Két hetet ült a fegyelmi bizottság a kérdésen, majd meghozta döntését:
A FEB a Csepel – FTC mérkőzéssel kapcsolatban a Csepelt, mérkőzés rendezéssel kapcsolatos szabályzati előírás megsértéséért, a szurkolók részéről nagy mennyiségű pirotechnikai eszköz beviteléért és használatáért, 300.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezi. – MLSZ feB 2016.03.22.
Tehát egyedüli bűnös a rendező Csepel. Az mindegy, hogy a vendégek annyi pirót égettek el, mint az egész magyar élvonal a rendszerváltás óta összesen, hogy az egyik srác mindezt egy kandeláberre felmászva tette, hogy közben elvétve szólt a kubatovozás, hogy végre meccshangulat volt. (Utóbbi kitétel az erős demagógiafaktor miatt szükséges betoldás.)
A Csepel-kisFradi egy NB III-as meccs volt, ugyanúgy, mint tavaly áprilisban a Veresegyháza-Honvéd, ami után:
A FEB a Veresegyháza – Honvéd mérkőzéssel kapcsolatban a Veresegyházát rendezéssel kapcsolatos szabályzati előírások megsértéséért a soron következő hazai NB III-as bajnoki mérkőzésén 1, a Honvédot szurkolóinak pirotechnikai eszközök beviteléért és használatáért a soron következő 2 idegenbeli NB III-as bajnoki mérkőzésén 1-1 szövetségi ellenőr fogadására és költségeinek viselésére kötelezte. – MLSZ feb 2015.04.21.
Vagyis az a semmiség, amit mi elpattintottunk Veresegyházán, az szövetségi ellenőr kibérlésével járt két meccsre, de ha a Szent Tehén Ferencváros teszi, akkor megbüntetik a rendezőt. (Mellékes kérdés, hogy MLSZ fegyelmi bizottságos legyen a talpán, aki megmondja, hogy Versegyházon meddig tart a pálya, és honnan kezdődik a domboldal, vagyis, hogy maga a pirotechnikai eszközök használata pontosan hol is történt? Csepelen egyszerűbb a helyzet: van egy kerítésnek nevezett dolog.)
Költői kérdés: vajon mi lenne a következménye, ha a szerda 15:45-re ütemezett Újpest-Honvédon – teszem azt – meggyújtanék egy, azaz egy darab görögtüzet a vendégben?
Vegyük észre, idén egyszerűen az a helyzet, hogy totálisan a Ferencvárosra szabták a bajnokságot, miközben szinte kiemelték a többiekre nagyjából érvényes szabályok alól:
- a lehető legtöbb mérkőzését főműsoridőben kell sugároznia a köz(sport)tévének, akár a bajnokság többi szereplőjének kárára is;
- külön szépség, hogy ha egy fordulóból csak két meccset adnak, és abból egyik kötelezően a Fradi, akkor az MLSZ-nek hogyan lehet pofája darabszám alapján is osztani tévés pénzt? Ezek után teljesen normális, hogy amíg a Paks 2,54 milliót keresett ilyen forrásból, addig a Fradinak 49,53 millió jutott.
- természetesen az sem mellékes, hogy amíg szinte csak a Fradi kerülhet képernyőre, addig a potenciális hirdetőkben fel sem merül a többi csapat támogatása.
