Jajj, tényleg nagyon szeretem mostanában a Diósgyőr elleni hazai meccseket. Igazából ez az egyik párosítás, amit év elején mindig megnézek, mikor van, hányat kell még addig aludni.
Mert ilyenkor kijön Ádi barátom, gondosan a hazaiba, ott áll közöttünk, és minden újra olyan, mint amilyennek lennie kell, amilyen volt gyerekkorunkban: megy a legnemesebb froclizása a másiknak, a másik csapatának, és néha, mosolyogva bizony előjön az ultimate érv is: márpedig a jó kurva anyád! Egy meccsnek ilyennek kell lennie. Kispesti, diósgyőri egymás mellett, és közösen hódolnak a hóbortjuknak. Meg persze, mocskos, Miskolc, ha már itt tartunk.
Fontos megjegyezni, mert szerintem erről a témáról méltatlanul keveset beszélünk, hogy a stadionnyelv nem azonos a köznyelvvel, bár ugyanazokból a szavakból épül fel, és az első pár sörig még a ragozása is nagyon hasonló. A stadionnyelv egy önálló értelmezési keret a magyar nyelven belül. Itt a hosszú hajú játékos Zsuzsi; fontos megjegyezni, hogy a metró Pesten van (hol máshol?); a fradisták szívtől az égig karlendítése se a nürnbergi napokat sírja vissza, ahogy egy várost, városrészt sem lehet csak azért utálni, mert létezik, hiszen ott is laknak tisztességes emberek, netán honvédosok, mégis, a mocskos, Diósgyőr, az úgy adekvát, ahogy Vacsoracsillagnak hívtam kiskoromban a Vénuszt, ahogy uraimnak szólítja az intézkedő rendőr is a kocsma előtt verekedőket. Ott és akkor az a helyes.
És bevallom, nem érdekel, hogy amúgy nem, mert aki nem tud különbséget tenni a civil élete és a között kilencven perc között, amit egy stadionban él át, vagy stadionban hall, hanem összemossa a kettőt, akkor azt az embert nem igazán érintette meg a szurkolói lét lényege.
Nem, nem kell állandóan káromkodni, a mocskos, Miskolcot is ünnepi alkalmakra tartogatom, mondjuk holnapra, ahol lehet, elhangzik egyszer-párszor, akár tudatosan, akár önkéntelenül, de érezni fogom, helye van abban a pillanatban, mert semmi sem fejezi ki jobban azt, amit mondani szeretnék.
És pontosan tudom, kinek mondom, ki a befogadó (az, akinek egy pillanattal előtte hagyta el a száját: mocskos, Kispest), és pontosan tudom, hogy mire fog gondolni a hallatán, hogyan értelmezi, milyen érzelmet vált ki belőle – és tudni fogom, hogy ez a világon létrehozható közlésformák közül a legtökéletesebb, hiszen a maga teljességében, egy zajtalan csatornán áthaladva ugyanazt érti alatta a közlő, mint a befogadó. Ennyit az információelméletről.
Szóval lesz bőven froclizás, ami eleve egy nagyon aranyos szó, hiszen van benne ef és er egymás után, mint a frizsiderben, vagy a Frici(kém) névben, és egyébként iszonyatosan tudom irigyelni, ha valakit így neveznek (egy kollégám amúgy Ferenc, de Fricinek hívatja magát, mert nyilván ő is rájött a menőségére), aztán cli-re végződik, mint a cucli vagy a morci, durci majdnem, és ezek mind aranyos szavak.
A tíz legszebb magyar szó listáját többen is összeszedték, azonban hangzásra egyik sem olyan, mint a csipkelődés, vagyis a frocli. Kosztolányi például ezekre szavazott: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. Tele á-val, hosszú í-vel, kettős mássalhangzókkal, nem tetszenek, olyan mély hangzású, búskomor szavak. A frocli sokkal vidámabb szó.
A frocli főnév azonban — mivel a németből nem tudunk *frotzel főnevet kimutatni a frocliz-ból való elvonásnak látszik, így tehát csak igei átvételre gondolhatunk. Fölvethetőnek vélek más magyarázati lehetőséget is: a frocli főnév nem a frocliz, hanem a korábbi, szabályos képzésű froclíroz-ból jött létre elvonással, s ennek továbbképzése a frocliz. Az egyébként szokatlan elvonást jelentéstani szempontból támogathatja, hogy a froclíroz : frocli : frocliz tréfás-játszi jelentésűek. Ezen szavak körében ugyanis meglehetősen gyakori a (nem mindig szabályos) elvonás.
