Lejátszottunk hat meccset, még öt van hátra, tehát lehet az mondani, hogy féltávnál járunk. Ha pedig féltáv, akkor illendő valamiféle gyorsmérleget vonni az eddig látottak alapján.

1. Alig változott a keret összetétele

Nagyon fontos megfigyelés, hogy az egy szem Perea kivételével csak Testardi számít távozónak az őszi csapathoz képest. Utóbbi mondjuk mindegy, október óta a keret közelébe se került, előbbi viszont nem annyira.

Perea például egy egészen példás labdarúgó volt, abból a fajtából, amelyikből viszonylag kevés szokott megfordulni mifelénk. Úgy helyezkedett, bánt finoman a labdával, hogy azt elolvadással fenyegető gyönyörűség volt nézni, és amikor bevágta Fehérvárott a Vidinek az utolsó utáni percben, akkor többen eldurrantunk a lelátón. Ilyen szakma ez.

Mire beépült valamennyire a keretbe, jött a téli szünet, ő pedig úgy döntött, nem jön vissza. Egy huszonakárhányszoros kolumbiai válogatott csatár távozása bárhogy is számoljuk, érzékeny veszteség.

A helyére érkezett elméletileg egy másik válogatott, aki ugyan csak egyszeres, de azt az olaszoknál, és a becsületes neve Bonazzoli. Róla egyelőre nem sokat tudunk, a hat felkészülésiből csak az első kettőn játszott egy-egy félidőt, utána megsérült. Azt hallani, Rossi nem nagyon akarja feszegetni műfüvön, mégiscsak 35 éves a drága, neki már nem tesz jót a kemény talaj, még akkor sem, ha Hemibá a blogjában kiáll a műfüves pálya majdnem egyenlő füves pálya egyenlet igazsága mellett. Rossi knows.

A lényeg, hogy a tavaly tavaszi Lanzafame, a félőszös Perea után itt egy újabb, papíron minőségi, középcsatárként is használható tapasztalt, nívós pedigrével rendelkező arc. Meglátjuk.

Távozott még két peremember, a saját nevelésű Moga és Remes, mindketten román élvonalbeli csapathoz kerültek. Elméletileg fájó pont a bronzos szezonban kimagaslót nyújtó Tandia elvesztése is, de mivel ő egy meccs kivételével kihagyta az őszt, így igazából megszokhattuk mára a – fájó – hiányát. Kár érte.

2. Iszonyatosan sok a sérültünk

Vernes a vállára panaszkodik, jelenleg úgy néz ki nem kell műteni, hamarosan bekapcsolódhat a felkészülésbe, és ha az idény kezdetére nem is, viszonylag hamar bevethető formába kerül. Holender már edzeget, és Bobál is nyomja a konditermet, szóval a megszokott csatársor elemei és cseréi lassan a mister rendelkezésére állhatnak. (Bonazzoliról már volt szó.)

Érdemes megfigyelni, hogy a felkészülésiken gyakorlatilag Job és Daud kivételével csak új arcok játszanak elől, ami nem feltétlen baj, ellenben ha azt nézzük, hogy egész ősszel azzal szoptunk, hogy bár megvannak a helyzeteink, azokat nem rúgjuk be, akkor nem valami előremutató, ha nem készül együtt a várható kezdőhármasunk.

A középpályáról MaxiKing és Godoy tolja még a sérültet, Nagy Geri és Zsivány már visszatérhetett. Nem lenne baj, ha a másik kettő is mihamarább, mert Godoy hiányában Hidi egyedül maradt minőségi belső középpályásként, netán szűrőként, King pedig annyi poszton szerepeltethető, hogy ha nincs, akkor eleve hárommal vagyunk kevesebben. (Mancini szintén maródi, drukkolunk a gyógyulásért, de azért szólunk, számunkra kb. indiferens, hogy egészségesen nem játszi, vagy sérülés miatt, csak ne játsszon.)

A védelemben Baráth hagyott ki néhány meccset, most már újra játszik.

