Nagyon szép az új Bozsik (tételmondat!) – egészen addig, amíg szigorúan a pálya felé nézel, mondjuk a meccset.
Viszont a valóságban az van, a szurkoló, ha úgy adódik, és elég gyakran adódik úgy, hogy adott helyzetben utolsó lehetőségként imádkozóra fogja, és tekintetét könyörgő szemekkel reflexből az ég felé emeli. Mivel az új Bozsik egy fedett sportlétesítmény** az ég felé vetett tekintet kényszeredetten megakad a födémben. (** Erre később még visszatérünk, mert csak bizonyos megkötésekkel, és száraz időben tekinthető annak.)
A szem előszőr csak megakad, majd kikerekedik. Emberünk ekkor kicsit forgatni kezdi, tekint balra, tekint jobbra, tekint előre, nyakát tekerve maga mögé, azonban nézzen bárhova, mindenhol ugyanazt látja:
Ha egy képzeletbeli nagyfaterom a reggel leöntött két lityó pálinkától befűszerezve ilyet munkát hozna össze a hétvéginek nevezett csehszlovák gyártmányú, osb-lapokból tákolt házban, akkor a képzeletbeli nagyanyám azonnal kikeresné Hufnágel Pisti számát a telefonkönyvből, és akár Ausztráliáig repülne érte.
Most komolyan, ez mégis micsoda? Milyen szabvány szerinti építkezés?
Azt hinnéd vége, de nem, nagyon nem. Egy nagyjából bruttó
nem fognak félmunkát végezni.
Arról sajnos nem készítettem képet, hogy a korzón, a bukótér hiányában vészesen alacsony kerítés előtt végigfutott két kábel, csak úgy, odadobva. Gondolom a tévéseké lehetett, talán nem lesz ott a bajnokikon. Viszont a tetőhöz rögzített kábelekről lőhettem volna egy képet, ugyanis akkora kókányolást sikerült összehozni, hogy arra sem vették a fáradtságot, hogy méretre vágják a fekete gyorskötözőket, amivel a mindenféle fémelemekhez fogatták a kábeleket. Nem lőttem, mert itt már nem is szánakozva tekintettem a stadion egyes megoldásaira, hanem hangosan röhögtem rajta. 16-17 milliárd forint, és tényleg csak a Füles magazin címlaplányai hiányoznak a falakról, valamint egy nejlon alatt tartósított Skoda 1200-es a lelátó alól.
Apropos, lelátó.
Sőt, a helyzet még ennél is – hogy is mondjam finoman – rosszabb. A széksorok mögötti folyosón és a felső székeken ülve elképesztően huzatos a stadion. A félpálya magasságában, ahol aztán semmi sem fogja meg mögöttünk a szelet, hiszen még a lyukacsos burkolati elemekből se jutott oda, olyan kényelmetlenül nagy a zug, hogy szinte elmenekültünk. A sarkokban némileg jobb a helyzet.
További sőt(!), visszatérve az esőre és a rövid tetőre, hogy a lelátó alatti, amúgy elképesztően szűk kerengő mindössze annyira védett az eső elől, amennyi lelátórész van fölötte. Mivel a lépcsők a lelátó közepére visznek, ezért nagyjából pár méterről beszélhetünk, ahol a lelátó alatt sem ázik az ember. Konkrétan ha esik, és pont akkor állsz be a büfé előtti sorba, akkor nagyon nagy valószínűséggel szarrá fogsz ázni.
(Ha valaki lőtt a lelátó alatt is képet, dobja már be kommentbe, hogy értsék az emberek miről beszélek.)
Nyilván, amit mi szögnek írunk, mert annak látszik, az a valóságban nem szög, hanem valami izé, aminek van rendes neve. És az alufólia is csak nekünk alufólia, egy hozzáértő szakinak szintén valami izé.
A büfével és kínálatával (800 forint egy korsó sör [Heineken], 1200 egy szendvics) nem foglalkozunk, ugyanis a tegnapi meccset az UEFA és nem a Honvéd rendezte, tehát nem a mi büféseinket és árainkat láthatta a nagyérdemű.
Beküldött képek galériája //
Megjegyzés és hasznos tudnivaló a női mosdós képhez: a WC-papír tartó tetejére rá lehet tenni az elemlámpa-módba kapcsolt telefont, mert ha egyedül vagy, a lámpa nagyon hamar lekapcsol, és mozgásra csak nagyon nehezen jön vissza.
Megjegyzés a férfi mosdóhoz (nincs kép sajnos): “A budiban akartam fotózni, de folyton lekapcsolt a mozgásérzékelős lámpa… Hiába kalimpáltam, nem kapcsolódott vissza. Alig találtam ki, olyan sötét volt bent.”
*_ a címben egy klasszikus Markos-Nádast idéztünk.
? a hozzászólás // előmoderált.
? az offtopicot // az offtopicba.