mert célunk csak egy van
Détári Lajost kérdezte az NsoTV stábja arról, hogy szerinte mennyire vállalhatóan erősített a Honvéd a nyári szünetben. Döme nem kertel, és bár bevallja, nem látta egyetlen felkészülésinket sem, a keret nevei alapján egy nyolcadik helyet tartana reálisnak. Tehát az idei év nagy kérdése: rácáfolunk korábbi klasszisunk jóslatára, vagy megerősítjük?
Apró érdekesség, a most visszatérő Németh Norbi épp Döme kispesti edzősködése idején játszotta utolsó tétmérkőzését színeinkben.
A Győr elleni, jövő hét szombaton esedékes bajnoki premiert megelőző utolsó edzőmeccsünket játszottunk tegnap délután a centeren, a Telkiben pallérozódó a lengyel második ligás katowicei gárda ellen. Látszott a fiúkon, hogy az Ausztriából való csütörtök éjjeli hazatérés után még nem igazán billent helyre néhány kispesti bioritmus, voltak, akik fásultabban mozogtak az egyébként kibírhatatlan hőségben. A siker mégis jött: Abbas és Németh Norbi góljára csak eggyel tudott riposztozni a vendégalakulat, így végül 3-2-2-es stattal fejeztük abba az idei alapozást.
Képes összefoglalónk a tovább után böngészhető.
A lengyel himnuszt tapsolja kezdőcsapatunk. Az előző csörtéken már tapasztalt egy szűrős 4-4-2-vel indítottunk most is, amely ez alkalommal így festett: Kemenes – Kostolani, Botis, Lovric, Novák – Horváth – Németh, Zelenka, Tchami – Abass, Délczeg.
Jelzésértékű lehet a jövőre nézvést, hogy a védelem és a középpálya közti híd szerepét Horváthnak osztotta ki a mester tegnap. A félidőben aztán egy huszárvágással Debrecenit cserélte be a sárgalapos Adrink helyére, a pályán lévő három középhátvéd közül Lovric került egy sorral előrébb. Látszott, hogy ez egy teljesen szokatlan elem, meglátjuk, hogy mi sül ki belőle ősszel. Az utolsó húsz percben aztán Hidi és Nagy Armand is beszállt (ekkor már 4-2-3-1-et toltunk), Akassou viszont rombolás helyett most lelátózott böcsülettel.
Az irányítói feladatokat jó hetven percen keresztül Zelenka látta el. Ezúttal ő is kissé fáradtabb volt, lejövetelénél duzzogott is egy sort magában, szigorúan sportszakmai kérdéseket boncolgatva. A helyére beállt Ivancsics még mindig nem irányító, de a balszélsőtúltengés miatt érthető, hogy új poszt kell neki.
A szamurájfrizurával operáló Botis ezúttal is hozta szokásos, sallangmentes játékét, néha egy teljes alakos kép erejéig a kamera látókörébe is beküzdötte magát. A mellette játszó Kostolanit nem igazán tették próbára.
Felemásan működött a balszél: a 40. percig játszó Csami ismét gyors volt, Supka Attila viszont kevesebb szólót, és több passzt kért tőle (a második gólunk mégis egy hosszú sprint után kiharcolt büntetőből született). A kényszerű csere után Hajdú került eredeti posztjára, de ezúttal kevesebbet volt játékban.
Novák Alexisztől a szélen való villámgyors beindulásokat, és a Tchami mögé való befutást hiányolta a vezetőedző. A hibák ellenére végig a pályán hagyta balhátvédünket, jelezvén, hogy ősszel akár még meghatározó csapattag lehet.
Délczeg Geri felé is záporoztak a Supka-utasítások. Ezek szerint jobban kellett volna helyezkednie, valamint hatékonyabban befutni az üres területekre. Egy második félidei szituációnál Ivancsicshoz passzolt lövés helyett, amelyet szintén sérelmezett a kispad.
Csúcsformában az eredményjelző. Egyéves blogelőfizetés jár annak az olvasónknak, aki megfejti: milyen logika szerint került a „Fel” szó mellé lefelé mutató nyíl, és fordítva.
Németh Norbi góllal debütált a centerpályán, később pedig modellt állt ehhez remekbeszabott a portréhoz. Jár a köszönet mindkét gesztusért.
