szerződtetnék, a nyugati kereseti lehetőségeivel versenyképes fizetés mellett. Állítólag már tárgyalnak. (mno.hu)

2012.01.07.: Szabadon igazolható, pletykaszinten bedobható, illetve a többi NB1-es csapattól távozott, de máshova még nem szerződött játékosok:

  • Mijadinoszki (DVSC)
  • Tóth Bence, Fitos László (FTC)
  • Copa, Ceolin, Nicorec (Győr)
  • Maynard, Urbán Gábor, Pisanjuk, Radanovic, Stokic (Kecskemét)
  • Zulevs, Varga Péter (Pápa)
  • Petrók Viktor, Sólyom Csaba, Godslove (Pécs)
  • Denisz Rebrik, Szatmári Zoltán, Tusori Richárd (Siófok)
  • Sütő László (Vasas, MTK)
  • Delic, Bujor, Stanisavljevic (ZTE)

2012.01.08.: Sanyi távozik. (honvedfc.hu)

2012.01.09.: Az első edzésen a négy beharangozott próbázó közül csak az osztrák Pötzl és a finn Puustinen jelent meg, valamint megerősítették, hogy Francis Doe Malajziába szerződött. (honvedfc.hu)

2012.01.10.: Sanyi, Videoton. (nso.hu)

2012.01.10.: Supka Attila a klubhonlapon megjelent videóinterjújában egy talán megszerezhető magyar szélsőről beszélt, akivel már tárgyalt a múlt héten, és Abasst megfelelően tudná pótolni. (honvedfc.hu)

2012.01.11.: Puustinen egy edzés után már haza is ment, de a pontos miértről nem nyilatkozik a honlap. (honvedfc.hu)

2012.01.12.: Hemingway úr legújabb blogbejegyzésében kitér arra, hogy jelenleg hol tart a Danilo-kérdés:

„Ahogy ezt a bulvárlapok már többé-kevésbé hitelesen megírták, ajánlatok érkezett klubunkhoz Danilo megvásárlására. Az eddig érkezett ajánlatok nem voltak klubunk számára elfogadhatóak. Egy klubbal még tárgyalásban vagyunk, és két másik klub jelezte, hogy ajánlatot kíván tenni. Tudni kell, hogy nem mindenképpen kívánjuk Danilo játékjogát értékesíteni, hiszen eladás esetén egy csatárt kell igazolnunk tavaszra.” (pepsifoci.hu)

2012.01.13.: Az osztrák próbajátékos Pötzl is távozott. (honvedfc.hu)

2012.01.16.: Bár várható volt, mégis elkerülte a figyelmünket, hogy Hercegfalvi távozott, és múlt hét óta az atomjaira hulló Vasassal készül. (pepsifoci.hu)

2012.01.17.: Tchami után is érdeklődnek? Francia, német másod-, osztrák első osztály. (pepsifoci.hu)

2012.01.17.: Az NSO szerint állítólag tárgyalunk a Győrött létszámfelettivé vált brazil Nicolas Ceolinnal. (nso.hu)

2012.01.17.: Fitos László már biztos nem lesz a játékosunk, ugyanis két és fél évre aláírt Gyirmótra. (Nemzeti Sport)

2012.01.18.: Akassou a francia harmadosztályú Nimes-nél van próbajátékon. (nso.hu)

2012.01.20.: Érkezhet Ceolin Győrből kölcsönbe? (eto.hu)

Kölcsönjátékosként elképzelhető, hogy a fővárosban folytathatja pályafutását Nicolas Ceolin. Klement Tibor ügyvezető igazgató megerősítette: mai napon Győrben, majd azt követően késő délután Budapesten is folytak a megbeszélések, és amennyiben a támadó és menedzserei eredményes tárgyalásokat tudnak folytatni a Honvéd vezetőivel, az ETO nem gördít akadályt az elé, hogy brazil játékos a piros-feketéknél játsszon a  tavaszi szezonban.

2012.01.23.: Dinától elköszöntünk. (honvedfc.hu)

2012.01.26.: Ceolin fél évre érkezett Győrből kölcsönbe. (honvedfc.hu)

2012.01.26.: Faggyas Milánnal ma tárgyalunk. – nyilatkozta Supka Attila a Nemzeti Sportban.

2012.01.26.: Danilo a svájci FC Sionhoz szerződött. (honvedfc.hu)

2012.01.30.: A boszniai támadó, Emir Hadzic 3 és fél éves szerződést kötött a Honvéddal. (honvedfc.hu)

2012.01.31.: Három próbajátékostól, Trnicictől, Burgartól és Pandzától elköszöntünk. (honvedfc.hu)

2012.02.01.: Az argentin szélső, Porcari egy évre írt alá hozzánk. (honvedfc.hu)

2012.02.01.: Az egy hete még a Manchester City tartalékcsapatánál próbálkozó chilei középhátvédet, Tomas Diaz Navarretét a belga harmadosztályú Royale Union Saint-Gilloise csapatától vettük kölcsön fél évre. (nso.hu)

2012.02.01.: Az akadémista Ihrig-Farkas Sebestyént az olasz Parma vette kölcsön. (nso.hu) (honvedfc.hu)

2012.02.01.: A Nemzeti Sport szerint tárgyalunk Dajiccal a Vasasból. (Hemingway úr egy elkapott félmondata szerint a BKV elleni meccsen: nem.)

