Mastodon

A történelem nem ismétli, hanem megvicceli önmagát: Szulejmánokkal az Eger ellen

Az megvan, hogy 1552-ben Dobó István és lelkesen védekező honvédei visszaverik a nyomasztó mezőnyfölényben támadó I. Szulejmán török szövetségi szultán seregeit? Az első félidőt még kihúzták valahogy, a másodikban a mezőnymunka dominált, de a hosszabbításban, egész pontosan 1596-ban a vendégeknek mégis sikerül bevenni a kapujukat, és megtartani az előnyt egészen II. Szulejmánig, aki az osztrák légiósok becserélésére válaszul csavar egyet a taktikáján, és visszavonul a saját térfelére bekkelni.

Azóta eltelt négyszáz év, és sok minden megváltozott. A törökök ugyan még itt vannak, csak már nem ideiglenesen hazánkban állomásozó baráti hadseregek, hanem gyorososok. Az Eger ellen vonuló Szulejmánok száma azonban egy darabot sem csökkent, csak a nevezéktan változott: Souleymane I.-et mi Diabyként, Souleymane II.-t pedig Tandiaként ismerjük.

És ha már a diáknál tartunk, meg kell emlékeznünk arról is, hogy egy újabb érdekes névsorral gyarapíthatjuk az NB I históriáját, ha egyszer úgy gondolnánk. Volt valamikor a Fradinak egy legendás csatársora, csupa T betűkből, mégpedig Táncos, Takács, Turay, Toldi és Kohut személyében. (Kohut a neve végén viselte a T-t, vélhetően mert még tanuló, ún. mazsola-támadó lehetett.) Aztán ott volt a mi csupacsé-védelmünk, Csehivel, Csehhel, Csepregivel vagy Csuhayval és Csábival. Legendás formáció.

Az újításunk azonban túllép a kezdőbetűkön, és kiterjeszti az egyezés fokát teljes három karakterre. Diarra, Diaby, Diakite, valamint kohutosan Odia és Tandia alkothatná az így összeálló kispesti diasort. És akkor a perspektívákról még nem is beszéltünk. Képzeljük el például, hogy leigazoljuk a fiatal görög tehetséget, Diabéteszt, vagy a Ferencváros egykori védőjét, Csizmadiát, aki nem csak a neve végével, hanem akár elejével is patent beilleszthető lenne a történelmünk egy adott szakaszába. Sőt, a Vörös Ördögökből is lehetne az ördög Diablo, házi szövegírónk költhetne újabb klubindulót Dia-dal címmel, de nem sütünk el mindent előre, hadd járjon az agya a Nemzeti Sport szegény újságíróinak is, ha majd a győzelmeinkről írnak, gondosan beágyazva cikkükbe a a góljainkat pörgető diafilmet.

A lényeg amúgy is az abszurd, hogy a Miskolcon át Debrecenből a Fáy utcai Vasas-pályára hazataláló Egerrel játszunk egy megismételt pénteken a mai szombati napon. Eddig értjük?

Mert én itt vettem észre, hogy RW közben megírta a maga beharangját, és mivel most jönne a lényegi tartalom, hurrá nem kell szenvednem vele.

Eger – Honvéd 0-3 (Magyar Kupa)

Eger – Bp. Honvéd FC 0:3 (0:0) (Magyar Kupa, 5. forduló)
Eger, 800 néző (100 néző)

Játékvezető: Radványi (Márkus, Pápai)

Eger: Illyés – Debreceni D, Káposzta, Kiskapusi, Szűcs – Romhányi, Zováth, Vén, Busai – Bardi, Hamar Á. Vezetőedző: László István

Bp. Honvéd: Tóth I. – Horváth, Debreceni, Cuerda, Sadjo – Akassou, Coira – Sós, Rufino (Rouani, 56.), Bojtor – Bajner (Botis, 72.) Vezetőedző: Massimo Morales

Gölszerző: Bajner 62., Akassou 70. (11-esből), Rouani 75.,

Kiállítva: Cuerda 68.

