mert célunk csak egy van
elkezdődött a snooker világbajnokság, és máris a címvédő, Selby megy az Eurosporton. Hetedik frame, 62-62, visszarakott fekete. Pattintok egy sört, és elsiratom a nagy kedvenc, Steve Davis dicsőségét, aki idén már a harmadik selejtezőkörbe sem jutott be. Mondjuk az is igaz, hogy lassan hatvan éves lesz.
Maradt tehát a bundás Higibébi, Selby és a kínai Fu, akinek szurkolni tudok. Ja, és az új reménység, Ding Junghui. De persze, ha Ronnie varázsol, azt is nézni kell.
Manapság az egyik kedvenc dolgom az interneteken minden, ami paintart, asciiart, excelart, vagyis egy teljesen alkalmatlan eszköz alkalmazása arra, hogy az alkotója alkosson benne, és az végül egy kép legyen.
A műfaj jeles képviselője Mondik Noémi, aki alapvetően olyan a kispesti paneleknek, mint Ötvös Csöpi a Balatonnak, csak a végén nem ver meg senkit, hanem kegyetlenül lerajzolja. Például mondjuk a Sunnyboyra hasonlító srácot az egykori Yard elé.
Ja, és a közszolgálati rész, amit tényleg tudok ajánlani: a teljes kiállítás megnézhető november 15-ig.
