Tegnap feltettem pár kérdést a Kécske elleni kupameccs előtt. Vegyük át a válaszokat:
- Hányan lépnek pályára a bajnokin megszokott kezdőből? Ben-Hatira? Nagy Geri? Tischler-Májer csatársor?
- Nem. Nem. Részben. A hétvégén megszokott kezdőből csak Heffler, Danilo és csereként Gazdag játszott.
- Ismét lesz egy nagy Horváth-védés a meccs végén, ami bebeiztosítja a továbbjutást?
- Igen. Sorozatban nem először menti meg a végén a továbbjutást, vagy kerüli el a hosszabbítást. Jogos a taps, Andris!
- Tényleg az állásával játszott Supi az elmúlt héten? Mintha egy ukázt kapott volna az Öregtől a múlt heti vlogjában.
- Nem tudom, de bevállalós volt a kezdője.
- Leszünk legalább ezren?
- 1700 körüli számot mondtak be.
- Mennyire lesz tavasz? A kabátbélést hagyjam az irodában?
- Jó, hogy nem tettem, fújt a szél.
- Kupaduntu?
- NB II-es csapatot kaptunk, illene az elődöntőbe bejutni.
No.
Az van, hogy a tervek szerint kedélyes sörözgetés lett volna a mérkőzés, miközben rúgunk egy, netán két gólt, semmmi izgalom, szerdai ejtőzés. Erre kaptunk egy olyan második félidőt, ami sokakban visszahozta a Valódi Kispest-élményt, a kilencvenes évek kilátástalanságát, a táborba szocializálódásuk idejét.
Nem kéne.
Tényleg az van, hogy az utolsó percekben szöglethez jutunk a másodosztályú csapat ellen, és öten hátul maradunk, ketten kisszögletet próbálnak kipasszolgatni, hogy menjen az idő? Tényleg? Jogosan szólt a kurvagyenge.
Pedig azt se kéne. Most tényleg. Horváth ugyan csak nézte Szabó kapufáját, de megint hozta a bravúrt, ahogy mindig. Lovric rendben volt, Temesvári sokat hibázott, de tőle egyelőre ezt várjuk, 19 éves, belsővédő. Heffler hozta a kötelezőt, Kukoc (hagyjuk) az Kukoc, Szendrei se volt vészes, azonban a többiek, – jó, őket most nehéz lenne minősíteni.
Soha nem látott felállás, az NB I-es csapat perememberei, és páran, akik még a fakóban se léptek nagyon pályára, szóval mit vártunk? Igen, kurvagyenge, de nem érzem azt, hogy erre lenne szükség. Pár srác mellettem belekezdett, átszellemülten, vörös fejjel ordította, majd amikor kijött Gróf, kihozta a csapatot, akkor elsők között rohantak le mezt, kesztyűt, bármit lejmolni, egy-egy pacsira jó lenni, szelfike, satöbbi. Erre azért hadd mondjam már azt, hogy szánalmas.
(Megjegyzés: nem a tábor kurvagyengézett.)
Kb. ennyi, felejtsük el. 1-1, a továbbjutás megvan, jöhet újra a Budaörs – Tatabányán, ahogy 2017 őszén is. Lassan kezd unalmas lenni.
Galéria itt, videó pedig itt a harmadik perctől.
Magyar kupa, negyeddöntők:
- Ferencváros-MOL Vidi
- DVSC-Mezőkövesd
- Budaörs-Budapest Honvéd
- Soroksár-Puskás Akadémia
Meccsnapok: március 13. és április 3.
