Ha három kulcspillanatba akarjuk sűríteni az újpesti 1-1-et, akkor egyértelmű, hogy Zsótér gólját, Kassai hülyeségét és Dark bénázását kell kiemelnünk.
Ha pedig nem kulcsillanatokról beszélünk, akkor kopaszozni kéne, mert valahogy nem akart működni a játékunk, iszonyat beszariak lettünk a második félidőre. Pedig nem rossz ez az erőltetett 5-3-2, megadja a nyugalmat a kivárós focinkhoz. Csak nem kéne ennyire szétesni.
Zsótér beb*szta, 0-1
http://gph.is/2nc9BYy
Lanzát felvágják, 0-2 0-1
http://gph.is/2nhUZUj
Dark luftot rúg, 1-1
http://gph.is/2ni8xiA
Magunkat szórakoztattuk
Eppel, Eppel, Lanza, Eppel;
Lanza, Lanza, Eppel, Lanza.
– és hasonló, teljesen összevissza rotációban szólt az első félidő végén úgy negyedórát a KC & The Sunshine Band diszkóklasszikusának, a Give It Up-jából egy elég rövid áttétellel elindított yayakolózás.
A dalmóka ott vesz egy újabb kanyart, hogy az egész persze a 2 Unlimited No Limitjére ment (a yayakolózás eredetire ugyebár), de néhány tíz méter és pár sör gyönyörűen képes egy egészen más síkon szórakoztatni.
Lehet, kiröhögnek most a mindenféle ismerőseim, de basszus, tele az Üllői, a Hungária és felcsúti stadion vendégszektora velünk, majd Újpesten is megjelenünk vagy 6-700-an, gondoltuk volna ezt néhány hónapja?
Most valahogy kib*b*szott-k*rvajó kispesti szurkolónak lenni (mindig az), tessék kipróbálni, nem zavarunk haza senkit, aztán ha megtetszik, lehet jönni jövő héten is, meg utána, és utána, és utána, és mindig.
Rég volt ennyire felszabadult érzés meccsre járni, végre nem a lábunk visz ki megszokásból. Nyugodtan kijelenthetjük, ma az NB I-ben a miénk a legjobb tábor, velünk a legszórakoztatóbb egy idegenbeli meccs. Ha máshonnan nem, a tévéből ki kellett derüljön.
