Mastodon Mastodon

Új fiúk, ideiglenes fiúk és a régi fiú – változások a keretben tavaszra

Végéhez közeledik az itthoni átigazolási időszak, így meg merjük kockáztatni, hogy kialakult, véglegesnek mondható a keretünk. A távozók oldalán továbbra is komoly (Torghelle, Danilo, Abass, Zelenka) és komolytalan (Sekulic, Kostolani, Ikande) arcok, de nyugalom, az érkezők hozzák ugyanazt a szintet, és ami nálunk a legfontosabb, valamint megszokottabb: az arányt. Komolynak próbáljuk meg beállítani a kölcsönbe landoló győri Ceolint, félkomolynak, de komollyá tehetőnek Hadzicot és talán Vidovicot, komolytalannak Faggyast és Porcarit, és a komolytalannál egy fokozattal negatívabbnak, szinte viccnek Bozovicot és Navarrétét. Hét ment, hat jött, néhányan eleve posztra, néhányan azonban ugyanúgy tölteléknek, ahogy korábban is nem kevesen.

Akik követtek minket az elmúlt nagyjából két hónapban, azok számára nem nagyon lesznek újdonságok, de számukra is hasznos lehet egy kis ismétlés, újra átvenni az érkezők névsorát, hozzáolvasva a szerzők várakozásait, tippjeinket, hogy szerintünk milyen eséllyel pályázhatnak a kezdőcsapatra. (Tízes skálán, ahol a bordó csillagok száma jelenti majd az értéket, és ha sok van belőle, akkor szerintünk játszós lesz, ha kevés, akkor meg nem.)

Ceolin, Nicolas

A brazil Ceolin a másik két friss jobbszeles-aspiránshoz hasonlóan több poszton bevethető arc. Elméletileg az első számú jelölt a maga módján felejthetetlen Abass pótlására, és azt kell mondjuk, technikailag még veri is a szenegáli futógépet. A gyorsaság, amely a supkai-őszi Honvédtaktika alapeleme volt, már bajosabb, e téren az Abassnál egy fokkal gyengébb adottságokkal bír a derék brazil. Győrbe Oroszországból érkezett anno, ahol csatárt is játszott, sőt, Győrben is e poszton vetette be Pintér Attila 2010 őszén rendszeresen, így érzésünk szerint ha megszorulunk csatárilag (nem lenne meglepő), elképzelhető, hogy Ceo eggyel előrébb lép és jobbra meg lehet kitenni Faggyast vagy Porcarit. Összességében kezdőcsapatesélye a rajton igen erős és ha nem csinál butaságot a szezonban, valszeg benn is ragad – vagy jobboldalon vagy ékben.

Poszt Riválisok Esély a kezdőcsapatra
jobbszélső, csatár Porcari, Faggyas

Hadzic, Emir

A szokatlanul kemény meteorológiai tél nálunk továbbgyűrűzött, és a csatárfronton éreztette hatását. Daniloért tavaly ilyenkor senki sem hullajtott volna könnyeket, ügyetlen volt, Rufino, de még Rouani is jobbnak tűnt nála (tejóég!, ez bár fáj, mégis igaz, legalább magunknak ne hazudjunk). Ősszel futott egy jó félévet, és a gólok az elismerésen túl svájci szerződést is hoztak. Sanyika kevesebb, mint fél idényt maradt, jó volt, szép volt, de távozott. A lényeg, hogy csatárfronton (Abasst is idevéve) erősen megcsappant az állomány, mind darabra, mind minőségre. A kiesők pótlására kipróbáltunk nemkevés jelentkezőt, volt köztük vállalhatónak kinéző (Dina, Apostu), volt köztük vállalhatatlan (Aziz, Alekseev, Burgar), és volt köztük, akit szerződtettünk, mint mondjuk Hadzic. A jó Emir úgy tolta végig a felkészülést, hogy sportszára alá csak halvány érzékeltetés végett tett be valamit, gyakorlatilag sípcsontvédő nélkül focizta végig a meccseket. Becsületére szóljon, egyetlen egyszer sem húzta vissza, még így protektor hiányában sem a lábát. Bárminemű góljai után szinte gyermekien boldog, tudjuk, mert sokszor csinálta, érti a dolgát. Tavasszal minden valószínűség szerint kezdeni fog, mert egyelőre nincs más, azután pedig kérdés, a 3,5 éves szerződéséből mennyit tölt ki, és abból is mennyit a pályán. Szerintünk van benne perspektíva.

