Kispest // Csak a Kispest!

Nincs valakinek véletlenül képe

az Üllői út (korábban: Vörös hadsereg útja) Lehel utca és Hunyadi utca közötti szakaszáról még az átépítés előtti időkből? A Fortepanon fellelhető egy 1976-os kép (címlapképünkön), amin még elkapható a mai Lehel utcával szemben, a Vörös hadsereg sarkán egy régi, később szintén elbontott épület, azonban a Hunyadi utcáig már az új üzletsor látható.

Valamint keresünk képet bármelyik korszakból a Kisfaludy utca 1. és az Üllői sarkáról, vagyis a mai Lidl helyén álló korábbi házakról.

Amennyiben van a kérdéses helyekről bármilyen képed, kérlek, küldd el nekünk a hanta@taccs.hu címre, vagy vedd fel velünk valamilyen módon a kapcsolatot.

Előre is köszönjük!

bővebben

A sztori iránti igény védelmében

Hosszú és nehezen kibogozható bejegyzés, csak saját felelősségre!

Becsszóra, fogalmam sincs ki az az Azahriah*, pedig előadóként háromszor is megtölti jövőre a Népstadiont. Legjobb tudomásom szerint egyetlen slágerét sem hallottam. Mondjuk az is igaz, hogy rádiót soha életemben nem hallgattam, a zenestreaming-előfizetésem (ezt így írjuk és mondjuk?) pedig a zenehallgatási szokásaim alapján ajánl újabb előadókat, és valamiért őtet még egyszer sem dobta be. Nem mondom, hogy szar, amit csinál, vagy hogy nem zene, hiszen egyáltalán nem ismerem. (*_ utána kellett néznem, hogy egyáltalán jól írjam a nevét.)

Jó, a kortárs popzenei előadók közül tényleg keveset ismerek, miközben Sajci listáinak szinte minden évben adok egy vagy több esélyt, és bizony találni közte kurvajó dolgokat. Elméletileg létezik magyar popzene, és nem is rossz. Mármint az a része, amit láttam belőle. Mert fogalmam sincs, hogy a tömegmédia, illetve a Youtube-scéna kiket és miket kap fel, ugyanis ezeket a csatornákat pont nem fogyasztom.

bővebben

A lakossági internet, az önálló gondolkodók és a nevezéktan összefüggő kérdései egyetlen csapongó és személyes hangvételű posztban, de legalább jó hosszan

Egyáltalán nem szerkesztőségi véleményt tartalmazó írás következik.

Tényleg le kell menni az idióták szintjére? Tényleg mindössze ennyi szellemi tőkével bír a lakossági internet kispesti szelete? Tényleg ekkora népbetegség nálunk a fu-fu-funkcionális analfabetizmus? Figyelj, mert besz*rsz. Én sem hittem el elsőre:

Tényleg képesek azon vitatkozni egyes emberek, hogy egy amúgy sok szurkoló által folyamatosan napirenden tartott kérdés, vagyis a Kispest szó visszakerülése a klub nevébe, az egyben a Honvéd kikerülését jelentené, tehát az megszűnne Honvéd lenni.

Mégis, ezek az emberek mit gondoltak? Hogy a javasolt név a Budapest Kispest, vagy a Kispest-Budapest lenne? Honvéd nélkül. Hosszasan érvelnek a Honvéd mellett, miközben egy szimpla Budapest-Kispest cseréről lenne szó.

bővebben

Ultras Melonenberg

Amiről a térkép mesél. Helytörténeti szilánkok.

Nem lehet csak úgy ártatlanul kattintgatni az interneten. Most például sikerült belefutni pár 150-250 éves térképbe Kőbánya, Kispest és Pestszentlőrinc környékéről, és kicsit elmélázva felettük, egy csomó érdekes dolgot találtunk.

Igazából az érdekelt minket, hogy a környék mióta lakott, hogy a települések előtt mi volt errefelé? Mocsár? Szántó? Mezőgazdaság? Állattartás? Miazmás?

Aztán addig nézegettük a térképeket, amíg feltűnt egy név: Melonenberg.

bővebben

A maihoz hasonló meccsek miatt beszélhetünk egyáltalán a Kispestről/Honvédról

Vasas – Honvéd @ Fáy, 19h

Igazából egyetlen állításom lesz a mai kupameccs előtt, és a poszt is nagyjából ennyiből fog állni. Szóval:

A Kispestnek nem létezhet olyan tétmeccs, amit elengedhet.