Az ősz taktikai meglepetése Abbas támadósorban való szerepeltetése lehet, ami ugyanakkor logikus lépés is, hiszen a krónikus csatáraszályt ezúttal Sekulic és Danilo sérülése is fokozza, a szenegáli harcos eredeti posztján pedig sikerült minőségi erősítést eszközölni.
„MOREIRA! VEDD MÁR LE A KISPEST-MEZT!” – fröcsögtetett néhány liternyi sörös nyálat az előtte ülő szimpatizáns nyakába a múlt szezon egy hazai meccsén a korzón helyet foglaló, deresedő kobakú úriember. Ezzel a megmozdulásával akár jelentékeny felzúdulást is kelthetett volna a lelátón, hiszen ilyen vehemenciával mégsem ildomos vetkőzőszámot követelni magasan jegyzett cirkuszművészeti rendezvényen, mellette posztoló társai azonban rá sem hederítettek, inkább behúztak egy strigulát kevésbé humoros stadion-hozzászólások képzeletbeli rovatába.
Idővel aztán teljesült a kívánság, a brazil sporttárs immáron melegebb, de mindenképpen más éghajlati övön kajtat a bőrgolyóbis után. Hogy mi történt az általa (is) megszentségtelenített dresszekkel? Csak tippjeink vannak. Valószínű, hogy Pandur Robi szertáros az idény végeztével a lelátó gyomrában fellelhető veszélyeshulladék-tárolóba szállította Schrancz Balázs hajpántja, Abdou Tangara sportszára, és Yusuf Adewunmi stoplisa mellé.
A megtisztulási folyamatot követően viszont kénytelenek vagyunk új szerelés után nézni, amelyet – bár sokáig úgy tűnt, hogy más textilipari vállalat lehet a befutó – ismét az amerikai Nike szolgáltat végtelenségig bálványozott klubunk számára. Ennél konkrétabb információk azonban jelenleg nem állnak rendelkezésünkre a friss felszerelésekről, így fantáziánkat, valamint a Nike honlapján található Kit Buildert segítségül hívva próbálunk tiszta vizet önteni a pohárba.
Szavazzatok az általatok leginkább kultivált Kispest-fantáziamezre a tovább után! (Szavazni a mezeken lévő nevekkel lehet.)
Két dolog tudható a jórészt a Bozsikban használandó trikónkról: (természetszerűleg) vörös-fekete színekben fog pompázni, és csíkos lesz. Az első kritériumnak mindegyik jelöltünk megfelel, egyébként pedig van itt keresztcsíkos (ilyet legutóbb a 90-es évek végén viselt gárdánk, hogy pontosan mikor, megmondják blogger-őskövületeink), klasszikusnak számító hosszanti csíkozású, valamint egy érdekes, villámmintás változat is (az MTK avatta fel ezt a sablont az örökrangadón). A csíkmániát sutba dobva feltűnik egy 2009-2010-es Manchester United-stílust idéző, szerintünk remek szett (egyébként nem vagyunk puhány angolfoci-nézők, csak egy képen láttuk – teljesen véletlenül), valamint a tavalyi piros pólónk (ezúttal fekete nadrággal), hiszen mégiscsak ebben győztünk sorozatban négyszer.
A rendszerint fehér vendégmezünknek általában az egyszerűsége adja pikantériáját, hasonlóan Horváth Adrián nyilatkozataihoz. Az általunk elképzelt – egyébként nem túl izgalmas – garnitúrák között szerepel tisztán fehér, emellett megjelennek a vékony, elegáns fekete minták is, amelyek talán a Hummel-korszakot idézik. Találunk mezt hangsúlyosabb piros betéttel, valamint ismét megjelenik a villámminta, ezúttal más színkombóban, mint a hazai ingek esetében.
Nagy szerencsénkre a harmadik számú mezek gyártása és viselése – néhány üdítő kivételtől eltekintve (narancssárga ETO- és Fradi-mez) – kishazánkban még nem igazán terjedt el, így anélkül vághatjuk taccsra rekeszizmunkat a merész, vagy egyenesen gusztustalan árnyalatokon röhögve, hogy azokat valaha is viselnie kéne kedvenceinknek. Kezdésnek itt egy pompás arany-fekete párosítás, amelyet a következő bajnoki címünk ünnepléséhez ajánlunk a klubvezetők szíves figyelmébe (tehát utolsó fordulós, pécsi vendégjátékunk alkalmával akár tesztelni is lehet). Zöld-fekete csíkos szettünk igazi vérlázító kuriózum, míg szürke megoldásunk a visszafogott tökély képviselője. A gyomorforgató alternatív blokkot a bordó-világoskék és a sárga-fekete műremekek teljesítik ki.
