Hatodik forduló, Honvéd-Újpest a Bozsikban. Egy valamikor rangadónak nevezett párosítás, azonban manapság legfeljebb annyit mondhatunk el róla, hogy múltja van. Hatodik forduló, és a két csapat összesen egy meccset volt képes megnyerni az NB I-ben.
Változnak az idők. Manapság a Kisvárdák és Felcsútok idejét éljük, ami önmagában még nem lenne feltétlen gond, azonban ezek a klubok nem csupán a semmiből jöttek, hanem valamiféle szakmai programmal is rendelkeznek, vagyis a pénzüket megpróbálják értelmesen elkölteni. Jó, a Felcsút konkrétan az államkasszát.
Nekünk még ennyi sem sikerül. Döngetjük a mellünket a kibaszott profizmusunkkal, nem ugrunk el egyetlen píárlehetőség elől sem, majd szó szerint kussolunk, amikor az általunk mondottak köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. A Fradival és a Vidivel fogunk versenyezni, a legmodernebb kiválasztást alkalmazzuk a játékosoknál, Felnőttprogram, ésatöbbi, muhahahaha.
Egy csődtömeg a mai Honvéd, és nekünk szurkolóknak nem maradt más, mint a reménykedés, hogy ez a csődtömeg valahogy magára talál, és legalább elkerüli a kiesét egy olyan bajnokságban, ahol a Debrecen, Újpest, Mezőkövesd, Kecskemét, satöbbi legalább olyan trágya, mint mi. Viszont legalább töredék annyiból, mert máshol nincs ekkora pofa a semmire.
Magunktól nyilván nem lesz jobb, szórnánk tovább a pénzt ugyanúgy nevesített hülyeségre, ahogy idén sem tudunk leállni (l. pl. Plakushchenko), pedig láthatóan Állambácsi ránk szólhatott: srácok, eddig bármit fizettünk helyettetek, azonban az eddig volt, innentől kevesebb a lóvé.
Mivel saját bevételünk érdemben nincs, maradt a játékoseladás és a fizetéscsökkentés, vagyis megválni a magas keresetűektől, és az újaknak alacsonyabb összeget ajánlani. Az fel sem merült, hogy a vezetést felelősségre vonja bárki, mégis hogyan és mire sikerült milliárdokat elszórni? Gondolom az EMMI nem azért dobott meg minket cirka kétmilliárddal, hogy abból menedzserek jutalékát, és visszaosztott pénzeket finanszírozzon olyan játékosoknál, akik alig lépnek pályára, de legalább jó drágák és külföldiek.
És ekkor mi történt? A tulajdonosok egyike odaállt végre a nép elé, és elmondta: mindenért az előző vezetés a hibás. Aztakurva, mondta erre a mezei szurkoló, ezt nem láttuk jönni.
Maradt tehát minden a régiben, ment egy valag játékos, érkezett egy másik, kisebb valagnyi, a bértömeg vélhetően jóval alacsonyabb kiadást jelent, az eredményességünk pedig ugyanolyan, mint amit az új érában megszoktunk: nulla, folyamatos menekülés a kiesés elől.
Csodálatos, hogy ezt sikerült összehozni Honvédként. (Az Újpest, a mai ellenfelünk egy másik problémagóc, de az legyen az ő bajuk. Nekünk annyit számítanak, hogy egy Honvéd-Újpestnek nem erről kéne szólnia egy normális világban.)
Nekünk nincs más dolgunk, mint kiszurkolni, reménykedni, hogy ma összejön a három pont, mert biztosra nem mehetünk senki ellen, tűnjön az bármilyen gyengének.
A többit viszont ki kell bekkelnünk. Bevallom, én nem reménykedem abban, hogy ez a vezetőség valaha képes lesz értelmesen működtetni a klubot, egyáltalán képes lesz arra, hogy a látványosan alacsonyabb fokozatra kapcsoló állami köldökzsinóron átfolyó forintokat gondosan költse el, hogy ne csak pofázza a profizmust, hogy egyszer az életben őszinte legyen, akár csak egy pillanatra.
Nyomasztó dolog jelenleg Honvéd-szurkolónak lenni, ha az embert bármi más foglalkoztatja a heti kilencven pályán játszott percen túl. Amikor undorodsz a saját klubházadtól, akkor ott nagyon nagy a baj. A normális az lenne, ha fogalmunk sem lenne arról, ki milyen poszton ücsörög, ahogy egy normális világban nem szabadna, hogy az emberek tudják mindenféle államtitkárok és helyetteseik nevét, de még a miniszterekét is tök fölösleges. Akkor tudod ezeket a neveket, ha a nem működést tapasztalod, amikor kíváncsi vagy rá, kitől, mitől szar az egész.
Nálunk lassan az utolsó takarító nevét is tudni fogjuk, mert abban biztosak lehetünk, hogy feljebb nem lesz felelős. Pláne, hogy közben a nagycsapattól a fakóhoz letett Budát, vagyis az egyik masszőrt is elküldték a klubtól. Remélem hamarosan kijön egy interjú valamelyik fontos emberrel, aki elmondja, újabb felelősöktől váltunk meg, most már tényleg nincs messze, amikor végre átvesszük teljesen a klubot. Addig viszont elmúltnyolcév, vagy mennyi.
Ezek után mennyire lehet érdekes egy csütörtök esti Honvéd-Újpest?
Mindenki tudja, nyerni kellene, mert olyan sok a döntetlen a bajnokságban, hogy az altájon, vagyis mifelénk egy-egy győzelem irtózatosan sokat érhet a végén, pláne, ha egymás ellen érjük el.
Azonban azzal is vélhetően nagyon sokan tisztában vannak, hogy ennek a Honvédnak jelenleg nincsen ellenfele a bajnokságban, mert mint csapat nem igazán létezik. Van játékosa, van edzője, távolról úgy néz ki, azonban jelen formájában nem képvisel semmilyen játékerőt, minden mérkőzés ad hoc dől el.
Természetesen a Honvéd soha nem fogja elismerni a problémákat, minden marad a régiben, vagyis külsőleg úgy fogunk továbbra is kinézni, azt próbáljuk eljátszani, amit egy folyamatosan komolyabb sikereket elérő klub. Aztán, ha egyszer véletlenül megnyerünk egy meccset, soha nem látott szarban lesznek Azurákék: mégis, hogy a fenébe kell azt kommunikálni? Egyáltalán nincsenek hozzászokva.
Ahogy mi sem.
