Legyen Esetleg lehetne olyan, hogy egyszer-egyszer elbeszélgetünk, mert kezdem néha azt érezni, segget csinálok a számból. Kifejtem miért.
Egyrészt van a blogolás alaptétele, hogy a szerző elmondja a sajátját, és csak mérsékelten, optimális esetben pedig egyáltalán nem törődik a visszajelzésekkel, hiszen amint a visszajelzések hatása alá kerül, elveszíti az egyetlen, saját maga számára releváns dolgot: a saját mondandót. Becsicskul, meghatározottságok, hovatovább kényszerek fogják meghatározni, érdektelenné válik.
Másrészt viszont az is van, hogy előállhat olyan speciális helyzet, amikor a szerző valószínűleg nem teheti meg, hogy annyira punk maradjon, hogy nem egyáltalán foglalkozik a működési közegével. Kispesten – talán szerénytelenség nélkül állíthatjuk – valami hasonló állt elő. Érezhető egyfajta tömegigény a Kispestről beszélésre, arra, hogy a tömeg tematizálva legyen, hogy számára hitelesnek képzelt forrásból jusson információhoz, számára érdekesnek vélt véleményt olvasson, akár szerkesztői, akár felhasználó tartalomként. Utóbbit, mármint az információátadást és a véleményvezérkedést eddig sosem vállaltuk fel nyíltan, és sosem fogjuk, viszont fű alatt, a sorok között valahol, na, azért mégis.
“[ötlet] Fogadóóra” bővebben