Nem elég, hogy hivatalosan sincs gempa pályafűtésre, erre ma (pénteken) egyrészt leesett a hó, másrészt (péntek 17 óra magassága) szakad az eső, és még a gépem töltőkábele is megadta magát, vagyis rögtön egy szolgálati lejmolás következik:
nincs valakinek véletlenül a padláson, vagy csak kallódóban egy nem használt, feleslegessé vált régi Magsafe töltője 2015-ös évjárat környéki Macbookhoz? Mindegy, hogy Air vagy Pro, csak tápot adjon. Szívesen elfogadnánk.
Azt nem tudom, hogy mikor merül le a gép (kb. addig tudom írni a posztot emberi körülmények között, majd át kell kapcsoljak az asztalon heverő Raspberry Pi 3-asra, aminél viszont még egy kaputelefonban is több kraft van, cserébe nem is az a feladata, hogy erőgép legyen, hanem, hogy mindenféle háttérinfrastruktúrát kiszolgáljon), viszont azt sejteni vélem, hogy a működő vízelvezetés mellett is milyen lesz a Kisvárda ellen a pálya, és
azt kell mondjam, nem biztos, hogy bánatos vagyok az időjárás miatt. Jó, az anyagi kár valószínűleg jelentős lesz, azonban régi futballszakmai közhely, hogy a rossz talaj valamennyire kiegyenlíti a csapatok közötti különbséget, különösen akkor, ha az ellenfél inkább a játszós focit erőlteti.
A Kisvárdára persze annyira sem mondható el a játszós foci, mint kb. a Fradin kívül bárki másra itthon, azonban alapvető játékuk, hogy pár húzásból képesek a másik kapu előtt lenni, sokszor hosszú labdákkal. Ilyen esetekben mondjuk édesmindegy, hogy milyen a pálya, azonban kapaszkodónak, reményfoltnak nem utolsó.
Értitek, Komora Imrének sem derogált fellocsolni a régi Bozsik traktornyomokkal erősen szabdalt gyepét, ha úgy látta jónak. Manapság az ilyesmi már nem divat, de kérem alásan, ha az időjárás úgy gondolja, akkor mégis.
Bónusz az időjárás jelentések erős szelet jósolnak a meccs idejére, még tovább egyenlítve az esélyeket.
Mert sajnos az van, hogy nagyon másban, mint az időjárásban, jelenleg nem bízhatunk, ugyanis a látottak alapján távol állunk attól, hogy szurkolóként magunkba, mármint a csapatba vessük minden hitünket. Kellemetlen, de ez a helyzet.
Az elmúlt évek egy cseppnyi reménysugarat sem villantottak, nem csoda, ha elfogy az emberek hite – és türelme.
A legnagyobb kérdés hónapok óta az, hogy
ez már a gödör alja, vagy még úton vagyunk?
A futballjáték, különösen egy száztíz évnél is idősebb klubnál úgy működik, hogy vannak mélypontok, és ezekből a mélypontokból szívós munkával vissza lehet jönni, ahogy visszajöttünk történelmünk során nem egyszer. Az idő ilyenkor nem számít. Amikor megéljük, akkor nagyon rossz, azonban amikor visszatekintünk rá majd valamikor nagyon sok év múlva, egy-egy siker után, akkor könnyedén nyugtázzuk magunkban. Huszonnégy évet vártunk a bajnoki címre, és amikor sikerült, az a huszonnégy év hirtelen eltűnt huszonnégy év lenni, maradt belőle egyéntől függően talán nyolc-tíz.
Szóval lesz egy Kisvárda (16% töltöttség). Zárt kapuval, reméljük legalább sok gyerek előtt, akik mind jól felöltöztek. Remélem jól fogják érezni magukat, és kiszurkolják a három pontot, ami helyzetünkben egyrészt tüneti kezelés, másrészt életmentő. Nagyon (jobban) leszakadni nem kéne, abból mindig csak a baj van.
Lesz, ami lesz, most nem tudok jobbat mondani.
Legfeljebb annyit, hogy vezeti: Antal Péter. Eddig négyszer fújt nekünk, sorrendben:
- 2020.06.24. Honvéd – Kaposvár 4-2 @ Hungária
- 2020.12.20. Újpest – Honvéd 2-1 @ Megyeri út (zárt kapu)
- 2021.02.03. Honvéd – Paks 1-1 @ Hungária (zárt kapu)
- 2021.08.27. ZTE – Honvéd 1-3
Vagyis először a Bozsikban, harmadszor is zárt kapukkal, és másfél év után újra.
