Milyen elvárásaink lehetnek, ha azt sem tudjuk, hogy mit akarunk?

Felcsút – Honvéd @ Felcsút, szombat, 17h

Valahol mélyen hatalmas sikerként élem meg, hogy sikerült elérnünk, egy Felcsút elleni felcsúti mérkőzésen nem a Felcsút a legnagyobb problémánk. Mármint az esszenciális létezésük alapja, ésatöbbi. (Bár az ésatöbbi előtt nincs vessző.)

Annyira mocsokgyengék vagyunk, mindössze két győzelem tíz meccsen, hogy az elsődleges problémánk jelenleg a bentmaradás kérdésköre. Mármint az, hogy meglesz, vagy sem?

“Milyen elvárásaink lehetnek, ha azt sem tudjuk, hogy mit akarunk?” bővebben

Boldog szülinapot, Kispest!

Néhány hete ment nyugdíjba a középiskolai osztályfőnököm (innen is hatalmas pusszantás!), és ez alkalomból egy rögtönzött osztálytalálkozót, sőt, az összes korábbi osztályának találkozóját tartottuk a volt iskolákban. Baromira jó volt újra látni a többieket, feleleveníteni egy csomó emléket, fotókat nézegetni, beszélgetni, az idő pedig csak repült és repült.

Aztán előkerült a ballagásunk napja. Szakadó eső, a szülők egy része az iskola zártláncú tévé-hálózatán követte az eseményeket, mert se az udvart, se az ilyenkor a főbejárat előtt hagyományosan lezárt útszakaszt nem lehetett használni.

Úgy jött ki a lépés, hogy én voltam az utolsó a ballagók sorában. E. ment előttem, kezem a vállán, másikban virágcsokor, énekeltük a megszokott dalokat, és vonulunk. E. mesélte a fenti találkozón, sokáig nem értette, hogy miért kopogtatom a vállát állandóan, talán valami baj van? Nem, csak az időt néztem, bár nem emlékszem, hogy akkoriban hordtam volna karórát, sürgettem volna az embereket, ballagjunk már el, délután ugyanis Kispest-Tiszakécske a Bozsikban, és Óbudáról még át kell utazni érte a városon. E. vigyorgott. Tudta, hogy meccs lesz.

“Boldog szülinapot, Kispest!” bővebben

Achilleus kardja lebeg felettünk

ahogy korának Révésze, Komora Imre mondta egyszer.

Mert valami ilyesmi történik. A Kispest amióta feljutott az első osztályba, azóta törzsgárdatagnak számít. Egyszer estünk ki, annyi épp elég volt, hogy a szép sormintát elcsesszük.

Gondoljatok bele, a két háború között, egy viszonylag szegény, Budapest melletti kisváros, sokáig értelmezhető stadion nélküli csapata folyamatosan ott tudott lenni a legjobbak változó, olykor 12, olykor 14 csapatos mezőnyében. Három klubnak sikerült ugyanez rajtunk kívül: Fradi, Újpest, és a megszűnéséig az MTK-nak. A kor világfutballjának egyik legerősebb bajnokságában voltunk állandó résztvevők.

Tettük mindezt egy elkötelezett vezetőséggel, élén Mayer Bélával, valamint idősebb Puskás Ferenc játékossal, edzővel, az ificsapat egyik szervezőjével. Ez a klub valóban kispesti volt, játékosai döntő többsége a környező településekről származott, és töretlen működésével felhelyezte a várost Magyarország térképére.

“Achilleus kardja lebeg felettünk” bővebben

Inkább kiírom magamból előre, hiszen tudom, többen is rákérdeznek majd a jövő héten: mégis, mi a tosz van a Kispesttel?

Egyszerűen nem fogok irigykedve nézni egy három per hárommal nyitó Kisvárdára, sem a hatpontos Mezőkövesdre, vagy a tavalyi gólkirályt padoztató, látványos meccseket játszó Paksra. Kellemes színfoltok, semmi több.

A futballban egészen addig minden mulandó, amíg történeted nem lesz, saját narratívád, amit lehet mesélni, amibe lehet kapaszkodni. Pakson alakul valami, ebben a mezőnyben lassan történelmi csapatnak számítanak, szinte mindig összejön nekik a beszédtémaság. A Kisvárda és a Kövesd egyelőre mindegy, most átmenetileg jók, jónak tűnnek, de majd elmúlik. Nem mondom, hogy ellenszurkolójuk vagyok (pedig de, nagyonis), azonban bőven akad sztori a magyar foci mögött, és ezen a kicsi piacon egy újabb módszerváltás indokolatlan lenne.