1. perc: A kispesti csapat kezdte a mérkőzés. Rekord nézőszám előtt tiszta kékben játszik a hazai csapat, a Honvéd pedig tiszta pirosban.
5. perc: Egyelőre mezőnyjáték zajlik a pályán.
10. perc: Bal oldali szögletet követően Sadjo lőtt a kapu mellé.
19. perc: Bajnert lökték fel a jobb oldalon, a megítélt szabarúgást Sós végezte el 30 méterről, lövése kevéssel a jobb felső sarok mellé szállt.
21. perc: Rufino egy lapattanó labdát lőtt nagy erővel 18 méterről fölé.
29. perc: Novák lökte fel Bajnert a kaputól kb. 20 méterre középen, a szabadrúgást Debreceni laposan a sorfalba lőtte.
33. perc: Sós lőtt kb. 28-30 méterről, Illyés védett.
34. perc: Az első hazai kapuralövést Szűcs jegyezte, aki egy felívelést lőtt rá 25 méterről, amit Tóth Iván védett.
37. perc: Sadjo balról becselezte magát, középre gurított, ahol Sós érkezett és 12 méterről azonnal lőtt, Illyés bravúrral védett.
40. perc: Bojtor ívelt be egy labdát balról, mélységből. Ezt Bajner okosan lefejelte Rufino elé, de a hazai védők éberek voltak és felszabadítottak.
45. perc: Vége az első játékrésznek.

Csapatunk meddőnek nevezhető mezőnyfölényben játszik a remek hangulatú mérkőzésen, komoly helyzetet nem sikerült kialakítania. Reméljük a második félidőben eredményesebb lesz a támadójátékunk

46. perc: Megkezdődött a második játékrész.
48. perc: Sadjo bal oldali szögletét követően Rufino fejelt a kapu mellé.
53. perc: Sós labdájával Bojti egy védővel a nyakán ugrott ki.
54. perc: Romhányi sárga lap.
56. perc: Óriási helyzet maradt ki, Cuerda passzolt Bajnerhoz, aki Rufinohoz továbbított, aki nem tudta az üres kapuba terelni a labdát. Morales rögtön utána le is cserélte, helyére Rouani állt be.
60. perc: Sós, Horváth és Bojtor volt a labda útja, de a fejes célt tévesztett.
62. perc: VEZETÜNK!! Bojtor iramodott meg és adott be jól balról és az érkező Bajner 7 méterről a jobb felsőbe fejelt! 0-1!
68. perc: Cuardát feltehetően szövegelésért kiállították, emberhátrányban folytatjuk.
70. perc: 11-ES!! Bojtort rántotta vissza egy megkerülős csel során, így 11-eshez jutottunk, Akassou lőtt a kapu közepébe! 0-2
72. perc: Bajner lejött és Botis érkezett a pályára.
75. perc: TOVÁBB NÖVELTÜK AZ ELŐNYT! Sós a kezdőkörben szerzett labdát, amivel kiugratta Rounanit, aki lefutotta védőjét és középről, kb. 15 méterről a kapuba lőtt! 0-3!
86. perc: Bojtor egy köténnyel tört be a 16-oson belülre, de a hazai védők szerelni tudták.
87. perc: Zováth ívelt be remekül egy labdát a jobb oldalról, de védőink felszabadítottak.
90. perc: Vége a mérkőzésnek.

Az első gól felszabadította a gátlásokat és Bojtor Laci remek teljesítménye révén három gólos előnnyel várhatjuk a visszavágót.

(forrás: honvedfc.hu)

Címszavakban az egri labdarúgás elmúlt néhány évéről

Nem római kori amfiteátrum, stadion Egerben. (fotó: magyarfutball.hu)

Az egri csapat összesen öt idényt töltött el története során az élvonalban. 1961-ben, amikor mesterségesen gyúrnak össze egy Dózsa néven futó egyesületet, még a harmadosztályban élik mindennapjaikat, ám egy idénnyel később már az Nb2-ben találjuk őket. Olyan, és egyébként korrekt névválogatottakba illő arcokkal, mint Várallyai, vagy Üsztöke.