- mint tavaly nyáron átmenetileg nemzetközi kupában szereplő csapatra (másik hárommal együtt) más szabályok vonatkoznak: több légióst foglalkoztathat, így könnyebben hozzáférhet a kvóta betartásáért folyósított mérkőzésenkénti 3 millió forinthoz, vagyis éves szinten 99 millióhoz – miközben eleve versenyelőnyben van a kevesebb légiós foglalkoztatására kötelezettekkel szemben;
- a szurkolói miatt szinte tilos büntetni (5 alkalom, összesen 450 ezer forint), miközben ellenük rendszeresen találnak valamit (13 alkalom, összesen 3,1 millió forint) – és ez csak az NB I.;
- ne feledjük, az Üllőin minden ferencvárosi gól után, a hangosbemondó segítségével elnyomnak egy-egy mocskos, lilákat;
- a Ferencváros stadionjába való belépésre teljesen más szabályok vonatkoznak, mint a liga többi létesítményére;
- a Ferencváros vezetője – vélhetően a magas párttisztségével összefüggő érdekérvényesítő képességét is látens, vagy nem látens módon bevetve – szinte kötelezi arra a fogadó (rendező) klubokat, hogy a házirendjüket felülírva, a Ferencváros elleni mérkőzésekre más szabályokat léptessenek érvénybe a saját stadionjuk vendégszektorában;
- csak néhány példa az elmúlt évből: Zeljeznicar, Videoton, Paks
- állami és félállami cégek logói burjánzanak a szponzorfalon (más kluboknál vajon miért nem?), talicskával tolják a közforintot a Nemzet Csapatába;
- és még sorolhatnánk a nyilvánvaló visszásságokat.
Gyakorlatilag a Fradi lett az új Felcsút, aki miatt még arra is képesek vagyunk, hogy a szabályokat és a szokásjogot is átírjuk, mert szegényke már valóban régen, tizenkét éve nem volt bajnok, és azóta megjárta a poklot (sőt, Poklot!), a kétcsoportos NB II-t, ahonnan azért sikerült harmadik nekifutásra visszaverekednie magát.
Persze a valódi pokol nem a másodosztály volt, hanem a sorozatos megmérettetés a piaci versenyben, ahol csúfosan elbukott minden egyes kísérletük, kezdve Várszegitől, McCaben át Berki Krisztiánig. Ha a Fradika mögé nem áll be az állam, akkor egyszerűen nincsenek, képtelenség máshogy ezt a ki tudja milyen alapon elvárt nívót fenntartani. És a Fradi szurkolói által hangoztatott Nemzet Csapata itt kap máris új és valódi értelmet: a Fradi legyen az állam csapata, mert annak úgy kell lennie, a Fradi nem vehet részt a sportszerű versengésben, mert akkor a nemzet maradna alul, és olyan nem fordulhat elő.
Elképesztő, de figyeljük meg, félelmetesen sokan gondolkodnak hasonló módon nemcsak – a nevezzük így – butább fradisták között, hanem a hatalom oldalán is. Ha csak a Fradi van, ha nincsenek, nem lehetnek ellenfelek, akiket egyenlő feltételek mellett kell megpróbálni legyőzni, akkor mi értelme az egésznek? Miért nem szerveznek külön Fradi-ligát, ahol majd játszhatnak – ja, hogy nincs kivel?
Jelenleg semmi, de tényleg semmi értelme a magyar bajnokságnak, és ennek a Fradi csak az egyik látványos, fekélyszerű tünete, amit bőszen táplál gennyel a politikum, a szövetség, a köztelevízió és az egyéb szervilis szereplők. (Bocs az erősen képszerű hasonlatért.)
Esküszöm, és tartom, én tényleg szeretném gyűlölni a Fradit, ahogy világ életemben gyűlöltem, mert erről szól a futballversengés, de ezt a torzót egyszerűen csak nem akarom, hogy létezzen – a felcsúti társegyesületével egyetemben.
A vicc pedig az, hogy miközben látványosan nincs igény az Új Magyar Futballra, addig rendszeresen és fényesen beigazolódik, hogy a valamivel régebbire, vagy a valamivel szabadabbra, netán az ún. észszerűbbre, szurkolóbarátra, emberire jóval nagyobb volna. Elég csak megnézni a legújabb példát, a fradisták miatt elmeszelt Csepel ügyvezetőjének az írását, ahol szinte örül a büntetésnek, mert ennyit megér az, hogy végre meccsen érezhette magát nagyon sok ember. És vessük össze, mert érdemes, hogy nagyon-nagyon közel áll a véleménye az Öregéhez, aki ugyanúgy kimondja: szövetségi szinten újra kéne gondolni, mit érdemes, és mit teljes hülyeség büntetni, mert egyszerűen köszönő viszonyban sincs a valósággal.
Ahogy a mai Fradi sem.
