A fotókat láttuk, nem biztatnak sok reménnyel, közben ma lement/megy a 2 pénteki meccs, ez már jóval kecsegtet, Hanta szerint lesz meccs, ez megint nem jelent sok jót, az eső szakadatlan esik, ez sem, az MLSZ szerintem nem akar halasztani megint, ez meg igen. Ember legyen a talpán aki ezt követni tudja még ésszel.
Ma már volt egy unortodox beharangunk, most jön még egy, inkább gondolathalom, semmint jól szerkesztett zsánerposzt, de hát egy ilyen bizonytalan meccs előtt mi más jöjjön mint egy másmilyen valami, ami egyébként annyira nem is másmilyen. Max annyira mint a tavalyi és az idei keretünk közti difik. Mindkettőnek megvan (volt) a maga bája.
Nehéz meccssorozat elé nézünk, ezt sokan és sokszor elmondták, mi is nem egyszer pedzegettük e nem túl szívderítő közeljövőt blogunk virtuális lapjain. Egy MTK, egy Debrecen, egy Fradi. Sosem könnyűek. Ráadásul közülük legalább másfél jó formában is van! (Vagy volt 3 hete mikor utoljára meccseltek. Ebben azért bízhatunk). Normális esetben azt mondanám, az idén harmatosabb Loki elleni lehet valamivel könnyebb dolgunk. De nincsenek normális esetek.
Az MTK ellen idegenben is otthon vagyunk évek óta. Így megy ez szezonról szezonra. Itt nem kell besz*rni a srácoknak, végig zúg a CSAK_A_KISPEST és most nem csak Maros szpíker mikrofonjából. Közel a Hidegkuti hozzánk, nagy számban rándulunk át, ott, ahol a hatos az egyes megáll… és kövezzen meg bárki, én szeretek az MTK pályára menni vendégségbe, jó a hangulata, mindig a ’80as években érzem magam benne és a környékén, kis kockaházak, üvegvisszaváltós abc, lambériás becsületsüllyesztő, 37-es villamos és töltés, lőréspénztárablakok, mint nálunk, itt volt életem első idegenbeli Honvédmeccse, és ’99-ben itt szakadt le alattam majdnem a tribün a Master of Puppets nyitó riffjétől. Szép emlékek, na.
Szóval kvázi otthon leszünk. És ha a spori (és a labda) is úgy akarja, otthon játszunk meccset holnap. Amit normál esetben szoros meccsen elvesztenénk szerintem, mert amennyire fekszik nekem hangulatban az MTK-pálya, annyira nem fekszik nekünk az MTK játéka. 1996-2004 között azért, mert a keretünk sokkal jobb volt, azóta azért, mert a fiataljaik szétfutnak és -játszanak minket. Elvben. Az a baj, hogy sokszor már fejben feladjuk, amit nem értek. Most viszont kaptunk egy esélyt.
Egy irreális talajt. És hiszem, hogy ez a kékeket zavarja meg jobban. Tudom, tudom. Ha Kispest-győzelmet jósolok, mindig roller a vége. De talán most nem. A válogatott hazai meccsét is telibe trafáltam eredményileg, sőt eredmény-alakulásilag, hát találjam telibe a holnapot is. 2:3 az ótvaros sárfociban.
Amúgy sok választásunk nincs. A Fradi elleni hazai, de a Loki elleni is, nehezebben hozható, mint a szintén nehéz holnapi, ahol viszont pont a normál kerékvágásból kiesés hajthat malmunkra vizet. Kik vagyunk mi, hogy megzavarjon ez az időjárás? Egy amúgy is szeszélyes csapat. És az MTK? Kiegyensúlyozott, pedáns alakulat Garami ofő kezei alatt, s az öreg ráadásul nem csípi az ilyen viszonyokat. Hát ezt érzem én. Ne tegyünk úgy, mint az egervári-bébik akik kihagyták az országos ziccert Románia ellen. Mi éljünk a váratlan sorskeggyel.
Kaotikus fejtegetés, szalmaszál-remények? Lehet. Unortodox beharang egy kakukktojás forduló előtt.
Majdcsak kisül belőle valami.
Minden más beharangozónak jelenleg nem sok értelme (ettől még lehet, hogy lesz), hiszen három hete nem léptünk pályára, Baráth és Tandia ugyanúgy eltiltott (az egyik még két meccsig, a másikuk még két napig), és mi okosat lehetne mondani egy valószínűleg irreális körülmények között megrendezendő rangadó előtt? Talán azt, hogy fejjel talán jobbak vagyunk.