Poszt Riválisok Esély a kezdőcsapatra
csatár Délczeg, Diaby,
Bozovic, Erdélyi

Porcari, Matias

Vele kezdődik az Érthetetlenség Magasiskolája, amelyet a poszt végére summa cum laude végez el a Honvéd. Egy félidő alapján igazoltuk le a támadó középpályásként is bevethető jobbszélsőt, miközben másokat ugyanakkor többször is megnéztünk. Két érvet találtunk. Adegy: már eldöntött tény volt, hogy jön (egy éves kölcsönbe nyomta be a managere), és a meccse csak puszta formaság volt. Adkettő: kapkodunk, ráadásul egy olyan poszton paráztunk be, ahová addigra érkezett a kezdőbe egy Ceolin, valamint akkor már lassan egy hónapja teszteltük Faggyast. Volt néhány szép megmozdulása, látványos labdaátvétele, de a végső próbáján, a Tiszafüred elleni derbin támadó középpályásként mondott csődöt egy megyei csapat ellen. Hiába a videómegosztókon elérhető remek momentumokat tartalmazó montázsa, nem ő lesz a következő Dubeczjani, de még egy szárnyait bontogató Abasst sem nézünk ki jelenleg belőle. (Költői kérdés: minek játszatni Porcarit, ha csak kölcsönben van, továbbértékesítéséből nem részesednénk, miközben Ceolin jó lesz, Faggyas pedig évekre aláírt?)

Poszt Riválisok Esély a kezdőcsapatra
jobbszélső,
támadó kp.
Ceolin, Faggyas

Navarrete, Tomas Diaz

Van egy elméletünk arról, hogy a jelenlegi Honvéd alkalmazza a legtöbb Harmadik Számú Csatárt. Hadzic, vagy Délczeg is nagyjából hasonló kategória lenne egy rendes csapatban. Navarrete viszont egy teljesen más téma, ugyanis vele feltaláltuk a Teljesen Felesleges Ötödik Számú Középhátvédet, úgy, hogy közben keretünkben tartjuk Bjelkanovicot, aki maga a Teljesen Felesleges Negyedik Számú Középhátvéd. Botis és Debreceni fix, róluk nincs vita, és ha valami komolyabb fennforgás támadna, Lovric is simán elkaristol középen. Rendben, tudjuk, hogy Botismester szerződése lejár, nagyon menne haza (marasztalnánk, jajj de szívesen vennénk, ha maradna), nyilvánvalóan kell valakit találnunk a posztjára idővel. Lovricot pazarlás lenne betolni jelenleg, hiába van a jobbszélre két jó akadémista jelentkező is (Moga, Baráth). Talán majd nyártól. Addig viszont nem árt, ha van egy Harmadik Számú Középhátvéd, az úgynevezett Csere. Tapasztalatból tudjuk, Supkamester erre a feladatra még a szerződéssel rendelkező Bjelkát is alkalmatlannak találta (figyelem, Ligakupa-meccseken is alig játszott!), tehát minek kellett egy még nála is gyengébbet idehozni, különösen úgy, hogy csak féléves kölcsönbe? Valamiért egy jó beszélőkéjű játékosügynököt sejtünk a háttérben.

