…van ilyen? Nálunk van. A hétkezdetkor Rossi besokallt / elege lett a körülményekből vagy épp hebrencskedett / vereségektől tartva lelépett a süllyedő hajóról, mindenki válassza ki a neki tetsző forgatókönyvet.
Egy biztos. Ma koradélután új fejezet indul a mi kis Honvéd-történetünkben, s hogy ez milyen lesz, azt egyelőre senki se tudja teljes biztonsággal állítani, max sejtéseink vannak.
Milyen lesz hát ez az új szakasz? Hosszú például biztosan nem – engem legalábbis biztosan meglepne, ha Simon Miki ülne a padon szeptemberben is. Az ilyen interregnum jellegű epizódok pedig pont ideiglenességüknél fogva valahogy rányomják bélyegüket az aktuális kereteink teljesítményére is, én legalábbis az ilyen periódusokban sose azt láttam, amit a sportújságírók jósolgatnak, hogy majd mindenki bizonyítani akar – inkább azt, hogy átérezve az időszak nem igazán permanens jellegét, valahogy a csapat is olyan tétovává válik. Az ilyen attitűd pedig pont nem jönne jól ma.
Nem könnyű a helyzet (de sokszor leírtam ezt a mondatot mostanság…). Ha még Rossi lenne a padon, a hullámvölgy folytatásától félnék, most meg – igazából most nem félek, csak fogalmam sincs mi következik. Jó, kicsit mégis félek. A Vidinek még összejöhet a bronz, extrém esetben az ezüst (persze az nem fog), Gomes most már számára tét nélkül mentené a menthetőt, már ami a renoméjából megmaradt a tavaszeleji emlékezetes bírózások (“kérdezzék meg Kassait/Pintér urat/Csányi urat/a köztársasági elnököt/az ENSZ főtitkárt hogy mi folyik itt” jellegű kirohanásai rögvest Bohóc legendává értek), nálunk meg nem igazán van tét (jön majd úgyis új edző, aki magasról le….ja, hogy ki hogy játszott az utolsó meccseken). Odaát van egy minden bukdácsolásuk ellenére erős keret, az európai másod- harmad- és negyedvonalbeli hispán és luzitán spílerek bizony verik a mi olasz légiónkat, akik jó eséllyel nem is nagyon kapnak szerintem ma szerepet. Az esélyek nem a mi oldalunkon állnak – max a Bohócliga törvényszerű(tlen)ségeiben bízhatunk. Sovány alap, nekünk legyen mondva.
Kicsit amolyan “Szalai Laci kétmeccses beugrásának újratöltésére” számítok most, egy Czuczi – Botka, Ignja, Lovresz, Baráth- Hidi, Nagy Geri, Vécsei – Holender, Daru, Vernes kábé kezdőcsapattal, a padon Szemerédivel vagy Szabival, Csemerrel, Csábi Misuval, Bobálokkal, Zsivával és Diarrával. Aztán persze lehet, hogy mellélövök és Simon Miki óvatosabb lesz, több öreghez visszanyúlva – de miért tenné? Nincs vesztenivalója. Ha most 4 zakót hoz le, arra ki emlékszik majd évek múlva? Ha meg a sok süvölvénnyel leszállít néhány meglepetésgyőzelmet vagy jobb játékot, még akármi is történhet vele a közeli vagy távolabbi jövőben.
Hát ez van, homályban tapogatózok, ami biztos, hogy a padon egy fiatal utánpótlásedzővel, a meccskeretben (elvileg) MFA-s túlsúllyal várjuk a fehérvári ellent, üres Északi Kanyarral, várhatóan remek hangulatban, úgyhogy már csak a kis meccstársaságunkban bízhatok igazán, hogy legalább 1-2 pikírt poénon röhögjünk egy-egy kellemeset a korlát mellett. Minimálprogramnak ennyi, a többi majd elválik 14.00-kor.