Mastodon Mastodon

Jótétszolgálati lejmolós poszt

Billentyűzet, italpor, hangcucc, sör

Szokták mondani, hogy ha már egyszer eljutunk egy csomó emberhez, mert beletettük a szorgos munkát, akkor ha szükségünk van valamire, nyugodtan használjuk ki a lehetőséget és kérjünk. Általában nem szoktuk, amit jól mutat, hogy a támogatási programunk is megbújva, egy almenüből érhető el. Kivétel ez alól a nyaranta meghirdetett legyünk vendégetek egy sörre című programunk, ami pofátlanul arról szól, hogy mi elmegyünk nyaralni, ti pedig meghívtok minket egy-egy sörre.

Most viszont kicsit más a helyzet, mert két dologra igencsak szükségünk, szükségem lenne: egy billentyűzetre és némi jugoszláv delikátra. Magyarul: pofátlanul lejmolós poszt következik! Mottónk: Esküszöm, báttya, tényleg sörre kell!


Egy: billentyűzet

Bocs a nagy számú elütésért mostanában, azonban a sokadik kiömlő kávénak hála megadta magát a legkedvencebb billentyűzetem, egy hosszú-hosszú évek óta nyüstölt örök darab Apple A1243 (2007). Nem teljesen értem a hirtelen jött hisztijét, hiszen az elvárásának megfelelve nagyon rég óta kizárólag növényi tejjel iszom a kávémat, márpedig azt bírnia kéne. Hiszen, ugye, Apple.

A korára való tekintettel itthon szinte beszerezhetetlen darab, ezért kezdek beletörődni, hogy a pótlása valószínűleg nem magyar kiosztásos lesz, feltéve, ha találok egyet emberi áron (plusz postaköltség).

Az idők során mintegy négyezer (4000!) poszt íródott rajta

Ugyanitt: ha valakinél hánykolódik egy felesleges darab, amit amúgy is kidobna, nincs rá szüksége, esetleg rég leselejtezte, odatámasztotta a fal mellé és azóta folyamatosan kerülgeti, akkor gondoljon rám, szívesen átvenném. Igazából a mechanikáját szerettem, szóval az sem baj, ha nem A1243, hanem mondjuk A1843, azonban meglepődnék, ha bárki leselejtezne ilyesmit, hiszen még csak 2015-ös darab. Valójában bármi jöhet, ami 2007 utáni gyártmány, mindegy, hogy vezetékes vagy sem, és igazából a numerikus rész is mindegy, szóval lehet kicsi vagy nagy.


Közvetlen elérhetőségünk:


Kettő: italpor

Sosem tagadtam, hogy imádom a Balkánt, és azon belül is főleg a belső részeket. A tenger persze csodálatos, bármennyi időt elhéderezek a partján, azonban igazán a tavak, a városok, a falvak, az emberek, az ételek, a gazdag történelem és úgy az egész hangulata valamiért jobban megragadott. Van élet a csevap-Karlovacko/Niksicko szentpárosságon túl, és nem is akármilyen.

Leszámítva a tengert, a tengerpartot, a hegyeket, a hegyi patakokat, a patakok partján tekergő főutakat, a törökös hangulatú belvárosokat, a sült húsokat, az édes balkáni söröket, a pár kilométerenként gyökereset változó helyi életérzést, szóval leszámítva pár apróságot, itthon igazából két dolog hiányzik nagyon a Balkánból, mégpedig a Cedevita italpor, valamint az egyik legjobb üdítő, amit Európában gyártanak: a Cockta. (A másik a Lemonsoda, ami bár olasz, én furamód mégis Albániában, egy fénykép geokódja alapján egész pontosan Durresben ittam először, és lettem azonnal rajongója.) A Cocktát szerencsére kapni pár helyen Budapesten, és a Kifli is forgalmazza, azonban el tudnám fogadni, ha több boltban is megjelenne. Néha rákeresek az interneten a magyarországi Cockta-helyzetre, mert nem hiszem, hogy a nyaralásból hazaérkező néptömegek ne kívánnák meg néha-néha. Ezért is szurkolok nagyon egy idei alapítású cégnek, akik egyelőre Baja környékén terítik, hogy gyerünk, gyerünk, tessenek terjeszkedni. Baja mellett egyébként Pécs van még jól ellátva Cocktával.

A Cedevita tipikus éttermi fogyasztása: hideg ásványvízbe vagy szódába jégkockát tesznek, és a szívószálra akasztják a választott kiscsomagos italport. Gyakorlatilag a kisüveges (éttermi) kóla balkáni verziója.

A Cedevita viszont bonyolultabb, mert szinte lehetetlen beszerezni itthon. Idén úgy néz ki nem fér bele a Balkán (az októberi, boszniai válogatotton még dolgozom), vagyis idén elmarad a szokásos beszerző körút. Az utolsó tartalék, amit Barlától kaptam még tavaly ősszel pedig már igencsak a végét járja. Ebben a hőségben folyamatosan van nálam egy termosz, benne hideg narancsos Cedevitával.

