Végh Hanta: Egy mondat a bajnokságról
Hol bajnokság van,
ott bajnokság van,
nemcsak az újságokban,
nemcsak a stadionokban,
nemcsak a jegypénztár előtt,
nemcsak a büfé sorában,
a kiáltó biztonságis szavában,
ott bajnokság van
nemcsak görögtűz mögött,
a felszálló füst homályában,
az ovációban,
a szurkolók hangjában,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott bajnokság van
nemcsak a határozottan
befújt lesállásban,
faultban, bedobásban,
s abban, ahogy a sérültet
a parvonalhoz húzzák,
nemcsak a bújtatott
arculatátivelinek nevezett
szerződéseken,
lelátói pletykákban,
a száj elé kapott ujj
„pszt”-jében, hogy gól,
lásd te is vendégdrukker,
itt bajnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
felrakott kordonokban
s e rácsban már szótlan
vergődő hazaiakban,
a csöndet
növelő egyenlítések
váratlanságában
a teljes tehetetlenségben,
ez van a nyáron hozott
új arcokban
meg azokban,
akik maradtak tavalyról;
abban, ahogy a „hajrá”
közben – érzed – a társad
csöndjén keresztül
egyedül vagy hiteddel;
nemcsak a pálya felett
köröző galambok:
futókör, bólya, kispad,
szögletzászló, sportszár
mert bajnokság van,
nemcsak talpra álltan
várva a kezdőrúgást,
hurrákban, énekekben,
az ernyedten
tapsoló tenyerekben,
a vert dobban,
a hangorkánban,
ott van a pálya sarkán
az éppoly harsány –
a labdát visszadobó
mindig vidám kissrácban;
mert bajnokság ott van
jelenvalóan
mindenkiben,
ahogy a nagyfaterod idejében.
