Mastodon

Kategória: Beharangozó

Bár posztot nem kaptok a Videotonra, mégis találtunk alkalmat, hogy leírjuk Pini, Dolcetti és Tarlósi nevét

A Videoton elé csak kibeszélő lesz ma, mert

  • olyan sztori csak ritkán kerül nyilvánosságra, mint az Urbányi vs. beszéljük ki a feszültségeket a csapaton belül című, és ezt még emésztenem kell. Amúgy a sztori nem új, Pista már a 24.hu Ziccer néven futó podcastjében is érintette a témát, hogy azóta árgus szemekkel figyeljük a csapaton belüli dinamikát a meccseken.
  • felbaszta az agyam az életemben először vásárolt mobilbérlet. Soha többet, inkább maradok a papíralapúnál, jóval kényelmesebb és egyszerűbb, sőt, nettó időben mérve kevesebb a dolgom vele az érvényessége alatt.
  • hőbörgök rendesen az MLSZ vs. klubok vs. rendőrség cicaharcon, mert megint téma lett, hogy a magyar fociban soha és semmi problémának nincs felelőse, azonban ha kis részsikert érünk el, azonnal kitüntetnek mindenkit oda-vissza.
  • sok a munka.
  • éhes vagyok.
  • és amúgy is.
„Bár posztot nem kaptok a Videotonra, mégis találtunk alkalmat, hogy leírjuk Pini, Dolcetti és Tarlósi nevét” bővebben

A kupagyőztes első útja Újpestre vezet, hogy fogadja a neki járó köszöntéseket

Újpest – Bp. Honvéd @ Megyeri út, 21:05

Sziasztok, történt valami említésre méltó a héten?

Ahh, hogy nyertünk egy kupát? Hivatalosan az évek óta öreg Kamber két góljával? Padon Pisonttal és Dajkával, a pályán sok olyan játékossal, aki évek óta velünk van, netán egyenesen saját nevelés?

Nem akarok jönni a Nagy Honvéddal, hogy ilyenek nálunk a hétköznapok, viszont újra előjövök a Sokadik Nagy Generációval, amiben lehet mégis valami, hiszen RW is feszegette érintőlegesen másnap.

„A kupagyőztes első útja Újpestre vezet, hogy fogadja a neki járó köszöntéseket” bővebben

Egy kupadöntő elé

nem nagyon van értelme bármit írni. Beszélhetnénk arról, hogy az ellenfél a Mezőkövesd, és már csak a név hallatán is eszünkbe jut, mitól igazán (és milyen) szép egy kuparendszerű sorozat, ahol akár a döntőig is eljuthatnak a kisebb klubok. A század első felében egy Kispest, BEAC, Attila (Miskolc), Bocskai (Debrecen), Soroksár, Szolnok, Salgótarján, Diósgyőr, majd a háború után a Dorog, Komló, Pécs, Békéscsaba, Vác, Haladás, Siófok, Sopron és végül a Kecskemét.

Aztán folytathatnánk úgy is a posztot, hogy a Kecskemét után jött a Felcsút, az elődöntőben a Balmazújváros, és idén a Mezőkövesd, vagyis valamiféle sűrűsödés figyelhető meg egy adott körben, amiről lehet, utólag ugyanazt mondjuk majd, mint mostanság a BEAC, Attila, Bocskai, Soroksár kapcsán, hogy a kicsik miatt igazán szép egy kupasorozat.

Tessék, két felcsapás, ugyanabból a tényből kiindulva, hogy a Kispest (akinek helye van címre menő dolgok közelében) és egy másik, nem Kispest-kaliberű csapat játszik egy kupa döntőjében. Ilyen ez a kupa, és ilyen ez a történelem, feltételezve, ha van.

Most pedig következzen valami egészen más.

„Egy kupadöntő elé” bővebben

Bár a hülye példámban négytalálatos játékosokat szeretnék, nekem jó lenne négy egytalálatos is

Bp. Honvéd – MTK kupaelődöntő @ Népstadion, Puskás Aréna (ahogy tetszik), 21h

A 2019/20-as szezon végére sikerült nagyjából hasonló helyzetbe sodorni magunkat, mint tettük azt az elmúlt években: ismét egy idény, amit a végén kellene megmenteni.

2016-ban az utolsó fordulókra az lépett elő minimumprogrammá (a szurkolói elvárásokban), hogy valahogy kiejtsük a Felcsútot. A terv sikerült, bár nem rajtunk múlt, hiszen az utolsó fordulóban pont kikaptunk tőlük.

2017-ben nem volt mit megmenteni, ezért holnap lesz három éve, hogy bajnokok lettünk.

2018-ban egy még mindig bikaerős kerettel, az őszi ámokfutást kellett korrigálni, és elérni Európát. Egy negyedik hellyel sikerült.

2019-re meggyengült a keret, mégis sokáig a dobogón álltunk, hogy egy gyengébb tavaszi indulás után ismét Európa legyen a szent cél. Negyedik hely, kupaezüst, megcsináltuk.

„Bár a hülye példámban négytalálatos játékosokat szeretnék, nekem jó lenne négy egytalálatos is” bővebben

Végre újra tétmeccsnap

MTK – Bp. Honvéd @ Magyar kupa

Hetven nap után. Régen ennyi volt egy rövidebb téli szünet, ami alatt azért voltak pletykák, igazolások, volt pár edzőmeccs, lehetett számolgatni a tavaszra, vagyis valahogy el lehetett viselni szódával. Az utóbbi két hónapot azonban szinte sehogy, se szódával, se Unicummal. Mert egyszerűen nem volt foci, és úgy nem volt, hogy a létezés síkjáról is csaknem eltűnt. A hétköznapok egészen másról szóltak.

Ma viszont kupameccset játszunk az MTK-val, vagyis újra elkezdjük értelmezni a valóságot. Azt a valóságot amiben léteznek Kispest-MTK mérkőzések, mert bármilyen hosszú is volt a huszadik század, és talán tart még ma is, alapvetően az ilyen mérkőzések ugyanúgy a történetéhez tartoznak, ugyanúgy lenyomatai, mint a világháborúk, az internet, a mozi megjelenése (hanggal!), Einstein relativitás-elmélete, meg a minden egyéb, amit meg kellett élni. A Kispest-MTK meccsek azért is kiemelkednek a megélt dolgok halmazából, és képezik egy egészen kicsi részhalmazát, mert általában volt értelme őket megélni.

És ma újra.

„Végre újra tétmeccsnap” bővebben