2012.02.02.: Kostolani az osztrák hetedosztályú ASK Mannersdorfba szerződött. Csak érzékeltetésül, Magyarországon általánosan öt osztályból (NB1, NB2, NB3, megye1, megye2) áll a bajnoki rendszer. (nso.hu)

2012.02.02.: A lett Aleksei Alekseev és a kuvaiti Aziz biztosan nem marad, Faggyas Milán viszont lehet. (nso.hu)

2012.02.12.: Marko Vidovic szerződtetésére viszont jó esély van, legalábbis szeretném, ha igazolnánk, a többi már nem rajtam múlik. Ha a montenegróival nem sikerül dűlőre jutni, szükségünk lesz bal oldali védőre, arról nem beszélve, hogy továbbra is szerződtetnünk kell legalább egy csatárt. A nigériai támadó, Joel még a csapatnál marad. Szívem szerint azt mondanám, ne jöjjön több próbajátékos, de nem tudunk mit tenni” – mondta Supka Attila a Nemzeti Sportnak.

2012.02.12.: Bogdan Apostuval nem tudtunk megegyezni. (Nemzeti Sport)

2012.02.13.: Az NB2-es csapatban szereplő Tisza Kálmán Szolnokra igazolt. Arról nincs információ egyelőre, hogy kölcsönbe, vagy véglegesen. (nso.hu)

2012.02.13.: Összegyűjtve a pletykákat: Akassou mehet, ha kifizetik; Marshall nem a játékosunk, csak kölcsönben szerepel itt, viszont nem is megy cserébe Navarrétéért Belgiumba. (pletykák)

2012.02.14.: Faggyas (3,5 év) és Navarrete (fél éves kölcsön) is nálunk szerepel a tavasszal. (honvedfc.hu)

2012.02.16.: Vólent Roland az NB2-es Sopronhoz került fél évre kölcsönbe. (honvedfc.hu)

2012.02.16.: Vidoviccsal nem sikerült megegyezni, továbbra is balhátvédet és csatárt keresünk. A nyáron lejáró szerződésű Akassou távozhat, ha talál csapatot magának. (nso.hu)

2012.02.18.: Vidovic talán mégis jöhet, valamint egy meg nem nevezett csatárral is sikerült megállapodni (02.19-én derül ki, mi lesz vele, vagy egyáltalán ki az). A békéscsabai balhátvéd Juhász nem kell, a libériai Joelt pedig újra megnézik. (csakblog)

2012.02.20.: Két játékost is igazoltunk egyszerre. A montenegrói balhátvéd Vidovic többször is szerepelt próbajátékosként, sokáig úgy tűnt nem sikerül megállapodni vele, végül azonban három és fél éves szerződést írt alá Kispestre. Egykori csatárunk, a legutóbb Siófokon játszó Bojan Bozovic fél évre érkezett kölcsönbe, opcióval, ha utána szerződtetni szeretnénk. (honvedfc.hu)

http://csak.blog.nepsport.hu/archives/2012/02/19/Ezzel_mar_a_Vasas_ellen_keszultunk_-_Supiinti/

Gondűző győri túra. Győr-Kispest beszámoló.

Régi kívánalmam teljesült a mostani hétvégén, hisz végre valahára nem nekem kellett felvállalnom a vezetés ődiumát a győri autós kaland során. Az már a sors pikantériája, hogy az egészésgügyi megfáradás eredményezte önkéntes alkoholfogyasztási moratóriumom pont mostanság éli „virágkorát” így csak az ökölbe szorított kézzel valő szenvelgés és a Hanta kezében feltűnő sörösdoboz irányába küldözgetett sanda pillantások maradtak nekem. Hát nem egy örömteli indítás, mondjuk ki –  szerencsére a csapat kárpótolt e kimaradt élvezetekért.

Ugyanis e győri túránk igazán remek is trippé avanzsált: a tömött kisbuszban való Honvéd-related emlékidézések Öcsémmel; a győri stadion környékén a Honvéd-tábor szórványainak felfedezése; az ETO Park decensen kihalt plázájában az építmény specialitásának számító két egymással szembeni fémcsúszdából a földre huppanó 1-1 kispesti és győri fanatikus szócsatája és a véget nem érő sztorizgatások – hát ennek van egy hangulata szombat délután. Jól megy idén a csapatnak, nő is a kedv a meccsnézéshez, nem a kötelező jellegú „megyek mert mennem kell” attitűd dominál, hanem jóérzésű izgalom bizserget az adott forduló előtt. Ilyenkor jó Kispest drukkernek lenni. (Ilyenkor is – közölné pikírten Hanta, ha látná hogy mit írok, és nem az esti pörköltözéséről ábránozna itt a kisbusz hátsó ülésén).

Nos, e délután-este Debrecenhez hasonlóan ismét úgy alakult, hogy a kezdő sípszó a sajtópáholyban talált minket, néhány budapesti, valamint egy adag  kisalföldi kollegával, no és egy echte körkapcsolás-arculattal a rádióból. A közvetítés zaja mellett így csendben elszeparáltuk magunkat a tömött páholy sarkában, várva a kezdő sípszót, megilletődötten sutyorogva az esélyekről. Vajon Supka optimizmusa -melyet a hétközi interjúja sugallt – jogosnak bizonyul-é?

