Mastodon Mastodon

A Dorogot kaptuk a kupában

Nem örülök neki. Egyrészt a Dorog egy NB II-es csapat, vagyis a számunkra húzható legnehezebbek közül került ki, másrészt, ami ennél is nagyobb baj, hogy Dorogon már jártunk, hogy Dorog közel van, miközben a Magyar Kupa harmadik fordulója az egyetlen, amit hétvégén rendeznek, szeptember közepén, még jó időben, vagyis nagyon sokan mehetnénk, új, akár világvégi helyeket pipálhatnánk ki, de nem, mert nincs szerencsénk.

Ott lett volna egy jó Monostorpályi a régi kisloki, vagyis Létavértes mellett, erre megkapják a szomszéd megyéből a Nyíregyházát, pedig tutira veszem, engem sokkal jobban érdekelne a környéken található földikutya rezervátum. Zalaszentgrót se lett volna rossz, van arrafelé pár fürdő. Persze a Monor kapta. Vagy Füzesgyermat Békés megyéből, ami egy kis kitérővel Békésszentandrás és sörfőzde, valamint Szarvas és régiországközepe, és még inkább az egyik kedvenc helyem Magyarországon: a Holt-Körös. Gondolom a mosonmagyaróváriak is ennyire örülnek.

Tehát Dorog-Honvéd.

A kupakörben egyébként lett pár érdekes párosítás:

  • ESMTK – Soroksár, ami alap, hogy ha nem ütközik a meccsünkkel, akkor nézős. Szomszéd kerületek, Év Meccse Erzsébeten.
  • Tiszakécske – Kecskemét megyei rangadó. Az NB III. és NB II. után idén a kupában.
  • Szegedi VSE – Békéscsaba, ahol nem lenne meglepő, ha a kupakör Fradin túli nézőrekordja jönne össze.
  • Diósgyőr – másik Szeged, vagyis Vukmir most már két excsapata a közelmúltból.
  • Csákvár – Felcsút, vagyis a Felcsút megkapta a saját fiókcsapatát.

Szinte azt is hihetné az ember, hogy irányított volt a sorsolás, hogy ennyi szépség egyszerre összeállhatott.

Nekünk viszont nem volt szerencsénk. Amióta létezik a teremtésben ez a szombati kupakör, igazából csak egyszer jött ki értelmesen a lépés. 2018-ban szeptember 22-én elbúcsúztattuk a régi Bozsikot, majd másnap lementünk Bőnybe egy jó kupameccsen támasztani a korlátot.

Kupameccs Bőnyben

A többi meccs teljesen érdektelen volt. Dunaharaszti közel van, jártunk ott eleget. Tiszaújváros is volt már, és az NB II-es Nyíregyházát az sem tette érdekesebbé, hogy Balmazújvárosba kellett miatta utazni. Viszont legalább láttunk Eppel-gólt, ami mostanság nem sokaknak adatik meg.


Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||

“A Dorogot kaptuk a kupában” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Viszont Dorog mellett szól a Palatinusz tó, ami mini Balaton, és a tó melletti kerthelységben lehet kapni a világ legjobb sült hekkjét. 460 egy csapolt korsó, biliárdasztal is van, én tuti ott leszek.

  2. Bőny mekkora volt! Soha olyan gyors sörcsapolás (na jó, dobozból pohárba öntés) nem volt sehol. :-)
    Szarvas maga is vagány lenne, hangulatos a pályájuk, tavaly megnéztem, amikor ott nyaraltunk. :-) És ott is van helyi sörfőzde, ha nem is akkora dobás, mint a békésszentandrási.

  3. Szarvason jártunk (Haladás) négy éve kupameccsen, a pesti szekció tagjaként vonattal vállaltuk be az utat. ‘Csabai gyors a Keletiből, Mezőtúrtól csehszlovák piros motorvonattal döcögtünk, maximum harminccal. Szarvason az állomás kinn van a település szélén, a pálya meg a másik végén, szóval egy kellemes két kilométeres séta még várt ránk. Ott is van fürdő, meglepően igényes homlokzattal, meg egy rakat second hand turkáló.
    Az Erzsébet-ligeti „aréna” az egyik legszebb fekvésű az országban, a Holt-Körös feletti hídon átsétálva, egy lezárt víziszínpad és egy halászcsárda mellett vezető erdei sétányon keresztül kellett megközelíteni. Akkoriban még állt a főtribün, ami a két háború közötti magyar stadionépítészetet idézte, a másik hosszanti oldalon falelátókon foglalhattak helyet a nézők. Előbbit azóta lebontották, kár érte.
    Mivel akkor még NB1-esek voltunk, ráadásul olyan ikonok szerepeltek nálunk, mint Király, Halmosi meg Priskin, egészen közönségvonzó ellenfél lehettünk, a helyi szervezők igyekeztek is kihozni a maximumot. Itt kaptam életemben először karszalagos meccsbelépőt, és még külön műsorlapot is, amin interjút közöltek a nyolcvanas évekbeli Szarvas-Hali kupameccsen játszó egyik spílerrel.
    Csak egy dolgot felejtettek el, vendégszektort kijelölni. Szóval állhattunk/ülhettünk (ki-ki vérmérséklete szerint) a valamiért indokolatlanul feldúlt hazai drukkerek között, akik kíméletlenül osztották a „fogni kell az újságot, hogy ne essetek ki” és hasonló jellegű beszólásaikat is. Főleg akkor hágott tetőfokára a hangulat, amikor kiegyenlítettek a hetvenedik perc környékén, még valami kék füstöt produkáló pirotechnikai eszközt is begyújtottak. Aztán végül Kovács Lóri, az erdélyi Xavi berámolt még kettőt, a játékosaink kijöttek hozzánk (egyikük elnézést kért a mutatott teljesítményért!), a kötekedő helyi erős emberek meg tovább szitkozódhattak, immáron kellőképpen ittasan. A „civilben rendőr” haverunk csak megelégelte, és visszaszólt, hogy akkor „nektek álom az NB3”.
    Hazafelé már busszal mentünk ki az állomásra, a sofőr a sálakat és mezeket elnézve elismerését fejezte ki, hogy ennyit utazunk, meg jó egészséget kívánt Királynak.

    Tl;dr bocs, ha hosszú meg nem ide illő lett, de a kupa meg a szarvasiak szavak kapcsán elfogott a nosztalgia

  4. Ha a Zalaszentgrót továbbjut és mi is akkor van egy újabb esély, hogy összejöjjön a párosítás.
    Előtte a blog szerkesztőit várom egy bográcsgulyásra meg egy kis zalai házipálinkára. Sört ti hozzátok:)
    Sáros Attila Zalaszentgrótról

    1. Na majd nézel nagyot, ha megjelenik nálad hirtelen 1-2 tucat „blogszerkesztő”. :-D

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.