Hanta kollega imént írt mailt, hogy klubhonlapunk átkeresztelte Christian Hervé Tchami-t CSAMI-ra. Érdekes vállalkozás.
A XIX. sz. végi, XX. sz. eleji névmagyarosító trend tér tán vissza klubunknál, mikor is Darwin Károlyról, Verne Gyuláról vagy éppen May Károlyról írtak az újságok s beszélt a köznyelv? Ha igen, lenne egy-két tippünk a srácok átnevezésére, a megoldások gondolom önmagukért beszélnek…
Az új útleveleket-személyiket blogunk szerkesztőségében lehet átvenni.
Téli elmélkedésünkhöz hasonlóan ezúttal is többféle variáción osonkodunk végig a taktikai elképzelések dzsungelében – bár ezek között sok lesz az átfedés, hiszen keretünk gazdasága azért még nem versenyezhet variációs lehetőségek terén mondjuk a ’93-as Milan anyagával… Ennek ellenére nüanszokban mérhető eltérések azért vannak a vázolt felállásokban és mint tudjuk, az Ördög a részletekben (nomeg Zaréval, Meksszel és Kirchmayerrel együtt az 1992-es Siófok középpályás-sorában) lakozik.
Elsőként érdemes egy alapcsapatot szemügyre venni. Supka a felkészülés eddigi szakaszában jobbára az általa tradicionálisan kultivált 4-4-2-t, vagy annak valamely permutációját nyomatta, úgy fest, az általunk már tavasz közepére jósolt váltás tehát most jött el. Új igazolásaink közül a kezdőbe kívánkozó Némethtel és Délczeggel felturbózva hát a tavaszi sort, valami ilyesmit dob ki a gép.
A 4-4-2 szerkesztőségünk agyába is úgy fest beférkőzött. Ha végigmegyünk a 3 törzsszerző ilyen-olyan topikokban elszórt kezdő-ötletein, a taktika rendre az említett formációt követi, kinél progresszívabb (jómagam) kinél realistább (Hanta, Babar) megoldásokkal próbálkozva. Hogy miért is mondom ezt? Lássuk.
Szerzőnk -ahogy mindig is- variál, ezt láthatjuk. A jobboldalon a beszürkülni látszó Lovricsban bízik a védelem terén, de azzal a kikötéssel, hogy amennyiben Baráth Boti visszanyeri 2010 decemberi formáját, tavasszal már vele is próbálkozzon Supka maestro. Legalább alternatívaként. Kostolani nekem túl szürke. Balhátvédposzton váltásban tolnám Hajdút (itthon, ha támadóbbak vagyunk) és Aleksziszt (idegenben, ha bekkelünk), ugyanígy védekezőközép-poszton itthonra (a bármilyen meglepő, de) passzolni szoftosan elkezdő Horét vagy méginkább egy önbizalommal feltöltött Hidit alkalmazva, míg idegenben remek lesz a strict labdaszerző, ám előrefele csökkentett hasznosságú Akassou. A középpályán ugye egy név nálam nem kérdéses, mindenki tudja hogy belebuzulódtam a cseh vörösfej passzjátékába, viszont Némethnek helyet szorítanék mindenképpen egy kvázi Totti pozícióba, Zeli és Délczeg közé. Jobboldalt pedig Abass és Nagy Geri váltsa (de rendszeresen és ténylegesen) egymást. Az ék meg a jó benyomást keltő Délczeg. Vagy ha a NN-féle Tottizás túl prog, akkor Délczeg mellé első körben Szekulics. Hajrá.
Hantánk hátul a tavaszi bevált védelemre esküszik, míg az általa enyhén szólva nem kultivált Hore/Hidi kettős elpárolog a kezdőből, helyükön Akassou szerepelne. Németh nála jobbszeles középpályás, Abassal váltva egymást, közös kedvencünk, Zeli helye betonbiztos, a csatárduó pedig a Copacabana Markó Ivánja, Danilo, illetve Délczeg. Ikertornyok elöl? Nem tudom. Hanta igen. Meglátjuk!