Egy csoporttal feljebb hamar megszilárdítják a helyüket, az első idényes 9. helyezést két ezüst és a feljutás szándékának kimondása követi. Egy év Nb1/b (mert átszervezős MLSZ-elnök mindig volt és mindig lesz), majd jöhetett a nagy ugrás: Szentmarjai Tibor csapata Heves megyébe csábítja a Ferencvárost, ráadásul tétmeccsre, nem a már akkor is divatos hírverőre. Az idény talán legnagyobb sikerét épp ellenünk érik el, ahogy Supka csapata is képes volt Tatabányán három gólos előnyről kikapni, úgy Komoráéknak sem esett nehezükre. Igaz, akkor még Bochum sem volt.

Idény végén kiesés, de a klubvezetés nem fárad, cél az azonnali visszajutás. Mivel nem esnek abba a hibába, mint Kutas Róbert és a REAC, Mátyus Jani helyett egy tapasztalt szakvezetést visznek le a megyébe. Turai Andrással megvan a feljutás, az idénynyitón azonban mégsem ő, hanem Szusza Ferenc dirigál a kispadról. Hiába a veretes játékosmúlt, az első osztály ismét csak egy évig tart.

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján kicsit eljátszanak a Haladás-féle irányvonallal, és minden Nb1-es évre ráhúznak egy másodosztályost. Hogy milyen a megszokás hatalma, ékesen bizonyítja egy újabb kiesés, ezúttal viszont hosszabb erőgyűjtésre.

1977-ben újabb egyesülés, ezúttal a Dózsa és a Vasas szerelméből (valamint a helyi pártbizottság akaratából) jön létre az Eger Sportegyesület. Az újabb élvonalbeli idény (és kiesés) azonban még mindig várat magára.

Új célokhoz új arc dukál: Csank Jánost szerzik meg mesterüknek, és indítják el a váci bajnoki cím és a jugók elleni egy-hét felé ívelő pályáján. 1984-85-re össze is jön a negyedik bepróbálkozás, a fedélzeten Aranyos, Megyesi és Smuczer matrózokkal. A siker elementális, a stadiont bővíteni kell (lám, hol tartott alig negyedszázada a magyar futball, azóta olyan híreket hallani, hogy a Juventus kisebb stadionba költözne). A bennmaradás ezúttal sem sikerül, de annyi vigasz azért éri az egrieket, hogy ezúttal nem csontutolsóként búcsúznak, hanem az igen előkelő 15. helyen.

Csank mester idény végén Békéscsabára távozik megágyazni Pásztornak és a Szarvas-Kulcsár támadósornak, érkezik helyére Kiss Tibor, és vele egy újabb évnyi Nb1. Mindmáig utojára.

1987. március 7-én találkoztunk utoljára bajnoki tétmeccs keretében az Egerrel, és Döme kései góljával idegenből hoztuk el a két pontot. A két csapat a következő felállásban szerepelt a mérkőzésen:

EGER: Bodolai- Lengyel, Méhesi, Varga, Jávorszky- Barabás, László, Csepregi- Szilágyi, Fodor A., Kiss Gy. Edző: Kiss Tibor

BP. HONVÉD: Andrusch – Sallai, Csuhay, Garaba, Sass – Sikesdi, Fitos, Détári – Fodor I., Dajka, Kovács K.. Edző: Komora Imre.

A rendszerváltás után, valamint a Dohánygyár kivonulásának következtében az egri labdarúgás megbicsaklik, 1995-ben Csuhayval a padon még az Nb2-ből is kihullanak. A következő évben sikerül visszajutni (ismét felejthetetlen nevekkel: Bezzegh, Hompoth, Kiskapusi, Klátyik), majd némi jóindulattal ráfogni a szereplésükre, hogy középcsapat. Közben olyan játékosok fordulnak meg az Egerben, mint az egykor nálunk is éveket ellébecoló – és méltán elfeledett – Cipf Zoltán. Év végén azonban ezúttal nem a megszokott kiesős móka, hanem az akkoriban divatos megszűnős scenárió játszódik le, a szintén akkoriban divatos megoldással: Agria FC néven vásárolnak Nb3-as indulási jogot. Az ötlet nem jön be, egy 14. helyezéssel kombinált ismételt megszűnés, és két év futballmentes elvonó következik.