Jelentem, igen – gépelhettem be az adekvát választ a laptopba, hisz úgy kezdtük a meccset ahogy kell. Szigorú védekezés hátul, a kezdetektől jól  teljesítő Sorinnal és Debreceni  Művész Úrral, illetve 5-10 perces fáziskéséssel ugyan, de azért csak felpörgő Lovriccsal és Hajdúval. Hidi ugyan szokásos „tétova óda” jellegű performanszával riogatott a startnál, ám Sanyi elöl szintén a megszokott formát hozta. Szélsőink, Tchami és Abass rendre megfutották a győri védelmet – rögvest az első ilyen akciót Danilo pedig gólra is váltotta. Na, így kell ezt.

A folytatás mindenesetre néhány visszasságra is ráirányította a figyelmet. Egyrészt bosszantó volt látni, mennyire nem használjuk ki a tompa győri védelmet alázgató Dieng és Hervé sporik gyorsasága adta lehetőségeinket. Másrészt aggódva figyeltük a sommás értékű győri taktikát, melynek lényege Sanyi kiiktatása  volt: eleinte a lerugdosásával, majd a CsertőiMortalKombat Level 2-es pályáján ékünk kiállíttatásának kísérletével borzolta idegeinket a kisalföldi csapat. Szerencsére Sándorunk a sérülést is megúszta (nagy csoda) és a kiállítást is (kisebb csoda), viszont a 30. perc körüli balhét követően tudatosan visszabb kellet vegyen a besárgulás okán, ami kihatott a saját és ezen keresztül az egész csapat veszélyességére. Szerencsére ez az állapot csak a második félidő elejéig tartott…

Ugyanis a második 45 perc az első gól lemásolásával (Abass elhúz, Dani beveri) indult, a Győr pedig előbb potenciálját, majd kedvét is elvesztette. Dudás indiszponált volt, Ahjupera eltűnt, Ji-Paraná besült, mint egy országhatárt átlépő Tököli. Reli dühöng, Supka nyugodtan áll, a tábor újabb és újabb mutációit zenésíti meg a Sanyit dicsőítő anagrammáknak, a győri érdekeltségű újságírók mellettem pedig permanensen szidják csapatukat és a napi bűnbak balhátvédet, utóbbi kapja is rendesen az ívet, már-már azt idézve fel bennem, amikor Benjamint fumigálta egy emberként a korzó és a kanyar az ébenfekete szűrő agyfaszos időszakai során. Ideges tehát a győri futballközeg a Kispest vendégkjátékakor – azért ezt az érzést el lehet viselni.

Ekkorra már az első félidőbeli megilletődött magaviseletünk is oldódni kezd, és egyre jobban kiengedjük a hangunkat. Gyakoribbá válnak az ideges felhorkanások, ha Sántának kell hárítani, és az öblös „UHHHH”-ok mikor Sanyi fölédurrant ballal… A 65.  percben vörösesszőke csatárunk szóló kilépésénél pedig akkorát sikerült káromkodnom, hogy azt hittem, kivezetnek… hiába, ez történik, ha valaki drukker marad a VIP-ben is.

Egyedül Supka védekező jellegű cseréin húzzuk a szánkat. Nem értjük: addig sokkal jobban tartottuk, magunk míg elöl kreatívkodtunk a győri térfélen…Danilo és Abass lekapásával a gyors és ötletes támadójáték sérül, hisz Hore nem a szeme-van-passzok mestere és Délczeg is inkább csak keresi formáját. Ám ezen az estén ez sem okoz gondolt.

Hanta közben egy Staróval tér vissza a büféből -itt sajnáltam csak igazán megfáradó gyomrom miatti önkéntes sörszünetemet. A hazai stadionbüfék nagy tudora elégedett is a győri intézménnyel, s jelzi: meccs végén egy tejeskávéra is be kell ugranunk. 2:0, ünnep van, persze hogy megyünk kávézni, döntünk, mire a Segafredo márka egy másik nagy barátja, Gege is bever egy dugót Sztevanovicsnak, szépségdíjas akció végén. Fiesta lesz, gyerekek? Mi van itt?

Hát ha az nem is -egy győri gól belerondít- öröm azért akad. Rangadót nyertünk már-már az év eleji periódusunk jó formáit idézve. A meccs utolsó negyedére szinte Zalaegerszegen éreztem magam: néhol kreatív játék, biztos védekezés- csak most nem egy szétesett seregható, henem az egyik bajnokesélyes otthonában. Nem volt rossz érzés, mit mondjak… A 2. és 3. gólunk bizony minden volt, csak fércmunka nem.

Hármas sípszó, szedelődzködés, irány haza. A büfében még útitársaim letolják az obligát tejeskávét, miközben mellettünk Mátyus Jani és Vincze Ottó tart családi találkozót, feltűnik egy megsápadt Nicsenko és Hanta még egy jó Jäkl Antalt is látni vél. Megelevenednek a legendás ’90-es évek és ezt mi sose bánjuk, ifjúság, emlékek, Bohócliga. Aztán ez is lecseng, sajtótáj, elégedett Supka, sporszerűen gratuláló Csertői, busz mellett elkapott Danilo, majd diktafon a zsebbe és indulhatunk a kisbusz felé.