Kiss Jenő: Belső keletkezésű és jövevényigéink képzéséről (Magyar Nyelv, 1971/2)
Arisztid: Az, kéhlek, egy újabb frocli. Mindenkit kötelezni akarnak, kéhlek, hogy hegyet másszon, mert csak igy tudunk, kéhlek, felfelé jutni a gazdasági mélypontról, kéhlek. De most, szervusz, kéhlek, nekem menni kell.
Arisztid és Agenor (részlet) (Az Ojság, 1934.11.18.)
Agenor: Hova mész, kéhlek?
Arisztid: Hallom, kéhlek, hogy az Izabella-téren bemutatnak egy kulcsdarabot, nekem van egy záram, kéhlek, odamegyek megnézni, beleillik-e az a kulcs, kéhlek. Szervusz.
Helytelenül szokták még baszogatásnak is nevezni mostanában, de a baszogatás az egy ismétlődő dolgot feltételez, van egy mantrázás valahol a jelentése mélyén. Mostál kezet? Mi volt az ebéd az iskolában? Befizetted a negyedéves ÁFÁ-t? Ezek baszogatások. A mocskos, Diósgyőr – ha stadionban mondjuk, egy Diósgyőr-szurkolónak – froclizás. Mint mondjuk feleleveníteni, hogy a Diósgyőr mostanában egyre gyakrabban akkor játszik Kispesten, amikor Kispesten lomtalanítás van. Ahogy például ezekben a napokban is. (Nyugi, Ádi, félretettem neked egy pár rugót egy kanapéból, mert a huzata már menthetetlen volt.)
Ádi barátom, akit froclizni szándékozok holnap, sőt igazából már teszem vele hétfőtől, amikor hivatalosan is ráfordultunk a hétvégi meccsre, egyébként egy olyan figura, aki lelkes és sosem múló naivságával minden év nyarán, gondosan a bajnokság rajtja előtt bemondja a célt: ötödik hely és kupadöntő. Szerintem erről már meséltem, de sosem baj az ismétlés.
Szóval bemondja a Nagy Célt, majd ha jól rajtolnak, vagyis az első három fordulóban megszerzik az éves pontszámuk nagyjából harmadát, akkor módosít Európa ligára, amit természetesen egy bronzéremmel fognak elérni. A gyakoribb azonban az, hogy szeptember közepe táján elkezd rettegni a kieséstől, majd november végére letesz a kupadöntőről is, mert ahhoz tavasszal is kupameccseket kéne játszani.
Januártól már a jövő csapatát építi magában. Most éppen Feczkó mesterbe látja bele a megváltót, ami előtte Fernando volt, előtte Bódog, előtte Sivic, vagy már a fene tudja kicsoda. Talán Egerváriban és Tornyiban nem hitt egyedül. Szerinte Feczkó most rakja össze a csapatot, miután kitakarította az öltözőt, és ugye, egy remek szakemberről, sőt szakférfiról van szó, tehát hamarosan be kell érjen a munkája.
A harmincadik forduló környékén aztán újra számolni és kombinálni kezd: mennyi kell még?
Amilyen rohadt nagy mázlija van, sosem fognak kiesni, amíg ilyen világlúzerei, mint a Rákóczi NB I-esek lehetnek. Mindig lesz egy másik is hozzá.
Egy valamivel azonban nem számolhatott: hogy Sannino mester életében először korlátok közé szorul, és karanténba záratja saját magát megfigyelés néven. A csapatot természetesen ugyanúgy ő állítja össze, gondolom az edzések is ugyanúgy zajlanak, azonban a padra a Legnagyobb Király ül helyette. Mondjuk az nem meglepő, hogy más ül a padon, megszokhattuk, azonban az teljesen váratlan, hogy nem Recenti, hanem Pisont.
Értitek, Pisont!
Valószínűleg az egyik legjobb ember, aki valaha a magyar foci környékén megfordult.
Kicsit sajnálom is, hogy egy ilyen helyzetben kell beugrania. Egyszer (bárhányszor) jár neki, hogy megtapsoljuk sokan, hogy újra éltessük, azonban ennek nem biztos, hogy egy bajnoki meccses beugró edzőség a legjobb pillanat.
