mert célunk csak egy van
egész biztos nem tőlem, mert nem voltam ott. Konkrétan azért, mert semmilyen szinten nem érdekelt. Miután végiggondoltam, hogy Budó örökbecsű „megb*sszuk őket” mondatát leszámítva, valamint Mendelényi ormótlan surmóságát Lacival szemben, amire kellemetlenül rákontráztak többen a közönségből, történt bármi valóban érdekes dolog valaha egy ankéton? Nem – válaszoltam határozottan magamnak. Nyilván
Hosszú és általános célú véleményposzt következik.
Mielőtt bármibe belekezdenénk, definiáljuk az edzőmeccs fogalmát:
edzőmeccs: ahol két csapat játszik egymással felkészülési jelleggel, és a klubok publikálják, hogy mikor és hol, melyik csapatok mérkőznek meg egymással.
nem edzőmeccs: ahol két csapat játszik egymással felkészülési jelleggel, és a klubok nem publikálják, hogy mikor és hol, melyik csapatok mérkőznek meg egymással.
Egyetlen szó, de fontos különbség, ugyanis az elsőről tudnak a szurkolók, a másodikról nem. Az első, mivel be van jelentve, bekerül a klub almanachjába, mint mérkőzés, a másik, mivel nincs bejelentve, nem több egy edzésnél, amin ott van egy másik csapat is, és ahogy a többi edzés, úgy ez sem kerül be semmilyen történelemkönyvbe.
Posztunkban csak az első esetről, az edzőmeccsekről lesz szó.
“Azért csak kéne beszélni a zártkapus edzőmeccsekről pár szót” bővebbenHírösszefoglaló.
06.30. // több helyen is megjelent, hogy Futács az MTK-tól Kispestre igazolhat. (via NSO)
06.30. // az nb1.hu bedobta, hogy Kálnoki Kis visszatérhet.
“Többnapikispest 2023/07/04” bővebbenFelcsút – Honvéd @ Felcsút, 20:00
(Nem megsértve őket, azonban) Ebben az idényben az a totálisan outsider, NB II-ből frissen feljutott Kecskemét lett simán második, ahol legfeljebb arról mernek álmodni, hogy a többiekhez képest szinte nevetséges, alig 500 millió TAO-ból a kötelező fűtött pályán túl, akár(!) a vendégcsapatok számára egy buszparkoló is elkészülhet.
Mindeközben a világ minden pénzével kitömött, rendes hátszelet élvező, fullos stadionban játszó Videoton és Kispest megy a kiesés ellen, az MLSZ elnökének klubja pedig már hetekkel ezelőtt kiesett.
Az új NB I-ben szerencsére fix helye van egy Felcsútnak, Mezőkövesdnek, Kisvárdának, Paksnak, tehát a van pénz szarásig legalább részben jól hasznosult.
Nincs itt semmi látnivaló, kérem szépen.
“Az új magyar futball önmaga paródiájává vált” bővebbenDVSC – Honvéd @ Debrecen, 17h
A helyzet továbbra is változatlan: ahhoz, hogy értelme legyen számolgatnunk, nyernünk kell. Illetve, létezik egy speciális eset, ha hármat nyerünk, mert akkor nem kell számolgatnunk, ellenben a három győzelemhez ugyanúgy nyernünk kell Debrecenben, mint a számolgatáshoz.
Tényleg ennyire egyszerű.
Mindegy, hogy kik játszanak, mindegy, hogy mi a taktika, mindössze egyetlen cél létezhet: a győzelem. Ha kell, akkor Enninnel, bár nehezen tudom elképzelni hogyan, és ha kell, akkor Plakushchenkóval, hiába esik a játszatása kívül az ép ésszel befogható értelmezési tartományok mindegyikén.
És az sem zavarna, sőt!, ha Kerezsi harmadszor. Verjük be, és csá.
“Bercinek szeretettel szülinapjára” bővebbenHonvéd – Kecskemét 1-0
Meggyőzhető vagyok arról, hogy Bocskay belépője egyértelműen büntető volt. A bizonytalanságom oka egy másfél éve történt nagyon hasonló eset Pakson, amikor Lukic lábára lépett Lenzsér, miután Lukic már ellőtte a labdát, és a videóhoz kiszaladó Berke tizenegyest adott rá. Akkor sem értettem egyet vele, mert valahogy nem éreztem fairnek, miközben mondom, simán lehet, hogy a szabályok szerint be kellene fújni.