Most pedig, mire e sorokat írom, már Budapest fényei köszöntenek. Irtó szar hetem volt a mostani, egy adag túlórával, meg hasonló nyalánkságokkal – és ennyi kellett, egy jó Kispest, egy győzelem, és már töltődnek is azok a megfáradt cellák, legjobb. Győr tehát megmarad kedves helyszínnek: látogatásaim 3/4-e ért itt győzelemmel véget. S ha múltkor Debrecenre azt írtuk: keretbe foglalta 2011-es Honvédos utazás-évünket, akkor a mai meccs az idei őszünkre szűkítve tette ugyanezt: mely szezont ‘egerszegen kezdtünk (a Hali esküvői vendégeskedés miatt kimaradt) jó játékkal és gólzáporral – s most ugyanez Győrben is megvolt. A házigadánk először volt kénytelen kapitulálni otthon e szezonban. Szép volt, srácok.

Közben a kollégák oltani kezdenek hogy megint annyit írok hogy nem lesz aki elolvassa – be is fejezem. Hali ellen folytatjuk a sztorinkat…

Fotók: Babar (1909foto.hu).

Csatárínség. Szezonértékelés, 6. rész.

Ami nincs arról nem beszélünk – szöttyögte fél-fejhangon Eperjes Károly a Csapd le csacsi c. hazai kultfilm ex-munkásőreként az emlékezetes csalitos jelenetben. Nos a népszerű Szamóca e mondatát a „kispesti csatársor 2010-2011” téma kapcsán is bőszen mantrázhatná, ugyanis az elmúlt szezonbeli csatárkészletünk és -teljesítményünk bizony ott van eddigi 20 éves kispester pályafutásom legdecensebb mélypontjai között, már-már az 1997 őszi, oktalan Jovanovics és még zöldfülű Kabát kettőse által fémjelzett sort, vagy éppen a Dolcettis tavasz ifjabb Bozai Gyulára Bozori mesterre (köszi, Babar) épített, az említett delikvens siralmas onemanshow-iban bízó támadószekcióját megidézve. Csatárjátékunkra tekintünk hát vissza, és előre a jövő esélyeire, egy olyan év után amikor örökre beégett emlékezetünkbe a korábbi „Tangara” „Török Laci” és „Bozsovics” fájlnevek mellé a Rouani, Rufino, Danilo, Bright márkák sokasága.

A 2010 nyarán induló szezonnak úgy álhattunk neki, hogy egyetlen épkézláb támadónk, a sokat szidott, és a helyzetkihasználással valóban hadilábon álló, ám gyorsasága miatt az NB1 Top10 csatárába azért beletartozó Abraham Tours-ba tette át székhelyét. Morales így csatár után nézett, s jött is korábbi cseh állomáshelyéről a híresen kis gólterméssel bíró Danilo, egy francia állampolgárságú élharcos, Karim Rouani, illetve az enyhén pohos hispán, Rufino. Utóbbi valaha az Atletiben is megfordult így a spanyol csapat hazai szimpatizánsaként őt (nyilván megalapozatlan de legalább illogikus) reményekkel vártam. A sort rajtuk kívül továbbra is erősítette a Sisa felfedezés Bajner Bálint, aki Abival együtt jó kis tavaszon volt túl, valamint olyan, többnyire más poszton nyomatott, de eredetileg csatárnak hozott arcok, mint Abass barátunk, a szurkolói idegpályákat passziószerűen roncsoló Moreira, valamint a Régi idők focija film Csabagyöngye FC-jének örök tartalékaként brillírozó Kern Andrást megszégyenítően a keretbe valahogy mindig visszakúszó Bojtor Laci. Már kezdéskor éreztük, hogy ez a garnitúra serceg majd a grill-lapon, de azért kevésbé kokszosra égett steakre számítottunk. Nos, ez nem az lett. Cipőtlappá avanzsált a husi, egy adag aktív szénnel az alján. No de menjünk sorjában.

A duplabetlis indítást követő 4-es győzelmi széria, közben a Fradi, a DVSC fakó, a Szolnok és a Zete dicséretes leoktatásával már csatárgólokat is hozott. Főleg az Üllői úti derbire emlékezhet büszkén a támadósor: itt Rufi és Roua is akciógólt vert, utóbbi Dani beadásából. Szolnokon is folytatódott a Rufi-show, a meccsvégi döntő gól képében. Oszt ennyi. Rouani dettó, ő is még egy Kecsó elleni hazai szépítőgólt vállalt a szezonra és kész. A 2 gólt tartandó Danilo is összeszedte magát, s a Vidi egymaga általi lemészárlásával ő is elvégezte az elegendőnek ítélt penzumot fél évre. 3 kezdőcsatár, 2-2-2 gól. Valahogy olyan volt ez, mint az emlékezetes Vikidál-himnusz az egykori válogatott meccsen. Nem az igazi… Persze lehet magyarázatokat keresni. Defenzív taktikánk nem kedvezett a sziporkázó csatárteljesítményeknek, a többnyire egymágaban elöl szenvedő aktuális ék (hol Dani, hol sérüléséig Rufi, hol Roua) kilátástalan küzdelemre volt ítélve az ellen védőfalában. Nem a csatárok álma volt ekkoriban a kezdőnk, valljuk meg. Közben emlékezhetünk, a csapat egésze visszaesőben leledzett, Morales arrividerci-je is végighasított az újpesti éjszakában, jött Szalai, s a nehéz napok a két R betűs csatárra. Tartalékba száműzésük nem sokunknál okozott álmatlan éjszakákat. Rouani küzdött, hajtott, de ólábain elkövetett 8 napon túl gyógyuló vizuális terrortámadásai a szurkolóink ellen (a Fradi pályán egyedül, senkitől sem zavartatva kivezetett labda az oldalvonalon, ugyanez otthon a Kecsó vagy a Győr ellen az alapvonalnál) nem sok jó emléket hoznak elő belőlünk neve említése kapcsán. Rufino gólerős csatárként indult, paksi cselsorozatát sem feledjük, de mást…mást meg nincs mit feledni mert nem volt. Potrohos kis spanyolunk is így inkább a fura, hosszadalmas sérülés homályába burkolózott ősz végén – majd mint kiderült, egész tavaszra.