Nem akarom megkérdőjelezni a szakmai hozzáértését, azonban ha valakit el tudnék képzelni Nagybetűs Nevelőnek, aki egy egészséges világlátást képes lehet átadni a fiatal futballistáknak, akkor az ő. Esküszöm, megpróbáltam elképzelni olyan kispadon is, ahol csak a tiszta eredményesség számít, de sehogy sem ment. Egyszerűen nem odavaló karakternek tartom.
Aztán lehet, az egész beugróság még jól is elsülhet. Lehet, a csapatnak pont egy kis változatosságra, egy új impulzusra van szüksége, hogy összekapja magát, hogy felszakadjon az a furcsa gát, ami miatt egyszerűen képtelenek vagyunk gólt lőni, vagy valamiféle futballra hasonlító játékot játszani. Sárkány ellen sárkányfű, görcs ellen görcsoldó.
Annyi biztos, elvenni semmit sem tud a csapattól, ahhoz kevés pár nap együtt edzés és pár meccs, viszont hozzáadni ennyi idő alatt is sokat lehet.
Érdekes meccs lesz. (Lovric öt sárga miatt eltiltott.)
A Diósgyőr tényleg összekapta magát tavaszra, mi mondjuk nem, de legalább az eredmények jönnek valamennyire. Gólt nem nagyon kapunk, ami sosem baj, a végy egy jó kapust elvének parádésan megfelelünk, és bár a védelmet mostanság kissé szétesettnek látom, rutinból azért megoldjuk a nagyját. Az előrejátékunk mondható inkább döcögősnek. Egyszerűen alig van felépített támadásunk. Még szerencse, hogy a futballjáték kegyes hozzánk, és épkézláb támadás nélkül is lehet gólt szerezni.
A lényeg a lehet szón van.
Sajnos ennyire kevés góllal, amit találunk, plusz a tizenegyesekkel nem lehet sokáig jutni. Ha nincs gól, akkor pár döntetlen, pár vereség, néhány győzelem, ötven százalék körüli teljesítmény ami józan számítások szerint legfeljebb elérhető.
Mivel a kapott gólok számát nagyon lefelé már nincs hova szorítani, hiszen az ellenfelek is találhatnak olykor-olykor (kb. ennyit is kapunk), vagyis nem maradt más, és szerencsére éles megfigyelő vagyok: a lőtt gólok számában kell javulnunk.
Nagyon.
A lőtt gólokhoz pedig, és ez a Futball Egyik Nagy Igazsága helyzetek és lövések kellenek. Ahhoz pedig, hogy helyzetbe kerülj, hogy lőni tudj, önbizalom. Bizalom saját magadban és bizalom a társaidban, hogy egy kényes cselt még bevállalhatsz, hogy ezt a passzt el merd ereszteni. A vállalkozókedvhez hagyományosan két dolog szükséges, és szerencsére vagy-vagy alapon:
- az előbb említett önbizalom,
- nettó hülyeség, hogy ezredszer is nekifuss egy falnak, hátha egyszer félreugrik előled.
Nem fog.
(Tapasztalatból tudom.)
Viszont most Pisont ül a padunkon. Ha Lütyőék alkalmi távolmaradása kell ahhoz, hogy felszabaduljon a saját magára gyakorolt nyomás alól a csapat, akkor ez a legjobb pillanat.
Attól nem kell félni, hogy az elmúlt hetek játékára (és eredményességére) ne lennénk képesek Lütyő nélkül, aki a játékunk mellett szerintem nagyon valószínű, hogy az informatikára is akkora hatást gyakorolt, hogy ha nem a kiscicák miatt, akkor egészen biztos miatta találták fel az animált gifet.
Szóval próbáljuk meg Trezivel, ártani nem árthat, legfeljebb bejön. Ettől ez a Kispest még marad Lütyő csapata, Lütyő játéka, sőt felelőssége, csak épp kaphat egy kis pluszt.
Rég vártam ennyire meccset.
Addig is: mocskos, Diósgyőr!
címlapkép: Bluemount_Score/Pixabay
? A poszthoz itt lehet hozzászólni:
“A kitörésre váró pluszenergia megtalálásához a legjobb Gyurcsókot választottuk a padra” bejegyzéshez 2 hozzászólás
A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.