Megpróbálom leírni a képen látható formagyakorlatot úgy, hogy ha a rádióban hallaná valaki, akkor ő is el tudja képzelni. Egy mindenféle tiltótáblával teleaggatott kandelábernek dől háttal Kálnoki-Kis úgy, mintha egy képzeletbeli széken ülne. Az ölében egy frakciós tárcsa, amit a súlyemelés néven futó sportágból ismerhetünk, és ezen a tárcsán Nagy Geri próbál – a rogyasztott térdéből következtvetve inkább kisebb sikerrel – egyenúlyozni. A bizonytalanságot Kálnokin és a tárcsán kívül alátámasztja az a tény is, hogy mindeközben Hidi fogja kezét, hogy le ne essen.
A háttében Lanzafame kocog tovább, és mivel szemmel láthatólag egyáltalán nem érdeklődik a jelenet iránt, így akár arra is következtethetünk, hogy a számunkra közel értelmezhetetlen dolog teljesen szokványos a csapat életében.
(Természetesen, ha az ablakom alatti parkba valaki megszoborná a képen látható hármast, akkor egész nap azt a szobrot bámulnám.)