Tél, új időszámítás, Supka comeback. Csatárerősítést mindenképp ígért az egykori kupagyőztes maestro, a zuhanyhírek egy általa 1 éve figyelt légiósról szóltak aki évek óta szezononként 10-15 gólt ver stabilan. Nos, ő állítólag az észt Tarmo Neemelo volt, aki engem 1 edzőmeccs alapján inkább darabosságáról mint gólérzékenységéről győzött meg, de ki tudja lehet, jó lett volna, lehet nem. Sok a ha. Helyette végül 1 zakarpattyai edzőmeccs alapján idehozott új-zélandi válogatott, Kris Bright lett a befutó. Bright, a torony-tank, és önjelölt wikipedia-szerkesztő. Akit nagy reményekkel vártunk, és aki az egyik korzólakó hangcsászár által rövidesen Sztyupid Brájt-ként lett aposztrofálva. A lelátói nevezéktanokat böngészve ez kevéssé a számolatlanul lőtt gólókra utal, inkább arra: a derék zélander bizony besült nálunk. Nem úgy egyetlen dugója, ami szerencsére nem maradt a lábában, K.Lajos pápai cerberus és hulladékkezelési szakmenedzser legalábbis még ma is nézegeti a jobb pipát azon tűnődve, hogy „ez az átkozott kiwi ezt meg hogy tudta így becsűrni?„. Becsűrte, jól. Aztán -ahogy Rouani és Rufino kollégáknál is- sehol semmi.

Tavaszra befutott a keretbe Hercegfalvi is, aki aztán rásérült a korábbi problematikájára – ám hogy őt valaha látjuk-e még vörös-fekete mezben, arról megoszlanak a vélemények. A szerkesztőségben is. Most azt mondom, hármunkból 2,5:0,5 arányban valljuk azt hogy nem. De láttunk már csodát, csizmát asztalon, öltönyt Véber Gyurin. Minden lehetséges. Tehetsége alapján hasznára lenne a keretnek. Az egyéb okok miatt nem feltétlenül őt bíznám meg az akadémikereink eszmei okításával. A jövő majd válaszol mindenesetre.

S ha már akadémikerek. Ahogy minden posztra, úgy csatársorba is bejöttek az első fecskék – illetve itt csak egy fecske, akit ráadásul már a nagycsapatban is láthattunk Sisa 2009-es tavaszán. Vólent Roland. A derék Vóli 2 éve jó benyomást tett rám, úgy éreztem a neki megadatott 2 meccset elnézve hogy meglesz az új Kabát. Harcos volt és nem ügyetlen. Nos azóta a kép kevésbé szívderítő. Vóli érdekes egy figura. Kinézetre már elmehetne bármelyik bohócliger élcsapatba. Szétvarrt kar, szépen kivitelezett hőzöngő-kűrök a pályán, látványos integetések. Csak az a harcos küzdőszellem,  mely bizony alázattal is párosult, ami 2009-ben megvolt a bizonyítási vágytól égő srácban az miért redukálódott le? Hová lett az alázat? Ugyanakkor sajnálja is őt az ember, mikor a nagy helyzetét kihagyta itthon tavasszal, látszott hogy megütötte a dolog. Nem tudom…. kicsit többet várnék az összeszorított fogú küzdésből, edzésen-meccsen egyaránt. Roland, ne Budovinszky II legyél, hanem Torghelle Sanyi II. Mindenki jól járna.

Danilóról nem beszéltünk még, aki tavaszra Bright cseréjéből főcsatárrá lépett elő (azaz vissza a kezdőbe) és házigólkirállyá avanzsált. A halk taps kijár, de ne feledjük, ez az egy év alatt vert 5 gól azért messze van mondjuk a második kispesti korszakában termelő Hercegfalvitól, az anno 15-tel végző Gregortól, a 17-es Illéstől, vagy később Faresz, Sasu biztos éves teljesítményeitől. Danilo érdekes jelenség. Vannak borzalmas húzásai. Fetreng. Kiismerhető a gondolkodása, az egy darab csele unalomig ismert. Mozdulatai inkább predesztinálnák a Bolsoj csillagának mint potens gólkirálynak. Máskor meg váratlanul remekül húzza be a labdát Rouaninak az Üllőin, esterházysan gurít a Sóstóiban, rooneyzik az edzőmeccsen (oké edzőmeccs, de legalább a mozdulat szép)… szóval fura egy figura. Egy évet még érdemel, hátha a rendszeresített zelenkai indítások gyakoriságának növekedésével több helyzetből többet is ver be.