Vagyis. Nincs olyan, hogy a Nagyobb Fontosság, mondjuk a bentmaradás miatt elengedni a kupát, és edzésre, játékosok próbálgatására használni.

bővebben

Milyen elvárásaink lehetnek, ha azt sem tudjuk, hogy mit akarunk?

Felcsút – Honvéd @ Felcsút, szombat, 17h

Valahol mélyen hatalmas sikerként élem meg, hogy sikerült elérnünk, egy Felcsút elleni felcsúti mérkőzésen nem a Felcsút a legnagyobb problémánk. Mármint az esszenciális létezésük alapja, ésatöbbi. (Bár az ésatöbbi előtt nincs vessző.)

Annyira mocsokgyengék vagyunk, mindössze két győzelem tíz meccsen, hogy az elsődleges problémánk jelenleg a bentmaradás kérdésköre. Mármint az, hogy meglesz, vagy sem?

bővebben

Boldog szülinapot, Kispest!

Néhány hete ment nyugdíjba a középiskolai osztályfőnököm (innen is hatalmas pusszantás!), és ez alkalomból egy rögtönzött osztálytalálkozót, sőt, az összes korábbi osztályának találkozóját tartottuk a volt iskolákban. Baromira jó volt újra látni a többieket, feleleveníteni egy csomó emléket, fotókat nézegetni, beszélgetni, az idő pedig csak repült és repült.

Aztán előkerült a ballagásunk napja. Szakadó eső, a szülők egy része az iskola zártláncú tévé-hálózatán követte az eseményeket, mert se az udvart, se az ilyenkor a főbejárat előtt hagyományosan lezárt útszakaszt nem lehetett használni.

Úgy jött ki a lépés, hogy én voltam az utolsó a ballagók sorában. E. ment előttem, kezem a vállán, másikban virágcsokor, énekeltük a megszokott dalokat, és vonulunk. E. mesélte a fenti találkozón, sokáig nem értette, hogy miért kopogtatom a vállát állandóan, talán valami baj van? Nem, csak az időt néztem, bár nem emlékszem, hogy akkoriban hordtam volna karórát, sürgettem volna az embereket, ballagjunk már el, délután ugyanis Kispest-Tiszakécske a Bozsikban, és Óbudáról még át kell utazni érte a városon. E. vigyorgott. Tudta, hogy meccs lesz.

bővebben

Achilleus kardja lebeg felettünk

ahogy korának Révésze, Komora Imre mondta egyszer.

Mert valami ilyesmi történik. A Kispest amióta feljutott az első osztályba, azóta törzsgárdatagnak számít. Egyszer estünk ki, annyi épp elég volt, hogy a szép sormintát elcsesszük.

Gondoljatok bele, a két háború között, egy viszonylag szegény, Budapest melletti kisváros, sokáig értelmezhető stadion nélküli csapata folyamatosan ott tudott lenni a legjobbak változó, olykor 12, olykor 14 csapatos mezőnyében. Három klubnak sikerült ugyanez rajtunk kívül: Fradi, Újpest, és a megszűnéséig az MTK-nak. A kor világfutballjának egyik legerősebb bajnokságában voltunk állandó résztvevők.

Tettük mindezt egy elkötelezett vezetőséggel, élén Mayer Bélával, valamint idősebb Puskás Ferenc játékossal, edzővel, az ificsapat egyik szervezőjével. Ez a klub valóban kispesti volt, játékosai döntő többsége a környező településekről származott, és töretlen működésével felhelyezte a várost Magyarország térképére.

bővebben

Inkább kiírom magamból előre, hiszen tudom, többen is rákérdeznek majd a jövő héten: mégis, mi a tosz van a Kispesttel?

Egyszerűen nem fogok irigykedve nézni egy három per hárommal nyitó Kisvárdára, sem a hatpontos Mezőkövesdre, vagy a tavalyi gólkirályt padoztató, látványos meccseket játszó Paksra. Kellemes színfoltok, semmi több.

A futballban egészen addig minden mulandó, amíg történeted nem lesz, saját narratívád, amit lehet mesélni, amibe lehet kapaszkodni. Pakson alakul valami, ebben a mezőnyben lassan történelmi csapatnak számítanak, szinte mindig összejön nekik a beszédtémaság. A Kisvárda és a Kövesd egyelőre mindegy, most átmenetileg jók, jónak tűnnek, de majd elmúlik. Nem mondom, hogy ellenszurkolójuk vagyok (pedig de, nagyonis), azonban bőven akad sztori a magyar foci mögött, és ezen a kicsi piacon egy újabb módszerváltás indokolatlan lenne.

bővebben

#kispest112

bővebben