Szóval ha a Balkánon, és azon belül is az egykori Jugoszlávia területén jártok, és támogatnátok kedvenc oldalatokat valamivel, akkor mindegy milyen ízben és mindegy milyen kiszerelésben (2,5, 6 vagy 11,5 literes), bármilyen ajándékot elfogadunk, amennyiben az Cedevita és nem bodzás (bazga). A kedvencünk természetesen a narancsos, de nem vetjük meg a limeosat vagy a citromosat sem.


Közvetlen elérhetőségünk:


Három: podcast

Nagyban csináljuk a Hétvégi Kötekedőt profi stúdióval, és ha épp ráér mindenki, akkor élő adással (utóbbira törekedni fogunk, azonban a nyár az mindenkinek máshogy nyár). Az anyagok végre fent vannak Spotifyon és Player FM-en, valamint amint megkapjuk az engedélyt, akkor irány az Apple Podcast és Youtube Music. Bár előbbihez előfordulhat, hogy le kell cserélni a tárhelyszolgáltatónkat (audio.com), mert nem ad az Apple igényeinek megfelelően részletes RSS-t.

Viszont tökre csinálnánk, vagy csinálnék egy kisebb hangvételű podcastet is, mégpedig kifejezetten Kispesttel kapcsolatos témákban. Lehet, hogy annyira könnyűt, mint mondjuk egy élő műsor(!) 𝕏/Twitter Spaces-en, aztán legfeljebb a felvételt feltoljuk később Spotifyra, valamint itt az oldalon is meghallgathatóvá tesszük egy posztból. Ehhez valójában elég egy jobb minőségű mobil, mint felvevő, valamint egy vállalható mikrofon, és máris lehet dumálgatni tíz percet, negyed órát, bármennyit. Sőt, a Spaces azt is támogatja, hogy a beszélőknek nem kell egy helyen lenniük, hanem mindketten a saját 𝕏/twitteres fiókjukba beszélnek, miközben a hallgatók élőben hozzászólhatnak a műsorfolyamhoz.

Még kényelmesebb lenne nyilván leülni egy gép mellé, beizzítani az Audacityt, rákötni egy keverőt, arra két-három mikrofont, azonban ez az álom kategóriája jelenleg. Működő modell, vagy legalább erős koncepció hiányában tök fölösleges lenne ennyit költeni.

Egy minimál adáshoz nagyjából elég lehet egy mikrofon is. A Kötekedő demóját például tavaly egyetlen fapados Superlux HO 8 mikrofonnal, egy (elfelejtettem típusát) USB-s keverővel és egy laptoppal vettük fel. Az eredmény pedig ilyen lett.

Viszont lejmolni koncepció hiányában is lehet, ugyanis simán előfordulhat, hogy valakinek hánykolódik otthon vagy a cégnél leselejtezett, megunt, kidobásra, esetleg elajándékozásra ítélt hangcucca. Értelmezhető minőségű mikrofon, egyszerű keverő, miazmás. Bármi, ami alkatrésznek szolgálhat egy mini podcast-stúdióhoz.

A tervezett kispestes adás jóval kötetlenebb lenne, mint a Hétvégi Kötekedő, valószínűleg rendszertelenül jelentkezne, ellenben vélhetően a kéthetinél azért jóval gyakrabban. A fontos témákra nyilvánvalóan reagálna. Igazából a legmenőbb az lenne, ha rendszeresen vendéggel jelentkezne, amit nem kell túlgondolni, egy-egy szurkolótársra tessék gondolni, hogy ne csak a mi baromságainkkal legyen tele az éter. (A Hétvégi Kötekedőt rendszeresen én szerkesztem, rakom össze, vágom, intézem a disztribúciót, a kísérő szöveges tartalmakat, és a többi apróságot, ami adásonként simán elvisz összes időben 10-12 munkaórát. Kicsit soknak tartom, és ennyit azért nem áldoznék egy-egy spontán jellegű kispesti adásra a blog mellett.)


Közvetlen elérhetőségünk:


Négy: sör

Idén nyáron se a Honvéd, se a válogatott nem játszik tengerparton, ezért a szokásos nyári,

legyünk vendégetek egy sörre

tematikájú akciónk ezúttal elmarad. Pedig milyen jó kis túrák voltak: 2018 Macedónia, 2022 Olaszország/San Marino, 2023 Montenegró.

A kötelező kűrök egyike: Kőbambi a montenegrói tengerparton (2023, Bar)
Pilsner, vodka-szóda, Olaszország (2022, Rimini)

Viszont ha már összeraktunk egy általános célú lejmolós posztot, akkor ne legyünk szerények a végén sem. Férjen bele a sör is!

Támogatási csatornáink, amin keresztül meghívhatsz minket egy jó Skopskóra Messinára Niksickóra hideg sörre:


címlapkép: parkoló kordé az örök szerelem Albániában, mégpedig Shkodërtől (Shkodra) pár kilométerre, a török kori Mesi híd mellett épült új híd egyik hífőjénél.

🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||