Átigazolási időszakot élünk. Megszabadultunk Karim Rouanitól és Rufinótól – menjenek Isten hírével… Bajner elküldését kevésbé értékelem, félek, itt megint egy elpazarolt, jobb sorsra érdemes tehetséget hagytunk veszni. Brighttal lehet még próbálkoztam volna, de érte sem sírok. Ment tehát 2 tank, jött helyettük egy – Siófokról. Délczeg hosszú idő után hazai jó igazolásnak tűnik, de a Siófokon lőtt 6 gól nem sokkal több mint Danilo 5-je, szóval csak óvatosan. Nyilatkozatait tekintve rendben levőnek tűnik atz arc – de kell mellé még csatár mindenképp. Mellé és Danilo mellé. Jómagam egy jellegadó gólvágót vártam volna még a keretbe, nyilván erre esély sincs, viszont legalább még egy kiegészítő jellegű embereke elkelne. Aki csereként, kezdőként egyaránt veszélyes. Siófokon ugye van még valaki a keretben aki jól beleillene ebbe az elképzelésbe, de attól félek ajánlatunk versenyképessége nem az a tutibiztos. De ne legyen igazam.

Mit hoz majd az év? A keret nagykából együtt maradt. Hogy Zeli mellé jön- e egy másik szellemi agy a középpályára, lassan kiderül, mint ahogy az is, Délczeg mellett erősödik e a csatárszekció. Danilo, Délczeg, Vólent, és … (=még valaki), plusz Abass, ha kell. Se nem kegyetlenül ergya, se nem túl acélos. Ha még a „…” ki lenne töltve egy értelmes névvel, és korábbi posztelemzőinkben leírt kívánalmaink is teljesülnének, nem tartanám kizártnak az eddigi legjobb helyezést (5.-7.) a Hemy-érában.

Reménykedjünk hát. E hét végétől pedig edzőmeccsdömping, szóval zárjuk le 2010-2011-et és arccal az új szezon felé. Maros Józsi szelleme által átjárt klaviatúrám pedig önálló életre kelve pötyögi be a búcsúsorokat:
Hajrá Honvéd, csakaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa….. [csend, szotyihéjropogás, sörböfi, szolid anyázás] KISPEST!

Címkép: cinemastore.hu.

Középre nézünk. Szezonértékelés, 5. fejezet.

Ahogy azt az elmúlt hetekben megszokhattátok, posztonkénti évelemzésünket folytatjuk, áttekintve az adott csapatrészben megforduló harcosok sorát, értékelve az éves teljesítményeket, és kicsit előretekintve a következő idényre is: mit várhatunk vajon a keretben maradó arcoktól 2011-12-ben? Hajtás után mai penzumunk, a középpálya következik.

Morales évkezdő csapatában a lényegi kérdés Diego pótlása volt; a balszeles kis brazilt leszámítva más kulcsember nem távozott a középső csapatrészből (talán még Nagy Zoli említhető veszteségként –  a debreceni jobbhátvéd nálunk többnyire jobbfutóban tolta 2010 tavaszán). Nos, a pótlást az eredetlieg balhátvéd Sadjo jelentette, akit Dáriusz kincséért sem akart megcserélni Hajdúval a talján. A két szűrőposzton alapvetően Akassouval és Coirával számolt Morales; előttük jobb oldalt Abass, középen pedig az parádézhatott, aki épp hátra lett vezényelve a csatársorból (Danilo, Rouani – utóbbi Abbas helyett pl. jobbfutó is volt az Üllőin). Nagyjából ezeket a játékosokat variálta tehát Massimo mester az ősz folyamán – a passzolni képes, irányító jellegű szerepkör fájó hiánya a legunalmasabb Honvédot eredményezte evör. Az eredmények viszont legalább jöttek. Mint ahogy az első csapaton belüli minibotrányok is – Akassou és Sadjo fegyelme lazult meg az edzéseken, helyettük Moreira és Bojtor Laci került be a kezdőbe. Horváth Adrián masszívan kegyveszett volt az olasznál, a talján kérésére érkező Joco Stokic meg kapott vagy 1 meccset csereként – hát nagy rotálás nem volt. Hidi vagy Sós a fiatalok közül az NB2-ben pallérozódtak. Így ment el a szeptember, s a kicsit variált középpályával az október. Majd a november. Majd Morales.

Az interregnum idején Szalai mb. kispadvezér főbb döntése e csapatrész tekintetében Coira és Stokic fakóba utalása, míg Hidi, Nagy Gergő, Kapacina és Czár Ricsi mélyvízbe dobása volt. A számára adatott 2 bajnoki és 1 MK meccs azonban nem akkora intervallum, hogy sokáig időzzünk itt. Jött a tél, jött Supka.