Az Eger FC legújabb kori története 2005-ben, a megye II-ből indult, és a Magyar Kupa nyolcaddöntőjének Honvéd elleni meccse jelenti mindmáig a legnagyobb sikert, valamint egy újabb üveg bikavér ünnepi felpattintásának apropóját.

Címszavakban az egri labdarúgás elmúlt néhány évéről

Nem római kori amfiteátrum, stadion Egerben. (fotó: magyarfutball.hu)

Az egri csapat összesen öt idényt töltött el története során az élvonalban. 1961-ben, amikor mesterségesen gyúrnak össze egy Dózsa néven futó egyesületet, még a harmadosztályban élik mindennapjaikat, ám egy idénnyel később már az Nb2-ben találjuk őket. Olyan, és egyébként korrekt névválogatottakba illő arcokkal, mint Várallyai, vagy Üsztöke.

Egy csoporttal feljebb hamar megszilárdítják a helyüket, az első idényes 9. helyezést két ezüst és a feljutás szándékának kimondása követi. Egy év Nb1/b (mert átszervezős MLSZ-elnök mindig volt és mindig lesz), majd jöhetett a nagy ugrás: Szentmarjai Tibor csapata Heves megyébe csábítja a Ferencvárost, ráadásul tétmeccsre, nem a már akkor is divatos hírverőre. Az idény talán legnagyobb sikerét épp ellenünk érik el, ahogy Supka csapata is képes volt Tatabányán három gólos előnyről kikapni, úgy Komoráéknak sem esett nehezükre. Igaz, akkor még Bochum sem volt.

Idény végén kiesés, de a klubvezetés nem fárad, cél az azonnali visszajutás. Mivel nem esnek abba a hibába, mint Kutas Róbert és a REAC, Mátyus Jani helyett egy tapasztalt szakvezetést visznek le a megyébe. Turai Andrással megvan a feljutás, az idénynyitón azonban mégsem ő, hanem Szusza Ferenc dirigál a kispadról. Hiába a veretes játékosmúlt, az első osztály ismét csak egy évig tart.

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján kicsit eljátszanak a Haladás-féle irányvonallal, és minden Nb1-es évre ráhúznak egy másodosztályost. Hogy milyen a megszokás hatalma, ékesen bizonyítja egy újabb kiesés, ezúttal viszont hosszabb erőgyűjtésre.

1977-ben újabb egyesülés, ezúttal a Dózsa és a Vasas szerelméből (valamint a helyi pártbizottság akaratából) jön létre az Eger Sportegyesület. Az újabb élvonalbeli idény (és kiesés) azonban még mindig várat magára.

Új célokhoz új arc dukál: Csank Jánost szerzik meg mesterüknek, és indítják el a váci bajnoki cím és a jugók elleni egy-hét felé ívelő pályáján. 1984-85-re össze is jön a negyedik bepróbálkozás, a fedélzeten Aranyos, Megyesi és Smuczer matrózokkal. A siker elementális, a stadiont bővíteni kell (lám, hol tartott alig negyedszázada a magyar futball, azóta olyan híreket hallani, hogy a Juventus kisebb stadionba költözne). A bennmaradás ezúttal sem sikerül, de annyi vigasz azért éri az egrieket, hogy ezúttal nem csontutolsóként búcsúznak, hanem az igen előkelő 15. helyen.

Csank mester idény végén Békéscsabára távozik megágyazni Pásztornak és a Szarvas-Kulcsár támadósornak, érkezik helyére Kiss Tibor, és vele egy újabb évnyi Nb1. Mindmáig utojára.

1987. március 7-én találkoztunk utoljára bajnoki tétmeccs keretében az Egerrel, és Döme kései góljával idegenből hoztuk el a két pontot. A két csapat a következő felállásban szerepelt a mérkőzésen:

EGER: Bodolai- Lengyel, Méhesi, Varga, Jávorszky- Barabás, László, Csepregi- Szilágyi, Fodor A., Kiss Gy. Edző: Kiss Tibor

BP. HONVÉD: Andrusch – Sallai, Csuhay, Garaba, Sass – Sikesdi, Fitos, Détári – Fodor I., Dajka, Kovács K.. Edző: Komora Imre.

