Tizenkettőből semmi. Nulla, nyista, zéró, lófasz se. Pedig már kezdtem elhinni, hogy most végre. Sőt, Daud már az első percben eldönthette volna az egészet, de nem tette, így a végén Bekőnek volt képe lenyilatkozni, hogy amíg ők tizenöt veszélyes kontrát vezettek, addig nekünk helyzetünk sem volt.
Tényleg nem, ez kiderül az összefoglalóból is. Németh Viktor kapusnak dolga sem volt, szegénykém ott didergett magányosan, egyedül a kispesti éjszakában, néha talán rettegett is kicsit, hátha a temető szellemei megtámadják, úgysem vette volna észre senki, hiszen a Honvéd át sem lépte a félpályát.
Badarság, kedves Bekő Balázs! Az van, hogy a csapatod is beállt abba a sorba, amibe egy Debrecennek sem szégyen ha a Bozsikba érkezik, vagyis bekkelni, bekkelni, bekkelni, támadjon a Honvéd, mert nekik az úgysem megy, és ha véletlen összejön egy kontra, akkor az jó, ha meg nem, akkor marad a döntetlen.
Nem hülyeség. A Győr így szerzett pontot, az MTK dettó, a Debrecen egyenesen nyert, miközben a Videoton próbálkozott nekünkrontani, el is kentük a szájuk szélét Fehérvárott. A Honvéd brutálisan erős védekezésben és kontrában – tehát nem szabad hagyni, hogy játssza a saját játékát.
Viszont ott a másik dolog, hogyugyebár az elmúlt hetekben rá vagyunk kényszerítve a labdatartásra, arra, hogy kidolgozott akcióból lőjünk gólt, és bár nyoma még nincs, azért látszik, egyre jobban mennek a dolgok. Perea klasszikus és pengés középcsatár, akiben bármikor benne lehet valami, Daud állandóan kész a villanásra, Vernes már rég nem tehetség, lassan bizonyítania kellene, MaxiKing fáradhatatlan, de bődületes a hibaszázaléka, Alci elől is megérteti magát, csak épp a beadásai rosszak, Holender az átütés előtt áll, Vécsei meg nem volt tegnap.
Szóval támadgatunk, támadgatunk, de még nincs meg benne a kellő fantázia, még messze vagyunk attól a szinttől, hogy ne kontracsapat legyünk alapvetően. De a potenciál hiszem, hogy bennünk van.
Ellenben ahhoz a Job, Hidi, MaxiKing összetételű középpálya kevés, ahogy kevés a hirtelen alkalmazott három klasszikus csatár is (Perea, Vernes, Daud). Eddig Rossi elképzelése addig működött, amíg középen három védekezőbb felfogású játékos kapott szerepet (Nagy Geri sérült, az alapozást már a csapattal kezdheti), elől pedig három, egymással csereszabatos támadó, vagy kettő plusz Vécsei. Most viszont már ott tartunk, hogy az ilyen megoldás nem elégséges, magára húz minket minden ellenfelünk, kell valami többlet.
Hidi stimmt, adja magát. Szidjuk Patrikot, mert megszoktuk, hogy szidni kell (részemről egy közepes NB II-es játékosnak tartom, aki mondjuk Szolnokon simán lehúzhatna úgy egy évtizedet, hogy senkinek fel sem tűnik – de persze én sem gondolom komolyan mert:) de közben tudjuk, alapvetően a csapatjátékunk szempontjából elég hatékony amit összefocizik. Nyilván, és azt láttuk is, hogy egy formában lévő Godoy legalább egy szinttel jobb nála, de most nincs Godoy. (Hol van Godoy?) Ahogy azt is láttuk, Diarra veszélyesebb előre, de tegnap Diarra is közepes volt. (Fura jelenetre sikeredett a lecserélése, ahogy dühösen lejött, ahogy földhöz vágta a kesztyűjét, senkivel le sem pacsizott. Vajon miért?) És azt is tudjuk, Nagy Geri pontosabban passzol nála. (Nagy Geri sérült.)