Poszt Riválisok Esély a kezdőcsapatra
belső védő Botis, Debreeni,
Bjelkanovic

Faggyas Milán

A harmadik jobbszélső a télen. Szabadkozhat a szakmai stáb, ha akar (vagy ha tud), hogy Ceolin és Faggyas csatárként is bevethető, Porcari pedig a középpályán, de mi simán rávágjuk hetykén a válaszunkat: kevés, ez nem érv! Faggyast csaknem egy hónapig teszteltük, többször jött a hír, végre elkezdtük a tárgyalásokat, közel a megegyezés, Supka szeretné Kispesten tartani. Simán lehet, hogy neki lesz igaza, de addig engedtessék meg nekünk a szurkolói szkepticizmus. Nem állítanánk, hogy Milán ab ovo rossz, de azt sem, hogy csiszolatlan gyémánt, akit eddig se Diósgyőrben, se Debrecenben, de még az osztrák sokadligás Mattersburg-kettőnél se vett észre a vélhetően tudatlan edzők sora. Három és fél éves szerződését a hosszabb távra gondolkodás indokolhatja, ami talán bejön, ahogy bejött Abassnál is, és ne feledjük, Dieng barátunk lassan öt éve gyarapítja a Bp. Honvéd történelmének egyéb jellegű oldalait. Faggyas nem fiatal, 22 évével azonban még lehet vele tervezni. Ha a tavasz nem is lesz az övé, nyárra vélhetőleg egyedül marad a posztján, és Abass augusztus végi visszatéréséig bejátszhatja magát a következő idény kezdőjébe. Talán.

Poszt Riválisok Esély a kezdőcsapatra
jobbszélső,
csatár
Ceolin, Porcari

Vidovic, Marko

Novák sérülése egy újabb szükségtelen púp a hátunkra egy ilyen tél után. Nyáron madarat lehetett velünk fogatni a magunk kis egyszerűségében, úgy tudtunk örülni az érkeztének. Gege és Hajdú mellett egy újabb ballábas, nem lesz rossz a szélünk, lehet egy pofás szélsőhátvédből és szélsőkből álló hármasunk (Tchamival négyesünk), akik rotálva simán megoldják a megoldandó feladatokat. Aztán úgy alakult, hogy Gege bement középre, Novák pedig tartósan lesérült, vagyis szükség lett egy azonnal bevethető instant védőre. A próbázók közül (Juhász, Vygantas) messze kimagaslott a montenegrói Vidovic, akiről mi is csak elismerően tudtunk írni. A testfelépítése adott, erőszakos, a Haladás ellen a világ legtermészetesebb módján pattantak le róla az ellenfél csatárai, többleterényként az összjátékba is jól kapcsolódott be. Elsőre nem tudtuk szerződtetni, de végül az átigazolási szezon végén sikerült vele megállapodni. Tippünk: jó lehet, sőt, a hosszútávú szerződésének hála még piacképes is. A tavaszt valószínűleg vele vagy Hajdúval kezdjük, és vélhetőleg az aktuális forma tartja bent majd valamelyiküket a csapatban.

Poszt Riválisok Esély a kezdőcsapatra
balhátvéd Hajdú, Novák

Bozovic, Bojan

Bojan Bozovic igazolásával 4 bevethető csatárunk lett. Képességei alapján beverekedheti magát a csapatba.” – mutatta be a honlapon Supka mester az átigazolási időszakunk csúcsvételét. Bozsovics már szerepelt nálunk Dolcetti 2005-ös remekbeszabott őszén, ahol a szerethető csapat egyik kakukktojásaként borzolta a szurkolói idegszálakat vészes méreteket öltő gól-impotenciájával és darabosságával. Azóta megjárta a Kaposvárt, ahol még Pruki sem csinált belőle gólvadászt (mint Oláhból vagy Alvesből), és meglepetésre a Cercle Bruges-t, majd a Siófokba tért haza, ám veszélyes jel, hogy a nem túl acélos sárga-kékeknél sem volt bérelt a helye. Leigazolása számunkra talány, hisz negyedik számú csatárnak Erdélyi is jó lehetett volna, nála semmivel sem ígér többet a montenegrói – de meglátjuk. Normál esetben kezdőcsapat-esélyeit olyan 30%-osra taksálnánk, ám egy esetleges rossz rajt szülte kapkodás a szakmai stábban könnyen boríthatja az alapkezdőt, s így Bozsó előtt is megnyílhat az út… ebben az esetben pedig a kispesti arany oroszlánok irgalmazzanak nekünk…

