mert célunk csak egy van
Két hetet ült a fegyelmi bizottság a kérdésen, majd meghozta döntését:
A FEB a Csepel – FTC mérkőzéssel kapcsolatban a Csepelt, mérkőzés rendezéssel kapcsolatos szabályzati előírás megsértéséért, a szurkolók részéről nagy mennyiségű pirotechnikai eszköz beviteléért és használatáért, 300.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezi. – MLSZ feB 2016.03.22.
“Az MLSZ az a köptető, amit ha beveszel, még jobban hánysz a Fraditól” bővebben
George F. Hemingway, a Budapest Honvéd labdarúgóklubjának tulajdonosa szerint nyárig kiírják a közbeszerzési eljárást a Bozsik Stadion újjáépítésére, s a munkálatok ideje alatt az együttes Csepelen szeretné játszani hazai mérkőzéseit.
A sportvezető a csapat csütörtöki sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a létesítmény tervezésében száz százalékig részt vesz az egyesület. Az új, várhatóan 5,5 milliárd forintból megvalósuló aréna 8200 néző befogadására lesz alkalmas.
A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a következő idénytől új sportszergyártó – a négy évre szerződtetett olasz Macron – szállítja a gárda felszereléseit. A hazai mez továbbra is a tradicionális, azaz függőlegesen piros-fekete csíkozott marad, míg az idegenbeli fehér lesz, amelynek mellrészénél vízszintesen húzódik egy piros-fekete csík. A harmadik számú mez narancssárga színű.
“Az én két rossz döntésem az oka, azaz nem megfelelő vezetőedzőket neveztem ki a csapat élére” – válaszolt Hemingway arra kérdésre, hogy mi az oka a csapat gyenge szereplésének. A Honvéd az olasz Pietro Vierchowoddal kezdte a szezont, tőle Csábi József vette át az irányítást, a tavaszi szezontól pedig ismét az olasz Marco Rossi a kispesti gárda vezetőedzője.
Hemingway arról is beszélt, hogy még nem tárgyalt a folytatásról Rossival, de mint mondta, a tréner maradni szeretne, ezt azonban a hátralévő négy forduló eredményei is befolyásolják. A kispestiek 26 forduló után 21 ponttal a 13. helyen állnak, de csak két ponttal előzik meg a kieső, 15. helyezett Szombathelyi Haladást. – via MTI
Kommentár később, most megyek krumplit (burgonyát) darálni lapcsánkához (tócsnihoz).
Az elmúlt hetek Csábimenesztős, Codella-kirúgós, Rossi comeback-es és igazolásainkon értetlenkedős poszttorlódásai miatt hallgató szériánk ismét felpörög a bajnoki rajt előtti csöndet kihasználva, azaz folytatódik retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.
Érdekes amúgy, amikor elkezdtem ezt a szériát 2010-ben, a Hemingway-korszakról már nem akartam írni, mondván: abban “élünk”, túl közeli az élmény… – de közben úgy elment az idő, hogy Papa H. regnálásának kezdőévei is majd’ 10 éves időtávot jelentenek már a retrospektívkodásban, így viszem tovább a sorozatot, ahogy ígértem, a Csakblog indulásáig, így lesz kerek a sztori.
A mai epizód a klub legújabb, máig is tartó érájának kezdő félévére tekint vissza, mondhatni, arra a periódusra, amikor minden szépnek tűnt még, de ez sem egészen igaz, mert akkor még nem tűnt szépnek itt semmi sem a sok csalódás edzette lelkeinknek, bár az ősz második felére valami halovány pozitív jövőkép-féleség mégis fel-felsejlett. Hittük is, meg nem is. Nos: csapjunk bele. “Az én Kispest-Honvéd sztorim. XX. rész. 2006 ősz.” bővebben