Babar sem az az eszeveszett újító, két lábbal jár a földön. Egy dolgot reszkíroz meg, az általa egész szezonban kasírozott Novák Alekszisz bekerül hátra, így Hajdú lesz a szélsőközéppályás ugyanazon az oldalon, Gege meg pados. Minden más stimmöl az előzőekkel. Babarunk tehát meglépi a rég áhított Hajdú-előrehozatalt. Vajon Supka is?
Most akkor játsszunk tovább. Mi lehet a best of a jelen keretből, ha a „nevek” alapján tesszük fel a kezdőt 4-4-2-ben? Játéktudás számít, a poszthűség kevéssé. Nos Kemi helye tuti sokunknál, bár Sánta hasonló képességű kapus, én sem vagyok híve a nagy variálásnak és úgy fest drukkereink sem. A védelem kb. OK, Lovrics és Kostolani harca lehet majd érdekes. Ha Novákot, a siófoki stabil idénye miatt alapkezdőnek vesszük, Hajdú Norbinak csak szűrőposzton jut hely, hisz Gegének is kell „név alapján” a hely. No meg Hfalvi barátunknak, akinek szerepeltetése a szememben továbbra is véleményes kérdés, kéne a tudása és a játéka, „más” meg nagyon-nagyon nem, de hát erről nem mi döntünk. De képesség alapján neki kéne Délczeg felé nyomatni a gólpasszokat ez támadhatatlan indok.
Aztán ott az esély arra is, hogy valamiért visszaállunk a 4-2-3-1-re, ami remélem nem következik be, mert az azt jelentené, hogy rosszul indítottuk a szezont és jön a pánik. Na de ha mégis, vagy egyszerűen csak egy variációs lehetőségként tekintünk e hadrendre, hát valami ilyesmi jönne ki. Hátránya, hogy Zelinek és Némethnek egyszerre nem jut hely a kezdőben, hisz Abass klasszikusabb szélső mint Norbi a jobboldalt nézve – max Gegét szoríthatja ki Norbi, de akkor minek van itt Ivancsics. Irányítónak? Azt még viccnek sem. Nem tudom, sehogy se áll össze a kép.
Elnézve eddigi variálgatásunkat, bizony azt látjuk, kevés akadémiker tűnik fel a nagycsapatban, még kevesebb mint tavasszal. Pedig ott állnak ők is a trambulinon, reméljük, Supka mester engedi őket megmártózni, úszkálni. Ne járjunk úgy, mint 1995-ben vagy 2002-ben, amikor hirtelen kellett kényszerfiatalítani, úgy hogy az ifjoncoknak nem volt elég tapasztalata, és csak azért kerültek mélyvízbe, mert az öregek egyszerre estek ki/árusítódtak ki fölülük. Gondolkozzunk előre. Rendszeres cserejátékosi lét lenne idén az egészséges, 15-20-50 perces játéklehetőségekkel. A kék nevek kis Bozsik-modellünkön jelzik, hogy a posztok nagy részére vannak aspiránsok. Használjuk őket! Ja és ismét idézném, ha jól emlékszem áfonya bácsi kommentelőnk megjegyzését: valahogy fel kéne turbózni e srácokat, ne legyenek ilyen „rendesek” a pályán. Keményen, harcosan. Nagy Gerinél már látszik a beindulás, ezt kell pörgetni tovább.