Poszt Riválisok Esély a kezdőcsapatra
csatár Délczeg, Hadzic,
Diaby, Erdélyi

Kétes értékű finis

A ma záruló átigazolási időszak hajrája a Hemingway-éra kezdeti szakaszát leszámítva — mikor is egy-két évig úgy tűnt, mi is ott leszünk abban a néhány klubban, amelyik az elkövetkező évtizedben uralja az NB1-et —, szóval ezt az egy-két évet leszámítva az átigazolási hajrá nálunk mindig is kulcsperiódus volt, jó eséllyel ekkor érkezett be az a 2-3 végső igazolás aki az adott napon épp az edzőpályán kolbászolt akikkel ekkor sikerült megegyezni. Nem volt ez máshogy idén sem, de hát Hemy úr is sokszor elmondta, szegény ember vízzel főz, nyilván szűkösen áll az eklézsia, akkor ne is számítsunk Nagy Danikra, inkább jönnek az ingyenes légiósok közül azok, akik segíteni tudnak.

Segíteni tudnak, igen, ez a jelszó, csakhogy ez is érdekesen alakul az utóbbi években. Most nem megyek bele a névsorolvasásba, hogy ki volt igazi érték és ki bizonyult selejtnek az itt megforduló külföldi passzport-tulajdonosok közül, de az tény, hogy az arányok nem a szakmai vezetés castingolási pontosságát erősítő evidenciaként fénylenek a Bozsik büszkeségfalán. Tavaly ilyenkor, Supka érkezésekor javult valamelyest a helyzet, az igazolásoknak már csak fele lett ilyen próbázó, és mind télen (Zelenka, Lovric), mind nyáron (Németh Norbi, Dél, majd Torghelle) érkeztek nem youtube-ról levadászott arcok — minő meglepetés, be is váltak.

Az idei telünk kevésbé szólt erről, Ceolint leszámítva inkább csak zsákbamacskák érkeztek, s bár Hadzic vagy Vidovic nem mozog rosszul, Porcari vagy Navarrete idehozatala az eddigi edzőmeccsek és posztjaik feltöltöttsége miatt talány. És akkor jött a finis.

Az előbb már említett Vidovic csak aláírt — Supka üdvözli a hírt, akkor üdvözöljük mi is, ő felel a szakmai munkáért — bár ha arra gondolunk, hogy a minekvoltitt_Szekulicsot és a minekvanitt_Bjelkanovicsot is üdvözölte anno a stáb, akkor azért a kérdőjel ott virít a fejünk feletti gondolatbuborékban. Mindegy. Balhátvéd kell, Alexisz sérült, Vidovicsot dicsérték akik látták. Jöjjön. Nem ő a baj.

És itt érkeztünk el a lényeghez. A szombati intinkben beharangozott hazai szinten ismert csatár érkezéséhez. Beszéltünk mi Dajicról, beszéltünk a kallódni látszó ex-MTK-s Urbánról, álmodoztunk a Zetében fáradni látszó de 1-2 éve remek kűröket futó Meyéről, s urambocsá’ egy jó Salamiról. Hát erre megkapjuk Bojan Bozsovicsot.