A rendszerváltás után, valamint a Dohánygyár kivonulásának következtében az egri labdarúgás megbicsaklik, 1995-ben Csuhayval a padon még az Nb2-ből is kihullanak. A következő évben sikerül visszajutni (ismét felejthetetlen nevekkel: Bezzegh, Hompoth, Kiskapusi, Klátyik), majd némi jóindulattal ráfogni a szereplésükre, hogy középcsapat. Közben olyan játékosok fordulnak meg az Egerben, mint az egykor nálunk is éveket ellébecoló – és méltán elfeledett – Cipf Zoltán. Év végén azonban ezúttal nem a megszokott kiesős móka, hanem az akkoriban divatos megszűnős scenárió játszódik le, a szintén akkoriban divatos megoldással: Agria FC néven vásárolnak Nb3-as indulási jogot. Az ötlet nem jön be, egy 14. helyezéssel kombinált ismételt megszűnés, és két év futballmentes elvonó következik.

Az Eger FC legújabb kori története 2005-ben, a megye II-ből indult, és a Magyar Kupa nyolcaddöntőjének Honvéd elleni meccse jelenti mindmáig a legnagyobb sikert, valamint egy újabb üveg bikavér ünnepi felpattintásának apropóját.

Eger away

A Putnok nyögvenyelős kiejtése után egy másik kelet-magyarországi túra vár ránk, hiszen az Eger vendégei leszünk a Magyar Kupa következő fordulójában. Aki nemcsak a labdarúgást, hanem más labdajátékot is kedvel, annak nem hat újdonságként az Eger-Honvéd párharc, hiszen a város vízilabda csapatával az utóbbi években sok kiélezett csatát vívtak a Honvéd pólósai.

Most a focipályán csap össze a két egylet, nem először a történelem folyamán. Az Eger az utóbbi évtizedekben nem játszott szinte semmilyen szerepet a hazai labdarúgásban, így mindenképpen kuriózum lehet a szurkolóknak ez az utazás. Érdemes egész napra tervezni az utat, hiszen a labdarúgás mellett a borpincéket és a török által csak másodjára bevett egri várat is megnézheti, aki az utazás mellett dönt.

Nem kedvez a szervezésnek ugyanakkor, hogy még ma sem lehet biztosat tudni a találkozó kezdési időpontjáról. Az MLSZ eredetileg jövő hét szerdára tűzte ki a találkozót 14.30-as kezdéssel. Ez utóbbi módosult először 13.30-ra, majd klubunknak eszébe jutott, hogy szombaton fontos rangadó vár ránk Újpesten, így mindössze egy héttel a találkozó előtt kérte, hogy szerda helyett kedden rendezzék meg az összecsapást. Futballunk vezetői a sok családbarát intézkedés mellett arra már nem is gondoltak, hogy az egyszerű, dolgozó szurkolónak egy ilyen út mindenképpen szabadnapot igényel. Azt pedig a munkáltatók nem szeretik csak úgy osztogatni, hanem időben ki is kell kérni. Ha pedig egyszer már kikérte (mondjuk szerdára), akkor nem szívesen teszik át azt más napra… Jó lenne, ha ilyenekre is odafigyelnének a meccsek szervezésekor, mert ezzel is meg lehet könnyíteni sok szurkoló meccsre jutását… A találkozó így valószínűleg kedden 13.30-as kezdéssel kerül lejátszásra!

Maga a kezdési időpont lehetővé teszi mind a vonatos, mind az autós utazást, így ezzel nagy gond nem lehet. A vasúti menetrendről és a menetjegy áráról a www.elvira.hu weboldalon lehet tájékozódni.

A meccsre a kezdési időpont ellenére feltehetően sok helyi lesz kíváncsi, reméljük a mieink sem maradnak szurkolótábor nélkül!

Bár nem ehhez a meccshez kapcsolódik, de nagyon fontos információ, hogy a klubhoz megérkeztek az Újpest elleni idegenbeli mérkőzés belépői, így már akár a Győr ellen is meg lehet vásárolni azokat 1500 forintos áron.

(forrás: 1909.hu)