No és ha minden kötél szakad? Ha besülnek az új igazolások? Ha a fiatalok nem bírják a terhelést? Hát akkor baj lesz…vagy mégsem? Van a Bozsik környékén pár megveszekedett Honvédos, blogunkon egy-két elhivatott kommentelő, a klub körül dolgozó néhány legendary arculat vagy épp a szurkolói fórumunkról néhány egyén akiket vörös-feketébe öltöztetve, ha szét nem is nyerné magát a csapat de legalább megdöglenénk a pályán. Ha Babar térde rendben van, jobbhátvédben simán hozza Lovrics szerepét. Mindig is makulátlan zakóját a korzó korlátjára akasztva (utána mehet tisztítóba) Hanta trinyózhat elöl, a neve alapján kőkemény hátvédjátékot prezentálni képes medvepuszi baloldalt takaríthat, Holé úr meg repked a gólvonal előtt, kezében a zsírosdeszkákkal mutatva be a robinzonádokat. Tulajunk meg majd középről fogja össze a védelmet egy két harsányabb „okay”-t is eleresztve. Irányítónk, M. Józsi, harsány, „hajráhonvédcsakAAAAAA..Kispest!” rikoltásokkal mozgatja majd a támadásainkat. Én? Én meg majd Kovács Kálmisan alibizek elöl amíg le nem rúgnak…
Ha az utolsó variációtól eltekintünk, nem állunk rosszul. Ha a jelen keret ÍGY együtt marad (Zelenka, Németh Norbi, Hajdú, Botis, Lovrics, Debrő) az újak pedig beválnak, meglehet az 5.-8. hely. Nem egy nagy deal, de az utóbbi évekhez képest már ennek is örülnék. Sőt, lehetne itt merészebb álmokat is szőni, ismerve az NB1-es riválisaink átlagszínvonalát de most a földön maradok én is. Két lábbal.
Mit mondhatnék még a témában? Kb. annyit: jöhet a Győr.
Stadionképek: ravasz fondorlattal a tegnapi Pádár László linkről.
Címkép: labdabiztos.blog.hu és blikk alapján RW sufnituning.
Bozsik stadion Honvéd FC in Magyarország
Nemrég fedeztük fel Pádár László remek alkotását Szentélyünkről a 360cities.net oldalon, és bár twitterfolyamunkon elcsiripeltük, nem bírtuk ki, hogy beágyazva ne mutassuk meg nektek.
Kommentár? Nincs, csak annyi, hogy gyönyörű, és reméljük a két hét múlva induló bajnokságban minél többen járunk majd ki, és szurkolunk ebben az igazán felemelő környezetben a csapat sikeréért. Csak!
Amikor még a tavalyi bajnokság vége felé beröppentek az első hírek More barátunk távozásáról, Babar kollega egy igazán helyre kis elbocsájtó szép üzenettel fejezte ki mindannyiunk őszinte fájdalmát a kis brászil kerékkötő kispesti fészekből való kirepülése kapcsán. Az a cikk remekül reprezentálta az átlag Kispest-drukker gondolatait és életérzését: pikírt volt, szarkasztikus és ironikus – pontosan azokat a hangulatokat-érzéseket koncentrálta, amikkel mi, egyszeri Honvédosok próbáljuk átvészelni az 1996 óta datálódó mélyrepülést, melyet ugyan a Hemingway-éra kezdete megakasztott, de az igazi eufória, a bajnokesélyes csapat gyors visszatérte elmaradt. Hanta már többször emlegette kettős klubidentitásos, sok igazságot tartalmazó téziseit amiről egyszer talán posztot is ír, itt most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ma végre történt valami olyasmi, ami egy más hangulatú posztra késztet. Nem pikírtre. Nem szarkasztikusra. Csak szimplán örömtelire. Kicsit bizakodóra. Kicsit vakon optimistára. Azért óvatosra. De mindenképp örömtelire. Németh Norbert hazatért.
Haza, igen, nem mentegetőzöm a patetikusság miatt. Kevés olyan játékos van a Bohócban akire még nyugodt szívvel húzhatjuk rá a jelzőt hogy a mi kutyánk kölyke. Akihez eligazolása óta sem kötődik semmi folt, aki sosem tett dehonesztáló megnyilatkozásokat, véleményes megnyilvánulásokat excsapata felé. Felénk. Németh ilyen, ráadásul pályafutásának első kispesti szakasza bizony nem is rossz emlékű. Korosztályából egyenesen a legjobbak közt tartottuk számon. A Reszeli által 1999 őszén a kerethez felhozott 3 ifjonc (NN, Torghelle Sanyi, Kozarek) közül ma is tartom ,hogy Norbi volt a leglabdaügyesebb, bár az is igaz, Sanyink nagyobb karriert futott be, megjegyzem megalkuvás nélkülisége folytán abszolút megérdemelten. De a 2000-2002 közti, NN által is fémjelzett kispesti évek azért ha nagy sikerekben nem is, kisebb szép emlékekben gazdagok (Szuri bás őrült tavasz 2001-ben, 2001 őszi Fradiverések, Détáris kis menetelés stb.). És ennek Németh Norbi is része volt.
