Nem tetszik nekem ez a Del Pierós dolog, csak mondom. Kifejteni nagyon nem fogom, de azért néhány aggályomat idekaparom, mert bár legyen bármekkora futballista is a delikvens, azért nekem a Honvéd jóval fontosabb, mint néhány meccsen nézegetni egy nevet.
1. Miből?
Azt mondja Cordella (nemzetközi igazgató), hogy a szponzorunk állná a fizetését. Kérdem én, milyen szponzorunk? Talán az ideasport?
Beszarás, de nem! Állítólag a mezeinket gyártó Givova, akiknek összejött az a bravúr, hogy több egymást követő évben sem sikerült a rajtra leszállítani az új szereléseket. Nyilván ők fogják majd kipengetni Del Piero fizuját, ami – hogy érzékeltessük a számokat – legutóbbi csapatánál, az ausztrál valamelyiknél mintegy félmilliárd forintnak megfelelő valuta volt.
2. Hova?
Az öt meccs alatt közönségkedvenccé váló, amúgy pedig évek óta nem látott csatárteljesítményt hozó Gyula helyére? Vagy mélységből fog játszani, mi pedig annyira megtámogatjuk, amennyire lehet, vagyis mögötte egyszerre lesz a pályán Hidi, Nagy Geri, Godoy és még Törpilla is védekező feladattal? Aztán oldja meg Gyulával párban abban a fél órában, amennyit egy lassan negyvenes kibír ebben a döglesztő tempójú magyar mezőnyben?
Vagy csak áll, integet a fotósoknak, és ha szabihoz jutunk, akkor bevágja? A többit pedig oldjuk meg majd tíz emberrel?
Bevallom, az elmúlt években nem láttam játszani, nem tudom milyen formában, erőben van, mennyire motivált, de nincsenek hiú ábrándjaim. Részemről nem hiszek azoknak a szövegeknek, hogy még negyven évesen is kimagaslana. A neve miatt talán megijedne mondjuk a paksi Heffler kicsinyt, de most komolyan, egy csatár nem csinál bajnokcsapatot.
3. Minek?
Hogy legyen sajtóvisszhangunk? Vagy, hogy néhány rajongója kijöjjön a Bozsikba? Igen, és? Ott lesznek, fogyasztanak, mondjuk a Honvédot messziről leszarják, tehát nekünk, a bennszülötteknek csípik majd a szemünket*, hogy végül eltűnjenek, ahogy eltűnik Sándor is. Ez egy ilyen műfaj.
* Elnézést, az én jegyem ide szól, meg oda, meg oda és oda. Bocsánat, merre van a mosdó? Én meg álljak ki közben hosszú sorokat a büfében, szoruljak ki a megszokott helyemről. Szuper, mindig szerettem, ha tömegével jelennek meg az egyszeriek.
Eközben ott van az a kurva Kispest, amelyik az elmúlt 16 meccséből mindössze négyet volt képes megnyerni, egy kibaszott gödör alján vonaglik és kiutat semerre sem talál. Nekünk pont erre van most szükségünk?
Nem tudom, nem vagyok pszichológus, vagy melyik szakma foglalkozik ezzel, de azt valahogy nem tudom felfogni, Del Piero érkezése bármennyit is segítene a csapat eredményességén, vagyis azon a dolgon, ami egy NB I-es klubnak talán a legfontosabb. És így nekem is, mert nem véletlenül vagyok honvédos.
4. Zanza
Szóval szép és jó dolog, hogy Cordella tárgyalhat vele, meg szabad kezet kapott, de mondjuk olyat nem lehetne inkább, hogy használható balhátvédet nem csak szökőévente igazolunk? Vagy nem hozunk ide Rossinak Testardikat, hanem egyből Youla-kalibert? És mi lett volna, ha Rossi megkapja azt a középcsatárt, amiért annyira sírt? Talán lehet, nem bronz a vége.
Biztos remek biznisz a Honvéd nemzetközi igazgatójának lenni, nyilván csurran-cseppen némi euró a szereplések után, mert máskülönben nem kevés kérdést vetne fel egyesek játszatása. De valahol álljon már meg a nászmenet (gyászmenet)!!!
Rohadtul nem tetszik nekem, hogy egy tulajdonossal rendelkező klub egy szerződéssel nem rendelkező ember játékszere lett az utóbbi időben. Nyilván köszi Lanzát, Gyulát vagy Ignját (ha ő hozta), csak épp közben itt volt még kismillió senki is, akikről egy perc alatt le lehetett vágni, a futballhoz annyi közük van, mint nekem a csipkeveréshez.
Tehát a nagy kérdés, hogy kell-e most nekünk Del Piero, vagy az egész (klubmodell) egy nagy szemfényvesztés, és félő, hamarosan bedől, mindenki menekül, csak mi maradunk itt és mantrázzuk magunkban: én megmondtam, én megmondtam, én megmondtam, én megmondtam.
Hülyítenek minket.
update
Néhányan azt hiszem félreértitek, amit mondani szeretnék, vagy az is lehet, hogy én nem beszélek tisztán.
A lényeg, hogy elismerem, hatalmas élmény lenne Sándort a Bozsikban látni, hatalmas élmény lehet vele játszani, satöbbi.
Azt is elfogadom, hogy ez egy soha vissza nem térő lehetőség, és az olyanokat pedig meg kell ragadni.
Általában.
A bajom az, hogy nálunk minden az ilyen ad-hoc lehetőségekről szól, hogy a Honvéd, mint entitás, mint cél, mint klub, mint érdek, az elsorvad közben. (A Givovát miért nem lehet mondjuk meggyőzni a pontos szállításról?)
A kell és a nem kell igazából lényegtelen Del Pierót illetően, baromira nem erről szól most a jelenlegi helyzet.