Régi-új edzőnk nyitányként végleg elbúcsúzott a már korábban leselejtezett Coira-Stokic kettőstől. Utóbbi nem zavart sok vizet; Coira viszont már némileg veszteségnek tekinthető. 2010-es tavaszi érkezése után bőven vállalható 3 hónapot produkált, 1-2 fontos gólpasszal, Fradi elleni plusz góllal. Noha látszott rajta, hogy csupán kényszerirányító (eredetileg jobboldali közép vagy védekezőközép volt még spanyol földön anno), az NB1-ben ez a fékezett habzású irányítgatás is többet ért a semminél. Sajna tavaly őszre aztán a jó Pablo beszürkült mint idősb Mészöly arca ’95 tavaszán az izlandi tranzitban a legendás kamionsofőr beszólásakor. Szalai, majd Supka is joggal mondott le róla – Coira gyanítom elhitte hogy itt az is elég, ha a cipőt küldi ki maga helyett. Mennie kellett… Ment Abbas is, aki után – ki hitte volna- még szoftosan sírtunk is, lévén őszi házigólkirály, s a csapat egyik legjobbja. Persze ehhez kellett az is, valljuk meg, hogy a gárda omoljon le a Dieng Ceikh-i szintre, de efelett hunyjunk jótékonyan szemet. Távozása azért veszteség volt. Ment Bojti is. Az érkezési oldalon regisztrálhattunk egy (Supka melletti másik) tékozló fiút – Gege talált vissza a Bozsikba. Jött még Fieber – már akkor éreztük, hogy minek. Érkezett Flavio Beck – majd ment postafordultával: Irán nem adta Koránnal szentelt áldását a kispesti folytatáshoz. És jött az utolsó pillanatban Zelenka.

Utóbbi két játékos feltűnése egyúttal jelzésértékű volt – egy újfajta megközelítés indikátora. Míg Moralessel a betonbiztos védelemre helyeztük a hangsúlyt és az ‘utmostly disciplined’ játékosokra, a taktikai utasításokat végletesen betartó, pozíciójukhoz ragaszkodó, fegyelmezett robotseregre, ahol a klasszikus irányítónak még az említése is gúnyos mosolyt eredményezett volna a szakvezeteés részéről, addig Supka a maga klasszik, ’80-as élvekben gyökerező attitűdjével már rábólintott arra, amire elődje sose: hozzunk karmestert. Mert az azé’ kell. Így jött (majd ugye ment is) Flavio és így jött Zelenka. A cseh CV-je bíztató volt, edzőmeccsen viszont nem láthattuk csak annyit tudtunk: fél éve szabadlistán volt előző klubjánál. Új Mackóba nyúlunk tehát vagy új Genito esik a kosárba? A tavasz válaszolt.

Tavasz. Nagyon hamar kirajzolódott az 5 fős (így meglepő módon a 4-4-2-re esküvő Supka alaptaktikájától idegen alaprajzolatú) középpálya névsora: eleinte Akassou, majd helyette Hidi az egyik szűrő, Horváth Adri a másik, a támadóbb sor pedig Ivancsics, Zelenka, Moreira. Az eredményt tudjuk. Nyögvenyelős kezdés, ezt követő remek idényközép, mely során a fontos pontok beszezrésében a végre bepörgő Hore, az egyszer-egyszer jó meccset kifogó Gege és a Szabó T. / Bárányos éra utáni első igazán kedvelhető playmaker, Lukas Zelenka forintos zsugái mind-mind kulcsszerepet játszottak. Sajna az évvégi befáradás e csapatrészt sem kímélte, a májust inkább felejtenénk. A fiatalok közül Hidi egész sok szerepet kapott, a valóban talentum Nagy Gerinek a mélyvíz februárban még sok volt, de az idény végén (Újpest, Siófok) már olyan mutatvánnyal is előrukkolt szórványosan, ami azért bizony bíztató.

Ha a teljesítményeket értékeljük, ősszel Akassou emelhető ki, aki egy fokkal ugyan aláment 2010 tavaszi remeklésének, amikor kb. a Bohócliga 3 legjobb szűrője közt volt, de még így is hasznosat produkált. Majd tavaszra sajnos teljesen leeresztett. Benji szindróma? Kár lenne érte. Az őszi másik 2 pozitív teljestménye e szekcióban Abass és Sadjo. Előbbi fél év frankföldi kaland után ismét bizonyíthat júliustól, nálunk. Utóbbi már más klub színeiben köszönheti meg a Barcának az újabb b-win sikert. Én azért sajnálom hogy így alakult de erről már sírtam egy sort a védelem kapcsán. Tavaszra, mint láttuk, kvázi sorcsere történt, ebből a periódusból finom dicséret illeti a láthatóan igyekvő Ivancsicsot aki ugyan még nem tudta hozni a 2007 tavaszi etalonfociját de legalább küzdött a tavasz folyamán és rúgott két szép szabadgólt. Hidi is hasonló kategória: több van benne, ahogy egyik kommentelőnk írta, talán a Rammstein hallgatás hozhatna előrelépést a meccsek előtti felspannolásként. Vagy Kemi nyomjon neki egy kis Metallicát, mit bánom én. De pörögni kell…! Nagy Geri dettó, benne is több leledzik, és hiszem hogy a következő 2 évben ezt ki is hozza magából. Jeleket már látunk erre utalólag.