Hemingway érkezése óta voltak már bíztató kísérletek igazolások terén. Örömtelinek véltem anno Bárányos és főleg Tóth Misi hazahozatalát. Más kérdés hogy egyik sztori sem úgy zárult ahogy annak kellett volna. A mai gyökértelen világunkban igen is szükség van a kapaszkodókra, így Némethnek kicsit önmagán túlmutató jelentősége lehet: a sok tucatlégiós mellett végre egy a „mi fiaink” közül is újra itt van, egy játékos akinek a Honvéd nem pusztán az udvariassági formulák halmozása miatt fontos klub, hanem akinek jelent is valamit. Aki itt nevelkedett. Aki a Bozsikban mutatkozhatott be az NB1-ben. És aki most úgy fogalmaz: hazatértem.
No nem kell elszállni, ezt én is vallom. Sokat vitáztam -vitáztunk Németh Norbi ügyén az utóbbi hetekben. Volt, aki meg is fedett, hogy NN nem megváltó. Nos, tényleg nem az. Még csak különösen jó formában sincs mostanság, a Tomszk kaland óta. De ne feledjük, hogy anno nálunk, vagy 2006-07 táján a Vasasnál azért emlékezeteset produkált. Nagyon bízom benne, hogy a hazai környezet és egy türelmes hazai közönség ezt előhozhatja belőle. Vagy nem. Akkor sincs tragédia. Viszont akkor is szükség van rá. Kell, mert jelenléte üzenet végre a szurkolók felé, egy tényleg szerethető csapat kialakítása felé, és ha Norbi nem is a legnagyobb vezéregyéniség arculat, azért mégis értelmesebb focisztorikat tud mesélni a fiatal akadémistáknak a jövőjük esetleges menedzseléséről vagy saját tapasztalataiból mint 1-1 pár hónapja itt élő külhoni (nem pejoratíven értve de) zsoldosjátékos, vagy épp…. s itt most nem írok le neveket inkább.
Németh Norbi tehát hazatért, ennek pedig végre örülhetünk. Örülhetünk mint télen a Zelenka-igazolásnak, örülhetünk, mint a fiatal MFA-s srácok közt a tehetségesebbek feltűnésének és örülhetünk, hogy most nem az utolsó pillanatban beeső 10 próbázóval szerződünk. Örüljünk egy kicsit, mert ránk fér. Üdv újra itthon Norbi. Már vártunk.
Fotó: honvedfc.hu
Szomorúan olvasom a sportlap online kiadásában, hogy három egykori(?) játékost, és négy játékvezetőt vettek őrizetbe az évek óta húzódó fogadási csalások ügyében. Szomorúan olvasom, mert ilyenkor valahogy mindig előjön egy legendás Újpest-Honvéd, esetleg a Szolnok elleni kupameccsek, netán egy homályos Honvéd-Vasas.
Ezúttal azonban nem! Ahogy megláttam a hírt, azonnal klikkoltam a keresőre, és elkezdtem beírni: Honvéd. Nulla találat az oldalon. Huhh. Nézzük Kispesttel. Úgy is, így a rám ülő kényelmes, felszabadult érzéssel futhattam végig a lényegi olvasmányt.
Megnyugodtam, megnyugodhatunk. (egyelőre)
A Losonc elleni felkészülési találkozót követően Supka Attilával beszélgettünk, aki a bajnokságra való felkészülés közepén adott helyzetjelentést a hivatalos honlapnak, illetve blogunknak.
– Hogy áll jelenleg a csapat felkészülése, milyen munkát végeztünk el eddig, hogy látja a csapat eddigi teljesítményét?
– Nagyon sokat dolgoztunk a játékosokkal az elmúlt hetekben, ami meg is látszott a mai mérkőzésen. Fáradtabban mozogtunk, de nem most kell frissnek lenni, hanem a bajnoki időszakban. Ma több próbajátékos is volt, az ő tesztelésük befolyásolta a meccsen az összeállítást, a játék alakulását. Bízunk benne, hogy hamarosan megtaláljuk azt a két-három embert, akikre még szükségünk van. A héten két fronton dolgoztunk: a csapat egyik fele a a mai NB II-es osztályozó mérkőzésre készült, ez is meghatározta a mai összeállítást. Úgy érzem, hogy amit elterveztünk az eddigi időszakra, azt meg tudtuk valósítani. Bízom benne, hogy hamarosan összeáll az a csapat, amellyel a Győr elleni meccsen el tudjuk kezdeni a bajnoki mérkőzéseket.