3. Újabb akadémisták tűntek fel

Ha valami, akkor eddig ez a legszebb hozadéka a hosszú téli szünetnek. Kijelenthető, új szerelmek szövődtek szépen, lassan a néző-nézett kontextusban. Például Prosser (nálunk csak – egy gyenge szójátékkal – Pici) olyan látványos gólokat lő, és olyan labdákat ad, vagy ér be, vesz át, játszik meg, hogy hirtelen kedvünk lenne minden lélegzetvételét módosítóként beleíratni a gránitszilárd Alaptörvénybe. Szélső, alapvetően ballábas, de jobbal is durrantott már egy-két szépségeset.Tavasszal szerintünk meg fogja kapni a kellő játékperceket, és ha így folytatja, jövő ősszel már alapember lehet a csapatban.

A másik nagy truváj elől Daru és az ő kétméteres colossága. Fejjel a srác szinte verhetetlennek bizonyult az eddig nem túl combos vendégek védői számára. Agilis, érkezik, a kapunak háttal sem buta, lepasszolja lövőre a labdákat, látszik rajta, hogy remek képzést kapott. Nyilván fizikálisan egy kettő méter magas játékos ennyi idősen még nem lehet teljesen kész, de egy kis idővel és többletizommal faszányos kis középcsatárunk lehet elég hamar.

Aztán ott van Botka Endi, aki jobbhátvédben mutatja meg, hogy bár a kor nem érdem, hanem állapot, fiatalon is lehet valaki becsúszásban Mátyus Jani, okos védőmunkában meg valaki más. Az előrejátékát még nem érezzük annyira, és ismerve Rossinak a felfutó szélsőhátvédekkel kapcsolatos vonzalmait, félő, Botka neki túl statikus. Tavasszal a padra már bőven odaférhet, ötödik, hatodik védőnek, néha játszatva nem rossz. Neki is a következő bajnokság lehet inkább a cél.

Aki még sokat változott, vagy legalábbis más lett, mint amire emlékeztünk, az Lőrinczy. Neki például jót tett, hogy valaki rászólt, legyen egy kicsit agilisabb, nem baj, ha nem jön be a csele, a fontos, hogy a labdát azonnal próbálja meg erőszakosan visszaszerezni. Mivel Vécsei mostanság igen sok időt tölt el a válogatottnál, így Lőrinczy megkapja a lehetőséget a bizonyításra, és bár erősen hullámzó a teljesítménye, ha éppen elkapja a fonalat, akkor egyértelműen kimagaslik a pályán lévők közül. A potenciálja alapján hatalmas értékünk lehet még egyszer ez a srác.

Kapacina is a fiatalok közé sorolandó, még akkor is, ha már évekkel ezelőtt bemutatkozott nálunk az NB I-ben. Megragadni valahogy nem tudott a felnőtt keretben, ősszel kölcsön is adtuk Kisvárdára, de most az egész telet nálunk tölti. Egyelőre nincs hír arról, hogy visszatérne, vagy pedig Vécsei esetleges eladásának lehetősége miatt készül csak velünk, mint szükségmegoldás. Látszik rajta, szerzett némi tapasztalatot, hoz egy tisztességes átlagot, kell az ilyen is. Amúgy – sajnos – semmi extra.

Hatodik delikvensünk a balhátvéd posztján játszó Polyák, aki elég sok játékpercet kapott eddig, mégsem merünk róla semmit sem mondani, mivel előállt az a fatális véletlen, hogy mindig a pálya pont átellenes oldalán (átlóban!) játszott, mint ahonnan mi figyeltük az eseményeket. Annyit azért mindenképp, hogy Rossit mindössze egyszer hallottuk bekiabálni neki dühösen, ami a mistert ismerve jót jelent.

Néhányan még kaptak egy-két meccsen hosszabb-rövidebb lehetőséget, őket most csak megemlítjük, mert ahhoz kevés időt töltöttek a pályán, hogy komolyabb értékelésekbe menjünk bele velük kapcsolatban: Gazdag, Koszta (lőtt egy szép gólt a Szigetszentmiklósnak), Bobál Dávid, Kozma, Ionescu, Sundas, Csemer, Mensah. A névsort egyébként átböngészve, azt láthatjuk, hogy Rossi főleg a védelembe keres embert, ami előrejelezheti Lovric valószínű és Ignjatovic várható távozását a nyáron.