A végére hagytam a két pozitív meglepetést. 1) Hore. Ki hitte volna hogy belőle meg egy abszolút használható pióca szűrőt lehet faragni? Lehetett… Ha így folytatja jövőre is, akkor még helye lehet Kispesten évekig. 2) Zelenka. A sörhab-felhők közül alászálló rőt fazonszabász. Nem dícsérem nagyon mert már megtettem a tavaszi osztályozókönyvekben. Leírtuk sokszor a hátrányait: lassú, darabos. De a fenébe is, tőlem sétálhat is, sőt akár fókamászásban is csapathat a kezdőkörben, amíg olyan labdák sorát teszi, mint Morénak Pápán, mint Danilónak a Kapos vagy a Vidi ellen, mint ugyancsak Brightnak itthon a Paks ellenében….amíg úgy helyezkedik hogy végre legyen második hullám mint a Széktóiban az egyenlítő gólunknál… és amíg olyan szabadokat teker az amuló Bozsovicsnak mint a Videoton elleni fiesztahalasztáson. És amíg önjelölt spaghetti-western hősként kacsázik ólábain puffogva egy bírói ítélet után. ARC. Vannak akik szerint Zelenka csak egy a a haszontalan tucatlégiósaink sorában. Én azt mondom ha most nem szürkül be ősszel, és még lenyom nálunk egy-két évet, így, mint tavasszal, akkor egy újabb játékos kerülhet fel a „na őt megérte idehozni” tablóra. Persze ne kiabáljunk el semmit. Sokszor csalódtunk már Kispesten.

Átigazolási időszak közepén vagyunk, várjuk a híreket. Az eddigi érkezők közül az egy szem Abbas jött a középső csapatészbe, viszont a ballaszt (Moreira, Fieber, Sadjo) és az érzésem szerint mindkét fél hibájából a klub számára eltékozolt Sós Márkó kiesésével inkább csökkent a létszám. Gegét remélhetőleg sikerül itt tartani, és én még szívesen látnék egy Zelenka kaliber irányítót vagy árnyékéket (szaladgál is ilyen a hazai piacon, saját nevelés, hozzuk már haza könyörgöm), meg egy jollyjoker arcot, és nem lenne rossz a középső csapatrész. Ha Akassou marad, Hidivel és Horével vállalható a szűrőszekció. Ivancsics, Zelenka,Abbas, Nagy Geri, Czár, Kapacina: nem rossz anyag ez sem. A fiataloknak pedig tessék nyomni a lehetőséget hogy szokják a terhelést. Persze ehhez kéne egy masszív kezdő akik mellé  beszállhatnak. Ördögi kör. Egyszer a végre érünk már?

Mára ennyi, legközelebb csatárainkkal folytatjuk – azaz zárjuk értékelő sorozatunkat.

Korábbi epizódok itt.

Címkép: regiojatek.hu

Egy jött, egy ment

Egy meglepő és egy várható igazolás hírrel fogadta ma olvasóit hivatalos honlapunk. A kecsói hátvéd, Lovrics érkezéséről már suttogtak a jól értesültek a színfalak mögött, legutóbbi beszélgetésünkben név nélkül Supka edző is utalt rá hogy közel a megállapodás egy védővel. Igen, igen, ő az a „középen és baloldalt is” használható bodyguard aki őrizni hivatott kapunkat az ellen támadásaitól ha Hajdút vagy Debrőt/Sorint pótolni kell. Kissé Berdó-fílingem van így elsőre, de tény, Cséke és a vokuhilabajnok Cuerda  kiesése után kell egy kábé rutin arc hátra a két említett kezdőemberünk mögé alternatívának. A balhátvéd-opciót Sadjo jelenlétében kevéssé fogom, de ártani nem árt. Sok sikert Kispesten!

És a másik hír: Abass-t elvitték…! Nos a hír bizony váratlan, bár pusmogtak arról, hogy figyelik a jó Dienget, de hogy mégis egy gall klub elorozza őt Kispestről, erre nem sokat tettem volna. Abass érdekes egy harcos. Idejövetelekor fél évig nem nagyon játszott (erőnlét) majd utolsó szép őszünkkor úgy tűnt ő a „kicsit halványabb, kicsit lassúbb Abraham”, aki azért vállalható dublőre lehet a másik fekete gyöngyszemnek- az MTK és a Sió ellen beállva pl eredményes is volt. A következő tavaszon aztán versenyre kelt Abival a „ki hagy ki több ziccert” népi játékban, szurkereink és Supka homlokába vésve méteres árkokat. Pölő alatt biztatóan indult (szép szólógól Teplicében és duplázás a DVTK ellen) majd szokásos leülés. Sisa nem tudott vele mit kezdeni (Abass egy talány-mondogatta nekünk néha az interjúk után), majd jött Morales és felrázta, 2010 tavasszal de főleg az utóbbi őszön alapember lett (ami azért részben a keret gyengülésének  köszönhető, de fejlődését nem vehetem el tőle- az tényleg látszott) és valljuk meg- egészen megkedveltük! Hajtással pótolni tudta hajmeresztő beadásait, és folyamatosan nőtt labdabiztossága is. Idén vörösre festett séróját a házasságkötés miatti szolid megmakkanásnak tudtam be de úgy látszik már a francia trikolór egyik szinének megjelenítésével készült az új kalandra. Nem hittem hogy ezt valaha leírom, de szinte hiányozni fog…

Azonban gond egy szál se, Supka helyében én meghúznám a váratlant és ebben a félévben a Nagy G./Sós duó valamelyikét vagy mindkettőt betolnám jobboldali középpályás posztra Abass helyére. Fél év rutin, aztán szerintem meglepő dolgokat tapasztalhatnánk…

Most viszont takarodok vissza melózni mert leadási határidő fellegei tornyosulnak a fejem felett és ha a főnökség meglátja hogy én itt posztot rittyentgetek, akkor hiába érvelek hogy „hisz ez a kedvenc csapatom”, rövidesen majd az utcán csapatom…

fotóforrások: honvedfc.hu, wikipedia.