– Megjelentek a keretben az első fecskék akikkel már már szerződést kötöttünk. Milyen szerepkörben számítunk rájuk, hogyan tervezi őket beépíteni a csapatszerkezetbe?
– Délczeg Gergely és Novák Alexisz posztja mindenki számára ismert, rájuk nem térnék ki. Marek Kostolanira jobboldali védő pozícióban számítunk. Rutinos játékos, aki megjárta a Bundesliga 2-t és a szlovák első osztályt, bízunk benne, hogy megoldja a feladatát. Christian Tchami személyében a bal oldalra is igazoltunk egy játékost, ő a gyorsaságával lehet segítségünkre.
– Az mindenképp látszik hogy ezek az igazolások olyan posztokra érkeztek ahol tavasszal már volt egy alternatíva. Az újak tehát bővíthetik a repertoárt – nagyobb rotációra számíthatunk 2011-12-ben a kezdőcsapatot tekintve?
– Természetesen szeretnénk mindenkinek lehetőséget adni és kialakítani a versenyhelyzetet a csapaton belül. Tavasszal sikerült megtalálni azt a tizenegy embert a keretből, akik végig tudták játszani a félidényt, most olyan játékosokat igazolunk melléjük, akik versenyhelyzetre késztetik őket. Bízunk benne, hogy ez jó hatással lesz a csapatra, növelni fogja a teljesítményt.
– A mai próbázók közül vannak olyanok, akik elnyerték a tetszését?
– Nehéz erről beszélni, hiszen egy gyengébb játékkal abszolváltuk a meccset. Volt két-három olyan játékos, akit itt tartunk a szerdai Dunaszerdahely elleni meccsre. Ilyen például a baloldali belső védő, Bjelkanovic, illetve Sekulic, a montenegrói csatár.
– Hogy folytatódik a felkészülés a jövő héttől?
– Napközis rendszerben készülünk a Bozsik -stadionban, edzőmérkőzésekkel fűszerezve a programot. A jövő hét után pedig egy rövid ausztriai edzőtáborra utazik a csapat.
Fotó: Babar.
Érdeklődve szemlélődő tekintetek a hátsó füves korlátjánál, vidáman kvaterkázó arculatok figyelik szigorúan összehúzott szemekkel a melegítő játékosokat…. a lustábbak (így posztírónk is) a kapu mögött üldögél a fűben, egykedvűen szívva be az enyhe fűillatot a derült kék ég alatt és a lassan induló edzőmeccs „árnyékában”. Még rajta is túltesz azonban két ifjú, 4-5 év körüli kollega, akik a szögletzászló mellett a hédezerés fogalmának klaszikus értelmezéseként egy kis pokrócon fekszenek el egy doboz almalé társaságában. Élni tudni kell. Honvéd-Losonc beszámoló a katt után.
A tél óta megszokott fekete keresztcsíkkal ékesített vörös edzőfölsőnkben kifutó kezdőt böngészve bizony látszott: a múlt héten az Orosháza megszodomizálását lerendezését feladatul kapó különítmény (Kemi, Lovrics, Debrő, HajdúNorbi) ezúttal is a Viharsarok felé vette az irányt segítendő a nem épp élelmedett koráról hírhedt Honvéd II-t az osztályozón. A kezdőt tehát a már megszerzett újak (Sánta, Kostolani, Tchami), a régi motorosok (Zeli, Botis), illetve egy adag próbázó tette ki. Utóbbiak közül ismerős lehetett a télen már csekkolt Bjelkanovic, akit még most is megnéz majd további 1-2 meccsen Supka. A srác állítólag a védelem közepén és balszárnyán sem elveszett, nos télen és most is amolyan ‘biztos, de semmi extra’ teljesítményt hozott, és magam kissé értetlenül is állok az előtt hogy Ivan, Sorin és Debrő mellé minek egy 4. oszlop is, de nem ebbe fogunk belerokkanni, az is biztos.