“Inkább kiírom magamból előre, hiszen tudom, többen is rákérdeznek majd a jövő héten: mégis, mi a tosz van a Kispesttel?” bővebben

Most komolyan, hogy létezhet olyan ember, aki el tudja fogadni, értelmezni tudja a Kispestet a másodosztályban?

1915-ben, a már akkor is félidióta MLSZ, miután megnyertük a harmadosztályt, átsorolt minket egy Pestkörnyéki serleg néven futó bajnokságba, majd a következő évben, 1916-ban az első osztályba. Azóta mindössze egyetlen idényt, a 2003/04-est töltöttük lejjebb, vagyis mondhatni, hogy állandó résztvevőnek számítunk az NB I-ben.

Nem azért, mert valamiféle ősi jogra hivatkoznánk, miszerint nekünk jár, hanem mert meg tudtuk tartani a tagságunkat a folyamatosan változó, és sokszor nem nekünk kedvező körülmények ellenére is. A Kispestet, amikor igazán szükség volt rá, akkor szívvel csinálták, mert felelősséggel tartoztak egyrészt a klubnak, másrészt a közösségnek, a városnak, a környéknek.

“Most komolyan, hogy létezhet olyan ember, aki el tudja fogadni, értelmezni tudja a Kispestet a másodosztályban?” bővebben

Utolsó utáni célnak maradt: a felsőház

ZTE – Honvéd 2-0 // Osztályozókönyv

Az első félidő tetszett.

A második nem.

Az első félidőben felszabadultnak tűntünk, be mertünk vállalni cseleket, passzokat a Zete térfelén, néha kifejezetten látványosan játszottunk. Nem állítom, hogy tudatosan, de mindenképp látványosan. Jó volt nézni. Közben hátul mázlink volt.

Aztán Batik berúgta, miközben Bobál mögötte méteres lesen. (Vagy mégsem.) Pech. Nem omlottunk össze, de nem is volt benne a játékunkban a gól. A Zete csinálta amit tud, helyzetekben került, nekünk újra mázlink volt, és közben a játékunk is megadta magát. Szenvedtünk, daráltunk, közel fogalom nélkül, mert menni kell előre, az benne van a srácokban, azonban a mit csinálni már nem.

“Utolsó utáni célnak maradt: a felsőház” bővebben

Ha nem megy sok pénzből, akkor oldjuk meg még több pénzből, vagy akár cselekedhetnénk racionálisan is

Az átmeneti kellemetlenségek miatt a kedves szurkolók megértését kérjük.

Vajon miért és kinek van a futball? – mostanában intenzíven foglalkoztat ez a kérdés. Gondolom nem véletlenül, hiszen hetek óta egy problémahalomnak érzékelt dolgon ücsörgünk, ilyenkor hamar eljut az ember arra a szintre, hogy elkezdjék érdekelni a nagyobb összefüggések.

(Mégis:) mindez a hegy tetejéről áll(a)ni látszik.idézi közben Gábor Lucretiust. Érteni vélem, hogy mire gondol. Ha amit tapasztalunk, az futballnak tűnik, futballnak látszik, a futball szabályai szerint játsszák, a futball meghatározottságai szerint működik, akkor az futball?

Igen, valószínűleg az futball.

Ellenben a kérdésre, hogy miért létezik, nem ad választ a létezésének elfogadása.

“Ha nem megy sok pénzből, akkor oldjuk meg még több pénzből, vagy akár cselekedhetnénk racionálisan is” bővebben

Valakinek nem ismerős egy-egy név véletlenül az 1936-os kispesti reálgimnázium csapatából?

Kivágás a Nemzeti Sport, 1936. május 12-i címlapjáról

Annyi biztos, hogy a jobbösszekötő a nagyfaterom, és az egyik védő, Onódy (helyesen: Ónody) nem más, mint Andor, aki később bajnok lett a Nagyváraddal, ezüstérmes a Nagy Fradival, valamint a válogatottban is bemutatkozhatott. A későbbi években aztán helyet cseréltek, és nagyfater ment vissza balhalfnak, Ónody pedig előre balösszekötőbe.

update // Csomor Lajos később a Hungáriában volt peremember, mint azt közben kiderítették.

“Valakinek nem ismerős egy-egy név véletlenül az 1936-os kispesti reálgimnázium csapatából?” bővebben