Ellenben Patrik nagy lövő, harcos, tényleg hajtós játékos, a posztjához képest sajnos rettenetes hibaszázalékkal. Egyedül kevés, ha legalább valaki hoz egy megfelelő szintet mellette, akkor semmi baj, de egyedül tényleg kevés. A 95. percben azonban így is adott egy akkora zsugát Holendernek, hogy tátva maradt a szánk.
A másik, akit ki kell emelni, az Job. Nem azért mert annyira jó, vagy rossz volt, hanem mert annyira semmilyen. Tőle iszonyat sokat vártam, mert aki annyi évet és meccset játszik az olasz egy/kettő határán, az legalább tapasztalat, sosem baj, ha van olyan a csapatban. A bizalmat sorozatban megkapja Rossitól, de talán a Fradi elleni meccset leszámítva, én nem emlékszem igazán jó alakítására. Stabilan hoz valamit, még azt sem lehet mondani, hogy bődületeseket hibázna (a Kecsó ellen az első félidőben elég parádés összjáték volt, amit Kinggel és Dauddal csinálgattak), miközben sokszor az az érzésem, ő csak egy darab szaladgáló hús a pályán, amolyan se íze, se bűze valami.
Nem baj, hogy van Job, mert bár tenné mindenki ilyen átlaggal, hibaszázalékkal a dolgát a csapatban, csak éppen nem ezt várom tőle. Sokkal, de sokkal többet. Pont az ilyen Kecsó-féle meccseket kellene eldöntenie, vagy legalább sokkal többet hozzátennie a közöshöz. (Egyébként lehet, hülyeség az egész, és csak egyszerűen annyiról van szó, hogy Vécsei hiányában neki kellett a középpályán alkotni valamit, és arra nem alkalmas.)
Szánalmas meccs volt. Egyértelműen domináltunk, gólokat kellett volna lőnünk, hogy az ilyenkor szokásos vagy hatalmas hibából, vagy elképesztő balszerencsétlenségből származó bekapottat valahogy ellensúlyozzuk, mert az valahogy mindig jön és jön és jön, ahogy most is.
- King elől ragadt, Job csak hátrál, miközben
- Gréczi irányt változtat (minő meglepetés: befelé, hogy lőhessen)
- Lovric a fene tudja mit művelt, talán nem vette komolyan
- Diarra is hátrál, nem lép ki, hogy megakadályozza a lövést
- Kemenes fölött átszáll a labda, talán kicsit belepaskol
Tipikus. Ilyen gólokat szoktunk mostanában kapni, és ahogy a Győr ellen, úgy most is nekünk kellett futni az eredmény után, még jobban kinyílni, miközben eleve a kinyílásunk miatt kapjuk a gólokat. Ördögi kör, azonnal ki kell találni rá valamit, mert még van két meccs az évből, és könnyen elszállhatunk a tavaszra, ha mondjuk kiesünk a kupából, és nem nyerünk az idényzárón Pápán.
Nem jó ez, hogy mindig mi kerülünk hátrányba, a saját helyzetünket nehezítjük meg. Egész ősszel erről volt szó, ahogy ebben a posztban is: alapvetően kontracsapat vagyunk, stabil védekezéssel. Nem számoltam össze, de le merem fogadni, hogy a 16 forduló legalább kétharmadában mi kerültünk hátrányba. Volt mikor sikerült fordítani, volt mikor döntetlenre tudtuk hozni (az elmúlt négy bajnokiból hármat!!!), és volt, hogy kikaptunk.
Minden maradt tehát a régiben: nyeretlenek vagyunk a Kecskemét ellen.
update: Az Újpest 4-2-re nyert Pakson, ami azért fontos nekünk, mert a kettejük viszonya nagyjából ugyanaz volt, mint a Honvéd vs. KTE, a Paks javára. Hiszem, hogy egyszer mi is megcsináljuk!