A többi próbás tekintetében…hát…nem tudok ömlengeni. A 97-es mezben toló afro skac a jobbszélen Abassnak a cipőjét sem pucolhatná, és az igazhítű kispesterek tudhatják, hogy ez egy kemény kijelentés, lévén a derék Dieng Ceikh-t sem az új Gyimesik/Pisontok közt tartjuk számon. Felejtős. A hol a középpálya jobb, hol bal oldalán hol csatárszerű poszton feltűnő szerb arc bár vert egy mesterhármast, bennem erősen Arszenijevics & Co utóérzéseket keltett, persze a gólszerzési hatékonyság bíztató, ám ezek közül igazán csupán a 3. volt igazán értékelhető és ne feledjük, edzőmeccseken anno Arszáék is villogtak. Brnovics ugye régi ismerős, debreceni, vagy győri formájában azonnal megvenném, sajna most látszik rajta egy kis puh, amit valszeg 1 éves sérülési pauzája alatt szedett fel. Azért még 1-2 mecs próbát tán megérne, de lehet hogy ezt csak a szívem mondatja velem. Az biztos hogy a tegnapi csatárkínálatból messze ő helyezkedett a legjobban, de sajna az is, hogy még Zelenka is a robbanékonyság megtestesítője mellette…nem tudom. 
Ha valaki garantálná hogy Brno fél év alatt utoléri egykori önmagát, habozás nélkül tolnám elé a kontraktot, de ilyet ki igér? Max a mesék.
A friss arcok közül Sánta kapust nem nagyon tette próbára a losonci támadósor, így első ránézésre pedig maradnék Kemenesnél a kapuban. Nincs gond Sántával, de én csak akkor váltanék, ha egy új Petry/Nota tűnne fel. Kostolani barátunk egy erős átlagos jobbhátvéd munkát hozott, kb. ilyeneket láttam a tavalyi téli tréningszezon alatt Mogától, vagy sérülése előtt Baráth Botitól. A balszél új fekete gyémántja, Tchami egy bíztató első félidőt tolt, gyors, dinamikus, és még labdát kezelni is tud, Lunguk, Rouanik után ez egyenesen pozitív meglepi. Második félidei beszürkülése már nem.
A második játékrészre érkezett Ivancsics Zeli helyére irányítani, dettó mint tavasszal, látszik nem ez a posztja, de szabadrúgásgólja dicsérhető. Azért a rőt cseh első félidőben kiosztott 2-3 hatalmas külsős passza hiányzott. Délczeg is beállt és ahhoz képest, hogy testalkatra a Zsolnai/Pala/Ndjodo iskolát képviseli, labdafedezése és passzai (no meg két remekbeszabott gólja, egy szögbelövő erősségű fejes és egy szép eltekerés) arról árulkodnak, hogy ő szép éveket tölthet el itt, de inkább nem kiabálom el a dolgot.
Maga a Losonc amúgy elég halovány egy alakulat benyomását keltette, messzemenő következtetéseket kár is levonni a tegnapi gálázásunkból főleg úgy, hogy Supka mester is húzta a száját a játékunk minőségére, igaz hozzátéve azt is: a felkészülés jelen szakaszában nem a szemkápráztató pörformansz a fő cél. Jövő héten edzések és edzőmeccsek sora jön, majd utána ausztriai túra. A csapat és mi sem unatkozunk tehát a bajnoki nyitányig.
A Bozsik meg szép lassan kiürült, az elbaktató szurkerek válluk fölött hátranézve még láthatták a levezető köreiket róvó keretet illetve a próbázóknak a szentenciáit kiosztó Supkát, majd a Puskás Ferenc utca és az Ady elnyelte az embereket. Folyt köv…
Bp. Honvéd – FC Losonc 6-0 (2-0)
Bozsik-stadion, 300 néző, Vezette: Berényi.
Gól: Sekulic (3), Délczeg (2), Ivancsics.
BHFC: Sánta – Kostolani, Botis (Dubjevic 46’), Belkanovic, Novák – Akassou, Ndango (Délczeg 46’), Zelenka (Ivancsics 46’), Tchami – Sekulic, Brnovic (Nagy Armand. 65’).
Fotók: Babar.