mert célunk csak egy van
Elkezdtem önszorgalomból tanulgatni az R nevű statisztikai elemző nyelvet, programot, izét, és bár még nagyon a felszínt kapargatom, az elmúlt húsz év meccseivel azért még el lehet játszani gyakorlásként.
„Nem poszt, csak egy kis dicsekvés, vagy valami olyasmi” bővebbenMegfigyelés: régen nem minden jobb volt, hanem régen minden jobb lesz, ahogy haladunk előre az időben.
Sosem tagadtam, hogy szeretem az MTK elleni meccseket. Mármint különösen szeretem. Gondolom talán azért, mert gyerekkoromban, a nyolcvanas évek Lőrincén, a honvédosokon kívül legfeljebb fradisták laktak (illetve róluk tudtunk), mindenki mást látni kuriózumnak számított.
A címben idézett hantaizmus oka, hogy Vérfarkas, a Labdabizti blog pikírt szarkazmus-imperátora ma délelőtt bedobta postaládánkba a wannabe-nemzetközi igazgatónkkal készült legfrissebb interjút. (Köszönet érte!) Már a forrásmédia (fibrafootball.blogspot.com) grandiozitása is legalább La Gazetta dello Sport-i magasságokban leledzik, gondolom ez a gianlucadimarzio.com-nak lehet valami ős-testvéroldala. Hát még a derék direttore nyilatkozata, melyben a világ legtermészetesebb dolgaként közli a tényt, hogy Kispesten most fiatalítunk.
Pár hete még Alex számára a 42-es vilire való szezonbérlet beszerzése volt a talján kedvenc témája, illetve a Miccolinak kibérlendő wekerlei sufni, de úgy látszik, most már Lanzáék egykori menedzsermentora is besorolt (szavakban) az új irányvonal mögé. Gazdag Dani az új Puskás, I’d bet on.
Czukk, mondanám, csak nem így gondolom.
Ugyan sokszor leírtuk már, hogy imádunk túrázni, a legendás kisbusszal vagy valamelyikünk kocsijával vagy busszal vagy vonattal útra kelni, új és új stadionokat bejárni és ismerős helyszínekre újra beköszönni (Rohonci út, imádlak), na, ezen nincs is mit magyarázni. És mégis, itt is annyira igaz az „otthon édes otthon” kitétel, hogy bizony én gyerekkorom óta minden szezonban epedve várom azt a két hetet, amikor a 15 csapatos bajnokság miatti sorsolási szeszély okán a valamikor esedékes kétszer egymás utáni idegenbeli fellépés ellentételezéseként végre két hazai meccs jön zsinórban. Ezeket a meccspárokat minden szezonkezdetkor kinézem jó előre, bevésem a naptárba, és várom, nagyon-nagyon, hogy aztán akkorákat koppanjak rajta, mint az éji bogár Arany versében, vagy Véber Gyuri homloka a pápai bárpulton. Hát nem tipikus? „Hazai hetek a vörös-fekete gyorsétteremben” bővebben
Kis pihenés nektek az utóbbi hetek beszámoló-statisztika-beharang verklijében, és kis pihenés a meló miatt hetek óta néma RW-nek egy poszt képében. Néhány hete olvashattunk hanta tollából egy figyelemreméltó ismertetést a taccs.hu-n egy fiktív magyar válogatott mezről. Sütő András formatervező (hogy hivatalosak legyünk… – nem hivatalosan pedig blogfejlécünk és arculatunk tervezője) volt felelős a mezfantázia elkövetéséért, és a pusztán játékból Tisza márkába öntött félig retro, félig nagyon is mai válogatottmez-kreáció bizony nem is kapott rossz visszhangokat az olvasói körben. Emberünk azonban nemcsak designer, hanem méginkább Honvédos is, így nagy téteket mertünk volna tenni arra szerkesztőségileg, hogy előbb-utóbb kipattan a fejéből egy Kispest szerelés ötlete is. Kipattant, úgyhogy ezt most elétek tárjuk.
Tervezőnk a klasszikus csapatmez-hármasban (hazai, vendég, extra vendég) gondolkozott, főmezként vissza is hozva a csíkos megoldást, meg nem is, vendégként pedig egyrészt egy klasszik fehér, másrészt a „szokásostól markánsan elütő” verzióként egy sárga megoldás rajzolódott ki a laptopképernyőn.
És nem mondhatjuk, hogy e tervek csak úgy lógnak a levegőben… mindhárom mezben ott figyel a közelebbi vagy távolabbi múltunk, egy-egy sikeresebb korszakunk mementóiként, ugyanakkor nem érezni rajtuk a sokszor elcsépeltté váló, izzadságszagú tucatretro-hullámot.
A főmez (fent) hármas osztatú megoldása ugyan elsőre inkább Ajax/Arsenal/PSG, semmint mindenkori Milan vagy ’93-mas Matchwinner csíkozás, de ha nagyon megerőltetjük magunkat, valahol a ’94-’96-os giga-Diadoránk ugrik be, a finom fehér választóvonal alkalmazása miatt. A fehér váltótárs jóval régebbre, Puskásék világverő Honvédjához repítenek vissza az ultimatív klassziker BHSE keresztcsíkozással – de fiatalabb drukkereinknek is könnyű azonosulási pontot kínál az NB1B-s diadalmas idényünkre való relfexióval!
A harmadik mez tradíciója Kispesten nem túl erős, igazából kettő ilyenre emlékszem, ami hosszabb karriert futott be, mint egy meccs: a 2007-es MK-győztes Hummel fekete (de ez sem szerepelt talán tíznél többször), illetve újfent a „Gösseres Diadora” sárgája, ami viszont ott van minden idők legjobb váltómezei közt itthon, nemcsak Kispest-viszonylatban. Hát erre tekint vissza tervezőnk ezzel a 3. mezzel, a két oroszlán feloktrojálása a fölső két oldalára pedig amilyen giccsesnek hangzik látatlanban, annyira csecse lett renderelve. Riszpekt az ötletért.
Külön felhívnánk a figyelmet a -nem találok rá jobb szót- hihetetlenmód gusztusos nyakmegoldásra (elöl, hátul) és a nadrágdíszítésekre. Különösen a fehér away mez nadrágon a vörös-fekete Tisza logók tetszetősek a szemnek!
Lehet, hogy elfogultak vagyunk, de ha valami tér-idő-kontinuum csavarodás miatti alternatív valóságban teremnénk, és ebben a szettben pompázna a csapat, hát nagy erőkkel indulnék old Babar úr boltjába – és, amilyen súlyos arc vagyok, azt hiszem fél éven belül mindhármat megvenném. Ennél nem tudok többet mondani, kérem kapcsolja ki.
Jó nézegetést. (Bővebben itt illetve már itt).
Forrás: http://www.behance.net/sutoand