Igazából mindegy is, hogy Zeke előtte milyen eszközökkel fűzte át magát Dokán, hogy Doka belépett elé, erre elsodorta, vagy oda-vissza megvolt a taszítás, mindegy, mert legalább volt valami küzdés egy labdáért, kár lenne ilyesmiket befújni, nem porcelánboltban vagyunk. Aztán a megpattanó labdát Bocskay próbálta combbal átvenni, majd ment a saját labdájára, amibe belelőtt Szuhodovszki, és igen, Bocskay tényleg nyújtott lábbal, talppal járt arrafelé, és igen, eltalálta Szuhodovszki lábát. Mondom, nem érzem. Nekem már Lukicsé se volt az Pakson.
Amúgy érdekes a helyzet, mert ha Bognár befújja, akkor vajon átkerült volna a hangsúly a Zeke-Doka csatára, és vajon akkor a kispestiek lennének felháborodva, hogy már rég kifelét kellett volna ítélni?
“A meccs legsűrűbb öt percében talán ha húsz másodpercet volt játékban a labda” bővebbenHonvéd – Kecskemét @ Bozsik, 18:30
mert a képlet továbbra is igen egyszerű: nyerni kell!
Négy meccs maradt hátra, itt már nem elég a fogadkozás, hogy majd legközelebb, itt már nem elég örülni az egy pontnak, itt már kevés az, hogy a többiek megteszik nekünk a szívességeke. Folyamatosan a vonal alatt vagyunk, ha mi nem nyerünk, akkor szart sem ér az egész.
Történelmi bűnre készül ez a csapat, és egy – rendesen kicsavart valóságértelmezéssel – mindössze abban reménykedhetünk, hogy mint szinte mindent, ezt is képesek lesznek valahogy elb*szni.
“Hetek óta nincs értelme bármit írni a meccsek elé,” bővebbenNézőszámok 28 forduló alapján.
Egyáltalán nem bonyolult megállapítás a poszt címe, nagyjából sejthető volt, hogy valami ilyesmi eredménynek kell kijönnie a nézőszámok elemzéséből. A három hagyományos pesti nagy mellé felnőtt a kizárólag csak az elmúlt huszonöt évben eredményes* két vidéki klub, és ez nem feltétlen baj, mert így már öt valami nevezhető nagyjából komolynak és érdeklődésre számot tartónak az országban, még ha most a Honvéd és Videoton a saját vezetése és eredményessége szintjén közel sem felel meg a kihívásoknak.
* A Debrecen 1999-ben nyert először címet: egy kupát, a Videoton 2006-ban: szintén egy kupát. 1999 óta együtt nyertek 10 bajnokságot és 8 kupát, miközben a Honvéd és az Újpest együtt 1 bajnokságot és 7 kupát.
A rendszerváltás után a magyar futball nagyon megváltozott. A fővárosi nagyokból három tűnik életképesnek, ezekre kíváncsiak is a nézők, valamint a hagyományos Miskolc és Győr mellett/helyett megjelentek új nagyvárosok vidékről, mégpedig a Debrecen és Székesfehérvár. Talán erre az öt klubra mondható el 2023-ban, hogy valóban létezik országos szurkolói bázisa, és – kis túlzással – nem csak a Budapestre költözött szurkolóik kísérik el őket, ha a környéken, vagy az ország másik végén játszanak. Utóbbi jelenségre egyébként a Diósgyőr egy remek példa, és a Debrecen határeset, mert ott nagyon számít, hogy van eredmény, vagy nincs.
Szövődményes érdekesség, hogy amíg a Budapest-Budapest, Budapest-vidék, vidék-Budapest meccsek relatíve vonzzák a nézőket, addig a vidék-vidék meccsek csak nagyon ritkán, vagyis az imént említett felnövés egyelőre egy versus-jelenségnek tűnik, mintsem egy belülről megélt valódi nagysággal. A bajnokság 25 legnézettebb meccséből kettő volt mindössze vidék-vidék: a 22. DVSC-Kecskemét és a 23. DVSC-Videoton, és a Fradi meccsei nélküli listán is csak az első 25-ből nyolc, és szinte kizárólag az előbbi három csapattal.
A tíz legkevesebb nézőt vonzó meccsből nyolc vidék-vidék, és csak a Vasas felcsúti (968 néző) és mezőkövesdi (750 néző) vendégjátéka fért be közé.
“Hiába a vidéki fellegvárazás, az embereket a Fradin, Honvédon és Újpesten kívül legfeljebb a Debrecen és a Videoton érdekli, valamint a tündérmesék” bővebbenKisvárdát követően, Kecskeméten duplázni tudott Domingues, és ismét behozta a meccsembere szavazást, és ismét Lukic előtt:
vagyis a támadóhármas végzett az élen, ami egyáltalán nem meglepő a meccs képét látva.
A teljes lista megnézhető a szokott helyen.
“Domingues sorozatban másodszor” bővebben