4. Messze még a teljes vértezet

Negyedik pontunkhoz érkeztünk, foglaljuk tehát össze, hogy mit tudunk eddig:

• Középcsatárban papíron minőségi cserét foganatosítottunk. Perea -> Bonazzoli
• Sérülés miatt kihagyta/kihagyja a felkészülés egy részét Holender, Vernes, Bonazzoli, Bobál Geri, Ikenne-King, Baráth, Nagy Geri, Zivanovic, Godoy, Mancini.
• A válogatott miatt majdnem két hetet kihagyott Vécsei.
• Ignja egy szerződéslehetőség miatt nem játszhatott több felkészülési meccsen.
• Több akadémista is komoly meccspercet kapott a felnőttekkel együtt: Daru, Prosser, Lőrinczy, Polyák, Botka, és a visszatérő Kapacina.

Nagyjából itt tartunk.

5. Számok, érdekességek

Az eddig lejátszott hat meccsen a következő csapat töltötte a legtöbb időt a pályán:

Kemenes – Botka, Lovric, Navarro, Kovács – Diarra, Hidi, Lőrinczy – Prosser, Daru, Daud

Öt saját nevelés. Navarro személyében mindössze egy próbajátékos. Légiós csak Lovric, Navarro, Diarra és Daud, vagyis hét a magyar, hogy azok is megnyugodjanak, akik a magyar pályára magyar játékost elvet magukévá tették. Az egyetlen kakukktojás talán Kovács János, aki nekünk hatalmas szerelem lett a stílusa, a beszédtechnikája (ahogy irányítja a védelmet), a betűrt meze és a szép mozdulattal kivitelezett, tért ölelő indításai miatt, ámbár jelenleg kissé viszolygunk attól a gondolattól, hogy János tavasszal a védelmünk tengelyében ügyködjön.

Navarróról még nem ejtettünk szót, viszont kellene, mert úgy néz ki ő az egyetlen, aki friss igazolás lehet még, valamint már itt eszi a fene hetek óta, játszik is, ráadásul nem keveset. Szóval róla azt kell tudni, hogy belsővédő, fiatal, panamai és a meccsek előtt mindig imádkozik egy keveset a posztján. Ilyenkor úgy néz ki, mint egy részeg, de csak kétkarú Shiva, vagy mint egy hibás kétkarú mérleg. Amúgy a játéka nem vészes, viszont nem is annyira érett, mint Ignjatovicé, vagy amennyit lehoz csupán rutinból mondjuk Lovresz. Mivel fiatal, ha tapasztalatot szerez talán piacképessé tehető, vagyis szerintünk akár le is lehetne igazolni, mert őt legalább már többször látta a stáb, és nem csak egy újabb blankra érkező, amúgy semmitmondó játékos, mint volt mondjuk Ibrahime, vagy Diakité (mondjuk utóbbi állítólag jó volt korábban).

A legtöbb pályán töltött perc listája amúgy így alakult (a lehetséges maximum ugyebár 6×90, vagyis 540 perc):

1. Prosser – 348 – MFA
2. Hidi – 347 – saját nevelés
3. Daru – 315 – MFA
4. Lovric – 304
5. Navarro – 304 – próbjátékos
6. Botka – 297 – MFA
7. Kemenes – 292
8. Daud – 255
9. Diarra – 248
10. Lőrinczy – 237 – MFA

Aki további adatokra kíváncsi, az

• itt időrendben átböngészheti az átigazolási szezon eddigi eseményeit,
• itt elérheti az eddigi gólszerzőinket, valamint a lejátszott meccsek összeállításait,
• itt megnézheti az egyes játékosok játékperceit,
• itt pedig az elérhető gólösszefoglalókat: Siófok 5-0, Pápa 1-1, Bacau 1-0