Zalaegerszegre látogat holnap a csapatunk. Az utóbbi hetek (ön)lelkesítő beharangozói és az azokat követő rommá-aláztatások vagy elszalasztott lehetőségek után, megmondom őszintén, most nehéz hurráhangulatban, felspannoló cikket írnom. Meg sem próbálom, egyszerűn annyit mondok, hogy szerintem győzünk.
A magyar Dallasba látogatunk tehát szombaton, a hazai kőolaj- és földgázbányászat úttörő helyszínére. Bár mára jórészt lemerültek a telepek vagy legalábbis gazdaságtalan a kitermelés, 1-2 kútmaradvány még fel-feltűnik a tájban. Alföld-gémeskút, Zala-olajkút. Így megy ez. Legalábbis megboldogult áltisis koromban a földrajzversenyeken ez még alaptétel volt.
Kispest olajat nem, de a legnagyobb magyar labdarúgó(ka)t adta az országnak. Öcsi bácsiról évfordulója kapcsán már megemlékeztünk ma, de Bozsik, Tichy, Kocsis, vagy Détári miatt sem kell szégyenkeznünk. Hogy ez hogy jön ide? Nos, ha csak szimplán esélylatolgatok holnapra, akkor hamar befordulok, ezért hát a progresszív gondolatvezetés.
Amúgy jogos a kérdés: mikor győzzünk, ha nem most? Merthogy győznünk KELL. Nem szeretnénk, nem jó lenne, hanem KELL. Igazából a legkönnyebb
ellenfélen, szegény, szerencsétlen Szolnokon már túl vagyunk, s annak az elkerüléséért, hogy a Tisza-partiakkal kézen fogva mi zúgjunk ki az idény végén, bizony el kell kezdeni gyűjtögetni a pontokat. Tény, hogy a tavasszal eddig megszerzett 2 pont(ocska) nem abba az irányba mutat hogy kifacsarjuk a győzelmet ebből a túrából mint egyszeri geológusmérnök a magas aszfalttartalmú nagylengyeli kőolajat a zalai mezőkből, ám egyszerűen kell nekünk ez a siker.
Na most ezt vagy átérzi a csapat és akkor meg is lesz a dolog, jobban kell nekünk ez a 3 pont mint a bronzcsatába belefáradni látszó Csankéknak. Vagy nem – akkor viszont nagy bajok vannak és bizony még izzadstágszagúbb lesz az április mint várnánk.
Visszatérve a poszt elején már boncolgatott évforduló-misztikához, újabb nyomós érvre akadunk. Öcsi bácsi (hivatalos) születési jubileumán, GYEREKEK, TEGYÉTEK ODA MAGATOKAT, ha jelent nektek valamit az a vörös-fekete mez amit viseltek.
No, ez a poszt egyszerre lett pesszimista, patetikus, megfáradt és esélyleső. Kaotikus, mint az idényünk.
Reméljük, ehhez képest a csapat holnap csak egyféle lesz. Győztes. (OK, jól van, megyek a borogatásért).
Fotó: nol.hu