Bojan Bozsovics. Egy jó Bozsó. Még sajna nem tartunk 2005-06-nál a retro-sorozatunkban, így nem tudom ide linkelni a vonatkozó bekezdéseket, hisz meg sem írtam még — pedig Bozsó kapna egy külön passzust az fix. Helye a majdani „Worst_of_2000’s” posztunkban megkérdőjelezhetetlen, Kiss Péter mellett a csatársorban. Az arc, akinek a helyzetkihasználására ha gondolok, visszasírom a most szombaton látott Diaby-show-t. Vasas elleni haza 2:2, 2005 őszén. Épp Bozsóról csevegek Doki barátomnak a korzón, hogy szegény gyerek egy katasztrófa. Doki kérdi erre: Bozsovics? Melyik az? Mondom neki: nem lesz nehéz kitalálnod. Nem viccelek: abban a másodpercben egyik játékosunk labdaátvétel helyett seggberúgja magát az oldalvonalnál. Igen, a derék Bojan. 2 percre erre Bozsó kap kiugratást. Egyedül mehet kapura. Elbotlik, mellélő. 10 perc elteltével beadás, kapus verve, kapu fele üresen tátong, csak kanalazni kéne egyet, Bojan kanalaz, mellé, közben a kapufába is akkorát rúg, hogy majd’ belesérül. És még sorolhatnám a három itteni meccséről megmaradt borzadály emlékeket. Egy labdabiztos blogos kollega, amúgy nagy Kaposvár-drukker, máig spontán rángó- és röhögőgörcsöt kap saját bevallása szerint, ha felidézi, hogy ezt a játékost el tudták adni a Cercle Bruges-nek. Valahogy érte nem sírtak a Kapos-parton, mint mondjuk Nemanja Obricsért vagy Nikolicsért, pedig ott megbecsülik a jó délvidéki gyerekeket.

Hát ennyi az átigazolási időszak, aminek ékköve, koronája lett Bozsó barátunk visszatérése. Már most bizton merem állítani, nagy eséllyel megvan az új Moreiránk. Ne legyen igazam, mantrázhatom persze, és voltak már csodák, de a csodához is kell kiindulási alap… Horéből sose lesz új Benjamin, Sztojakovicsból sem lett új Szabó Tibi.

Nem akarom telesírni a blogot, mert nem azért alakultunk, hogy pesszimista sirámokkal idegesítsük az amúgy is frusztrált Kispest-közösségünket, de most valahogy megbicsaklottam. Viszont ezennel ünnepélyesen fogadom: ha a tavasz rámcáfol, és Bozsó barátunk 5-6 találattal és szemkápráztató megoldásai révén megindul a legendává válás útján nálunk, akkor önként vállalok egy 2 órás monstre beszélgetést a Szöllősi György – Puhl Sándor – Sinkovics Gábor trió valamelyikével, akit az olvasók kiválasztanak, ezzel vezekeltetve a hitetlen RW posztírót, aki nem bízott a derék délszláv csatárerősítésben.

Úgyhogy gyorsan át is váltok pozitívba, várjuk hát a tavaszt, remélhetően Bozsó góllal-gólokkal.


Átigazolások 2011/12. tél:

Érkezett: Ceolin (Győr, brazil, fél évre kölcsönbe), Emir Hadzic (Celik Zenica, boszniai), Matias Porcari (CA Fénix [uruguayi], argentin, egy évre kölcsönbe), Tomas Diaz Navarrete (Royale Union Saint-Gilloise [belga], chilei, fél évre kölcsönbe), Faggyas Milán (Mattersburg [osztrák], három és fél évre), Marko Vidovic (Levszki Szófia [bolgár], montenegrói, három és fél évre), Bojan Bozovic (Siófok, fél évre kölcsönbe opcióval, montenegrói)

Távozott: Kostolani (ASK Mannersdorf, osztrák hetedosztály), Sekulic, Ikande (Beitar Jerusalem, izraeli), Abass (Vietnám, kölcsönbe fél évre), Zelenka, Torghelle (Videoton), Hercegfalvi (Vasas), Danilo (FC Sion, svájci), Tisza Kálmán (Szolnok, NB2), Vólent Roland (Sopron, NB2, kölcsönbe fél évre)

Utánpótlásból: Vécsei, Baráth, Czár, Moga, Vernes, Erdélyi